Nappal szabóinasként dolgozott, este iskolába járt, éjszaka festett. Szenvedő című rajzát Picasso levelében „a képzőművészet száz legjobb grafikája” közé sorolta. Duray Tibor finom kezű festő, grafikus, szenvedélyes szobrász és éremművész volt.
A tépelődő, zárkózott festő szegény családban született, tizenhat évesen már dolgoznia kellett. Képein többször feldolgozta a nincstelenek, a bérházak és hátsó udvarok lakóinak mindennapjait. Öt hónapig segédkezett mesterének, Aba-Novák Vilmosnak a párizsi világkiállításra festett Francia–magyar történelmi kapcsolatok című pannón, mely végül elnyerte a világkiállítás nagydíját. Duray egyéni hangú művein nem rejtette el a mestereinek és példaképeinek – Aba-Novák Vilmos, Derkovits Gyula, Picasso – köszönhető hatásokat.
A festő Olaszországba először 1937-ben jutott el, ahol a Római Magyar Akadémián ösztöndíjasként tanult. Az utazás óriási élmény volt, Itália a későbbiekben is többször menedékül szolgált számára. Rómában ismerte meg feleségét, Lévai Adrienne-t, aki szintén ott járt iskolába. Duray tíz évvel később Párizsban ismét ösztöndíjasként tanulhatott. Meglátogatta a chartres-i katedrálist, melynek üvegablakai nagy hatást tettek rá, ezek után már nemcsak festett és rajzolt, hanem üvegablakterveket is készített.
Viszont a háború gyötrelmei és az 1950-es években kötelező szocreál művészeti irány követelményei lelki válságba sodorták. Az I. Magyar Képzőművészeti Kiállításon nagy kudarc érte: az Élmunkások páholya című képét több fórumon is élesen kritizálták, és annak ellenére, hogy másik festményét a kultuszminisztérium megvásárolta, a sérelmeket nem tudta feledni. Három évig a budapesti Iparművészeti Főiskola Textil Tanszékén rajzot tanított. Ötvenedik születésnapja alkalmából 1961-ben gyűjteményes kiállítása nyílt az Ernst Múzeumban.
Pályázat alapján kapott megbízást a debreceni köztemető kolumbáriuma üvegablakainak elkészítésére, érdekes módon munkája során az élet szépségét állította szembe a végső állomással. Duray kiemelkedő debreceni alkotása nagyban hozzájárult, hogy 1969-ben megkapta a Munkácsy-díjat. Négy üvegablakot tervezett a Hilton Szálló Miklós-tornyába, később tizenhatot az ausztriai Krems városába, egy orvosi rendelőbe. Ezek a megbízások kissé segítettek a család szűkös anyagi helyzetén.
Balatonfüreden, a Vaszary Galériában két nagy, a térben is elkülönülő tárlat a több mint fél évszázados életműből válogat a harmincas évektől a nyolcvanas évekig. Az impozáns méretű Aranykor című alkotás sajátos stíluskeverék – a szocreál találkozása a szürrealizmussal és a klasszikus, figuratív modernséggel. A művész megszakításokkal több mint egy évtizedig, megrendelés nélkül dolgozott ezen a festményén, melyet teljes egészében ő maga is csak 1982-ben, a Műcsarnokban megrendezett kiállítás megnyitása előtt láthatott, mivel a kép nagyobb volt, mint a műtermében rendelkezésére álló falfelület.
„Könnyen megzavarhat a kedvezőtlen fogadtatás” – írta a festő a budapesti kiállítás kapcsán.
A 2 × 10 méteres festmény a tárlat után több mint harminc évig dobra feltekerve a műteremben rejtőzött, ahonnan csak nemrég került elő, s a szükséges restaurálás után vált újból kiállíthatóvá. Az Aranykor című festménye mellett helyet kapott a Duray-hagyatékból előkerült dokumentációs anyag is, illetve a háborút és az 56-os forradalmat feldolgozó néhány mű, melyek a brutalitást és a harcok embertelenséget tárják a nézők elé. Duray jól ismerte ezeket az eseményeket, bejárt a gettóba, hamis papírokkal embereket mentett.
Krúdy utcai lakásukban nyolc zsidót bújtatott, miközben a felesége is a deportálások elől menekült. Mivel a festő megtagadta a katonai szolgálatot, neki is bujkálnia kellett, a házukat ért bombatalálatot a szekrényükben vészelte át.
A kiállítás a Vaszary Villa másik szárnyában folytatódik, ahol tusrajzokon, táj- és zsánerképeken, portrékon, enteriőrökön keresztül követhetjük Duray munkásságát az indulástól a késői korszakáig. A művész életének baleset vetett véget 1988-ban, lakásuk közelében egy autó halálra gázolta. Duray Tibor a pilisborosjenői temetőben nyugszik, sírját saját domborművei díszítik.
(Emberi, túlságosan is emberi. Duray Tibor művei. Vaszary Galéria, Balatonfüred, Honvéd utca 2–4. A kiállítás 2018. január 7-ig látogatható)