2017. június 24., szombat, Iván napja
Lugas, Lugas Riport
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: http://magyaridok.hu/lugas/fel-ora-az-akvariumban-1792768/

Fél óra az akváriumban

Coaching – Valódi segítség vagy áltudományos módszer?
Életvezetési vagy karrier-tanácsadás, a rávezetés művészete, sok pénzbe kerülő humbug, mentorálás, pszichológia kicsiben: a coa­chingról sok tévképzet kering. Utánajártunk, mit is takar pontosan ez az oly divatos kifejezés, mi választja el a pszichológiától, és valójában mire használható.

A coachingban az orvosi vagy a gyónási titoktartáshoz hasonló elvek érvényesülnek, így nem csoda, ha a Coaching Határok Nélkül szervezet műhelyfoglalkozásán megtelik a budapesti irodaház alagsori konferenciaterme a belvárosi, háromnapos Future Work Festival érdeklődőivel, valamint a meghívott kollégákkal ezen a nyár eleji péntek délutánon. A szervezet vezetője, az eredetileg tolmács Ábri Judit széles mosollyal fogadja az érkezőket, mely az idő előrehaladtával (annak szűkössége miatt), valamint a kollégák csendre, rövidségre intésével párhuzamosan egyre erőltetettebb lesz.

A falak mentén, körben elhelyezett babzsákfotelekben álmosan pislogó résztvevők közül ki csak passzióból, ki konkrét céllal érkezett: többet szeretne megtudni a képzésről, esetleg saját magának keres coachot, illetve szeretné tudni, hogyan is zajlik ez az egész – mielőtt pénzt és energiát áldoz rá. De ha valaki arra számít, a coach majd megmondja neki, mit csináljon, az nagyon téved. Utóbbi ugyanis nem egyenlő a mentorral, vagyis szakmai tanácsadóval, de nem is pszichiáter, inkább olyan, jó kérdező és empatikus készségekkel rendelkező külső szemlélő, aki képes arra, hogy figyelmesen végighallgassa a másikat. Persze a jelen levő szakemberek közül a fogalommagyarázathoz többen használnak olyan divatos, hangzatos kifejezéseket, mint ’jelenlét’ és ’flow’, valamint ’kapcsolódás a másikhoz’, ám a résztvevők nem igazán fogékonyak a filozofikus/ezoterikus útkeresésre. Mindenkit sokkal jobban izgat a bemutató, szaknyelven az akváriumcoaching.

Kizárni a külvilágot

A helyszíni ülés alanyának az önként jelentkező, terápiás családsegítőként dolgozó Annát (vezetéknevét saját kérésére nem közöljük
– S. K.) választja ki Ábri Judit. Miután mindketten helyet foglalnak a kör közepén álló fotelekben, és a jelenlevőkkel együtt titoktartási fogadalmat kötnek, Judit elkezdi kérdezgetni Annát. Arról, hogy milyen témával szeretne foglalkozni a harmincperces ülés alatt, milyen problémái vannak, miért van itt. Ezekre a kérdésekre pedig néha az ember saját magának is nehezen válaszol, pláne, ha az elejéről el kell magyaráznia egy idegennek, ráadásul úgy, hogy közben még tizenöt másik hallgatja, így nem meglepő, hogy Anna kicsit meg van illetődve, talán kicsit össze is van zavarodva. Bár már itt, az első találkozásnál fontos volna a bizalom kialakítása, ez ilyen helyzetben nagyon nehéz.

Ennek ellenére Judit igyekszik Anna figyelmét csak kettejükre fókuszálni, kizárni a külvilágot. Anna komoly problémahalmazt zúdít aztán Juditra. A lányon érződik, hogy rengeteg bizonytalanság van benne: bár alapvetően szereti a munkáját, ebben a pillanatban a terápiás segítés lelkileg megterhelő számára, de nem tudja, merjen-e továbblépni. Ha a váltás mellett dönt, akkor az vajon mennyire legyen drasztikus? Hagyjon ott csapot-papot, és fogjon valami teljesen újba, például tanuljon fitneszedzőnek, vagy maradjon azért a kaptafánál, és azt keresse, egészségesekkel milyen keretek közt foglalkozhat? Hogyan lesz minderre pénze és ideje?

