A belváros utcáin plakátok hirdetik a versenyt, a sorrendben 39. világbajnokság logóján izmos magyarok (konkrétan piros és zöld ruhát, valamint csúcsos süveget viselő, bajszos, varkocsos alakok) feszülnek egymásnak kidagadó bicepszekkel. Az eseményt több országban élőben közvetítik, itthon a Sport Tv csatornája települt ki a helyszínre.
A beharangozó sajtótájékoztatón felhívták a figyelmet arra, hogy a világbajnokság integrált verseny, tehát szkander és paraszkander együtt: az ép versenyzők mellett mozgásukban korlátozott sportolók is megméretik magukat kategóriájukban. A sportág fejlődését figyelemmel kísérők arról beszélnek, hogy már csak idő kérdése, mikor lesz olimpiai versenyszám a szkander, a sajtótájékoztatón kiadott hivatalos közleményben azonban egyelőre csupán a fogyatékkal élők versenyét említik, és azt is feltételes módban: „2020-ban a tokiói paralimpián valószínűleg ott lesz a szkander is.”
Az egykor kocsmai sportként számon tartott erőpróba mindenesetre kilépett a füstös félhomályból. Megítélésének változását, elfogadásának növekedését jelzi, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) egyértelműen a sportág szövetsége mellé állt, és nem csupán erkölcsi támogatást ad, az Emmi logója feltűnik a világbajnokság szponzorfalán is.
A verseny fővédnöki szerepét vállaló Deutsch Tamás EP-képviselő a nyitóünnepségen mondott beszédében a mezőnnyel személyesen is közösséget vállalva exszkanderosnak nevezte magát. Az ünnepségen egyébként jelen volt Kulcsár Krisztián, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke és Sárfalvi Péter sportért felelős helyettes államtitkár is, így senkinek sem maradhat kétsége afelől, hogy az állami szereplők immár egyértelműen komolyan veszik a szkandert.
(A nemzetközi elfogadottságot pedig az jelzi, hogy a világszövetségben a kontinenseket képviselő alelnökök között Európát magyar sportember, a hazai szövetséget is vezető Csabai Attila jeleníti meg.)
A magyar szkander elindult a professzionális sportággá válás felé.
*
Előítéletek persze kísérik a sportágat, hiszen a szkander évszázadokra visszanyúló története során mindig is arra próbált választ keresni, hogy az éppen jelen lévők közül ki az erősebb. Ezt a kérdést az önálló sportággá váló „karbirkózás” az utóbbi fél évszázadban versenyszabályokkal és különféle technikákkal árnyalta. A kérdés ennek köszönhetően inkább úgy vetődik fel: ki a jobb szkanderes?
Mert ma már nemcsak a puszta erő, hanem a versenytechnika és a gyorsaság is döntő lehet. A sportág világszövetsége 1977-ben jött létre, a magyar sportszakmai szervezet pedig 1990-ben. A Magyar Szkander Szövetség három alapítója közül a legismertebb „Pacal bácsi”, azaz Fehér Lajos Európa-bajnoki bronzérmes ökölvívó volt, és az első időben okkal tekinthették kiöregedett ökölvívók, dzsúdósok, kungfuharcosok sportágának.
A küzdősportokból érkező versenyzők még ma is meghatározók, a száz kilogrammos mezőnyben induló Bogdán Róbert például ketrecharcosként küzdött sokáig, mígnem egy sérülés után vissza kellett vonulnia. A jóval visszafogottabb (a küzdő- és az erősportok határvonalán billegő) szkanderre Sylvester Stallone Túl a csúcson című filmjének hatására váltott át. A kritika által fanyalogva fogadott mozi a szkanderesek körében kultuszfilmként terjed, ami részben annak köszönhető, hogy a versenyjelenetekben valódi szkandervilágbajnokok is szerepeltek, másrészt a főszereplő a küzdelmeiben ténylegesen létező technikai fogásokat alkalmaz.
A végső összecsapás során Stallone az ujjait egyesével rázárja ellenfele kezére, majd a csuklóját szinte természetellenes szögben visszahajlítva lehúzza a kezét, amit a kívülállók filmes látványelemnek gondolnak, pedig nem az. Nagyon is létező technika, amelyet a magyar szkanderesek nagy része is előszeretettel használ, és külsőzésnek szokták nevezni.
*
Külső technikával, igaz, nem hosszasan birkózva, hanem egyetlen dinamikus mozdulattal győzött 2009-ben az olaszországi világversenyen Csabai Attila is a nála nyolcvan kilóval nehezebb, verhetetlennek tűnő cseh világbajnok František Živný ellen. A kétszáz kiló fölött járó kolosszus mellett eltörpülő magyar versenyző mindenkit meglepve nyerte a mérkőzést.
A fogáskeresés 25 másodperc volt, addig a két versenybíró aprólékosan igazgatta az egymásnak feszített kezeket, hogy párhuzamos tenyérrel, egyenes vállal, egyforma távolságra, szabályos állásból induljanak. Azután a döntőbíró azt mondta: ready, go! – és Csabai Attila egy mozdulattal lenyomta a másikat. Talán két másodpercig tartott.
Az ökölvívásból váltó Csabai megjelenése új korszakot hozott a magyar szkandersportban. A szövetség megújuló vezetése elnökletével számos változást indított el. A rendszeressé váló hazai és nemzetközi versenyek egyre nagyobb érdeklődést váltottak ki, mígnem kialakult, hogy minden hónapban rendeznek nagyobb versenyt.
A húsz-harminc főből álló magyar válogatott rendszeres résztvevője lett a nemzetközi versenyeknek, európai és világkupa-sorozatoknak, két évvel ezelőtt még Malajziában is asztalhoz álltak. Beindult a hazai bíróképzés, ezzel párhuzamosan új klubok alakultak, ma már 31 edzőteremben készítik fel a szkanderezőket. Kialakult egyfajta szakmai koncepció, és ma már nemcsak öregedő testépítők és egykor küzdősportokat űzők érkeznek, hanem olyan fiatalok is, akiknek a szkander az első sportáguk.
*
Oroszországban óriási nézettsége volt annak a mérkőzésnek, amelyen egy testépítő egy szkanderversenyzővel mérkőzött meg, hogy eldöntsék, melyik sportág ad igazi erőt. A felvételen a testépítő dagadó izmokkal húzza, rángatja a másik karját, ő pedig mosolyogva ellentart, majd gondol egyet, és mintha csak az ajtót csukná be, áthajtja a testépítő kezét az asztal másik oldalára. A fim szimbolikusan azt üzeni, hogy a szkanderversenyzőknek van a legerősebb kezük, és ezt maguk az érintettek is minden érdeklődőnek elmondják.
– Az edzőterembe gyakran eljönnek erős, kigyúrt fiatalok, hogy kipróbálják magukat, és kihívják a versenyzőket – mondja Somogyi Dávid, a magyar szkanderválogatott szövetségi kapitánya. – Azt szoktuk mondani nekik, hogy először a lányokkal mérkőzzenek meg, vagy ha épp nincsenek lányok, akkor a hatvankilós fiúkkal. Azután a nagyon izmos fiúkat a náluk jóval kisebb szkanderesek lenyomják, ez törvényszerű. Annak idején velem is így történt, amikor először eljöttem szkanderezni.
Sőt az első versenyemen mindenkitől kikaptam. Igaz, egy évvel később veretlenül nyertem ugyanazt a versenyt.
A szkander sikere nem a bicepsz keménységén múlik. Kellenek hozzá az ujjak, a kézizmok, az alkar, a bicepsz és a tricepsz, a váll és a külső hátizom is. De mind közül az ujjvégek a legfontosabbak, onnan indul az erő. A versenyző azzal szorít rá a másik kezére (Csabai Attila szerint néha úgy, hogy a másik kezéből kimegy a vér), onnan tud erőt kifejteni. Ezért van az, hogy a kezet speciális gyakorlatokkal külön edzik, de célravezető felkészülés az ujjhegyeken való függeszkedés is.
A terhelésre persze nagyon kell vigyázni, ezt a 36 éves (egyetemi tanulmányai után régi amerikai autókat felújító és gumiszervizben is dolgozó) Kovács Péter szögezi le, aki 85 kilósként sokszor a plusz 110 kilogrammosok mezőnyében indulva is bajnok lett. Alkarján az izmok szinte hasábszerűen futnak, de ezt az alkart már kímélni kell: ellenféllel, asztalnál ma már csak hetente egyszer edz, mert míg súlyzózni, húzódzkodni bármennyit lehet, a szkanderasztal bizony eszi az ízületeket.
Rojkó Zoltán paraversenyzőként indul, a negyvenes éveinek közepén járó férfi kőművesként dolgozott, erős embernek tartotta magát, és mások is őt, mígnem 35 éves korában három hónap alatt szabályosan lerokkant, combcsontjait vágni és pótolni kellett. A fiatal férfi másfél éves fiával együtt tanult meg újra járni. A négy fal közötti létezést egyre nehezebben tűrte, amikor egy ismerőse, a paraszkandercsapat vezetője elhívta őt.
– Azt mondta, épp üresedett egy hely a csapatban, amely egy hónap múlva Olaszországba utazik, világkupára, ha fel tudok készülni, mehetek velük – meséli Rojkó Zoltán. – Az edzés első fele súlyzózás volt, olyan vasakat emelgettem, hogy a többiek csak néztek. Azután jött a szkander. 88 kiló voltam, de hatvankilós fiú úgy hajtogatta a kezem, mintha szívószál lenne. Nem akartam elhinni. De végigcsináltam a felkészülést, és Olaszországban 7. lettem a 16 fős mezőnyben. Elkezdtem szkanderezni, és ez képletesen újra kinyitotta körülöttem a világot.
*
A világbajnokságnak otthont adó sportközpontban sötét van, mint a moziban, csak az emelvényre kitett asztalokat világítják meg a reflektorok. A mozis hatást erősíti a dübörgő zene. Miután a szkanderasztalon zajló küzdelemből az ötödik sortól távolabb ülők már nem sokat látnának, két hatalmas kivetítőn is mutatják a küzdelmeket.
Az összecsapásokat figyelő közönség nagyrészt versenyzőkből áll. Több országból is népes küldöttség érkezett, Oroszországból például százhetvenen jöttek, de jelentős létszámmal vannak jelen a grúzok, bolgárok, azeriek, kirgizek is. Hiába jöttek el 56 nemzet versenyzői, a keleti sportolók tarolnak, az első nap döntőibe például egy svéd sportoló került be, az orosz, ukrán, kirgiz, azeri versenyzők egymás között rendezték el, ki utazhat haza Budapestről aranyéremmel.
A mezőnyfölényről árulkodik, hogy a sportág hivatalos nemzetközi nyelve az angol mellett az orosz.
A világbajnokság mezőnyének egy része időről időre kifárad az épület elé. A török válogatott tagjai húszasával, harmincasával indulnak a kijárat felé. Odakint mindenki rágyújt.
Világbajnokságon sportolóktól ritkán látni ilyesmit. De talán ez is megváltozik majd, ha a sportág tényleg bekerül az olimpiára.