Nyilvánvalóan a próbacoachingra szánt harmincperces intervallumban nem lehet megoldást találni Anna minden dilemmájára, éppen ezért Judit arra kéri őt, a fentiek közül válassza ki a legégetőbbet, hogy azzal foglalkozzanak ott helyben. Később kiderül, ez általános szabály: igyekezni kell egyszerre csak egy problémára fókuszálni. Az Anna fejében dúló káosz letisztázása nem megy könnyen: a lány felír számára biztosnak tűnő dolgokat az előtte álló táblára, ezek egy részére Judit rákérdez, pontosíttatja a gondolatot, vagy összefoglalja, amit Anna mondott. Kimondatja vele, hogy szereti az embereket és fontos neki a sport, hogy akkor tényleg marad a munkahelyén. Anna számára persze érthető módon minden összefügg, ezért új problémákat is beemel a képletbe, például a vágyott párkapcsolat kérdését – e gondolatörvényeket Judit igyekszik megállítani, a kelleténél talán kicsit agresszívebben.

Forrás: Bach Máté

Próbacoaching a belvárosban. Az egyéni jelentkezők leggyakrabban karrierváltás, karriertervezés miatt jelentkeznek

Ami megüti a hallgatóság fülét, hiszen az ezt megelőző egy órában végig a jelenlétről, türelemről, odafigyelésről esett szó. Miután letisztázzák, hogy itt és most Anna segítői karrierjének további alakulásáról, az egészséges ügyfelek irányába való elmozdulásról fognak beszélgetni, a fiatal nő már jóval határozottabban válaszolgat a coach-nak. Szó esik rövid távú tervekről, azok anyagi és kapcsolati hátteréről, arról, hogy Annát az embereknek segítés és a velük való beszélgetés motiválja a legjobban. Végül Judit javaslatára Anna idő- és mennyiségi korlátokat határoz meg magának a jövőbeni kapcsolatrendszere folyamatos építgetéséhez, melyek alapján Judit majd segíteni, „ellenőrizni” tudja, halad-e a célja felé. A félórás beszélgetés végére Anna láthatóan megkönnyebbül, már nem érzékenyül el, nem remeg a hangja, mint a kérdezősdi elején. Saját bevallása szerint is jólesett neki hangosan kimondani, ami nyomasztja.

„Divatja van”

Ezek után jogosan merül fel a kérdés, hogy miért érdekel egy fiatal és jól képzett terapeutát az ilyetén életvezetési tanácsadás. Egyáltalán miért tartanak egy fiataloknak szóló jövő- és munkafesztiválon műhelyfoglalkozást a coachingról? Mert karrierváltási kérdéseknél egyre gyakrabban bukkan fel mint komoly, teljes értékű munkalehetőség, noha klasszikus egyetemi képzés nincs rá. Mert a coaching kétségkívül korjelenség, ha úgy tetszik, trend, divat, bár nem annyira új keletű, mint azt sokan gondolnák.

– A coaching történetileg két irányból fejlődött ki, közel harminc-negyven évvel ezelőtt külföldön – magyarázza Szatmáriné Balogh Mária, licenccel rendelkező pszichológus. – Egyrészt a pszichoterápiában jártas pszichológusok terepet kerestek a mentálisan egészségesebbek körében, amikor csökkent a fizetőképes kereslet, másrészt kiderült, hogy a sportpszichológusok által alkalmazott edzésmódszerek átvihetők másféle problémahelyzet megoldására vagy készségek fejlesztésére. Mivel a mindennapi életben is előfordulhatnak döntési dilemmák, nehéz megoldandó helyzetek, szükség lehet tájékozódást segítő információkra, hétköznapi élethez szükséges készségek fejlesztésére, ezért a coaching, azaz a segítő kommunikáció alkalmazásának két fő területe alakult ki: az üzleti (business) és az életmód (life) coaching.

Ezek a különböző pszichológiai és szervezetfejlesztési iskolák elméletét és módszereit alkalmazzák kizárólag egészségesek támogatására. A coach támogatása arra irányul, hogy az adott személy vagy csoport saját maga találja meg a megoldáshoz vezető utat, és kifejlessze a megoldáshoz szükséges erőt, motivációt. Ehhez jó értő- és kérdezőkészségek kellenek – foglalja össze az alapelveket a szervezet- és munkapszichológusként is tevékenykedő Szatmáriné.
Eredetileg tehát sokkal inkább pszichológiai módszer, a mentális segítségnyújtás egyféle válfaja volt, mint önálló tudomány. Ám ahogy egyre népszerűbb lett, egyre nagyobb igény mutatkozott rá, és szép lassan önálló szakmává nőtte ki magát Magyarországon is.

– A kollégák közül sokan már a kilencvenes években elkezdtek foglalkozni a coachinggal, de igazán elterjedt és ismert mindkét irányzat a kétezres évek második felében lett. Ma már tagadhatatlanul divatja van – magyarázza Baska Judit, a Magyarországi Coach-szervezetek Szövetségének elnöke. A szövetségnek tizenegy tagszervezetén keresztül mintegy 800 kollégával van kapcsolata. – Kutatásunk szerint az egyéni jelentkezők leggyakrabban karrierváltás, karriertervezés, életmódváltás miatt fordulnak a kollégákhoz, mert felismerik annak jelentőségét, hogy az ehhez szükséges kemény önismereti, önfejlesztési munkát nem egyedül kell elvégezni. Ma már sok cégnél magától értetődő a coach bevonása a munkába – folytatja Baska.

Czagler Zsuzsanna, a Havas Media Group volt ügyvezetője akkor hívott először coachingot a céghez, amikor minden HR-es (humán­erőforrás-menedzseri) tapasztalatával sem tudott kezelni egy belső konfliktust: – Úgy tűnt, ha nem oldódik meg az ügy, akkor két értékes emberünk is fel fog mondani.
A tréning után sikerült megnyugtatóan rendezni a problémát, ráadásul az egyik, addig inkább autokrata szemléletű vezető például elkezdte kikérni az alkalmazottak véleményét, rákérdezett az ötleteikre. Azok, akik nem vettek részt a tréningen, el sem tudták képzelni, mi történt, külön megbeszélést kellett összehívnunk, hogy megnyugtassuk őket, ez nem valami gonosz átverős taktika. Később Czagler maga is kitanult coach-nak: eleinte csak a médiaügynökségen belül, illetve mellékállásban, mintegy másfél éve azonban már főállásúként tevékenykedik. A legtöbben ebben a szakmában Zsuzsához hasonlóan az üzleti, vállalati szférából érkeznek.

A tudáshiány kockázatai

– Ám főállású kollégából van kevesebb. Magasan kvalifikált, többdiplomás emberek (például jogászok, közgazdászok, tanárok, újságírók) jutnak arra az elhatározásra életük egy pontján: meg akarom tanulni, hogyan lehet a coaching eszközeivel másokat sikerre segíteni. Ez a típusú segítő tanácsadás megkívánja az emberséget és a mások céljaira való elkötelezett odafigyelést, ami szintén sokak figyelmét felkelti – egészíti ki megfigyeléseinket Baska Judit.

Elsőre úgy tűnhet, így bárkiből lehet coach, akár egy pár hetes tanfolyam elvégzésével, akkor is, ha például eredeti végzettsége villamosmérnök. Ebből kifolyólag komoly konkurenciát jelentenek a sokéves, nehéz képzést a hátuk mögött tudó pszichológusoknak, még akkor is, ha utóbbiaknál egy ülés jóval kevesebbe kerül. A life coachok átlagos óradíja húszezer forint, ugyanannyi, mint egy hatvanperces találkozó ára Bagdy Emőkével. Az igazi problémát mégis inkább a határvonalak elmosódása jelenti, annak felismerése, hogy az ügyfélnek szüksége van-e komolyabb szaktudásra, terápiára vagy sem.

A coach-szervezetek szövetsége ezért 2012-es alapításakor minőségbiztosítási feladatot is vállalt, jelenleg is egy szakmai ellenőrzési rendszer kialakításán dolgoznak. Ennek ellenére Szatmáriné Balogh Mária szerint sok segítő még mindig nem tudja felmérni saját kompetenciája határait.

– Hallottam olyan nem pszichológus coachokról, akik depressziós ügyféllel dolgoztak, személyiségfejlesztést vállaltak internetes tesztek alapján, vagy akár krízishelyzetben lévőkkel foglalkoztak egyedül, ahelyett, hogy a megfelelő szakpszichológushoz irányították volna őket. Persze az igényes segítők ezt megteszik, mert tudják, hogy ők szervezeti és csoportdinamikai események kezelésére vagy teljesítményértékelési-módszertani fejlesztésre nincsenek igazán kiképezve, és stresszkezelő vagy kiégést megelőző egészségpszichológiai programokat sem állíthatnak össze – részletezi, milyen kockázatokkal járhat a résztudás vagy tudáshiány.

Hirdetés

Kiemelt

Aleksandar Vucic: Szerbia a bátrak hazája

A beiktatáson részt vevő Orbán Viktor arra a kérdésre, milyen tanácsokat adna Vucicnak kijelentette: a szerb elnöknek nincs szüksége tanácsokra.

Hirdetés

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!