A filmbe ráadásul egyetlen állami forintot sem fektettek, mivel az alkotók nem szerették volna, hogy ha a pályázatok elbírálására várva elillan az a lendület és kreativitás, amelyet az eredeti színdarab vászonra álmodásakor éreztek. Jól tették: a kész mozin átüt az a spontaneitás, amely az újlipótvárosi lakás falai közt kibontakozó történetet élővé teszi és megkülönbözteti a színháztól.
Az Ernelláék Farkaséknál egyetlen nap történéseit meséli el, úgy, hogy a kamera nem mozdul ki a helyszínként szolgáló belvárosi lakásból, ahol a fiatal házaspár, Eszter (Török-Illyés Orsolya) és Farkas (Hajdu Szabolcs), valamint fiuk, Brúnó (Hajdu Zsiga) élnek. A nyitójelenetben egy baráti vacsorába csöppenünk.
A vendégek távozása után parázs vita alakul ki Eszter és Farkas között Brúnó hiperaktivitásáról, a néző pedig máris mélyen benne van a pár konfliktusában. Ebbe az alaphelyzetbe állít be váratlanul aztán az éjszaka közepén Eszter nővére, Ernella (Tankó Erika), férjével (Szabó Domokos) és tízéves lányukkal, Laurával (Hajdu Lujza) nincstelenül, egy év skóciai tartózkodás után. Mivel nincs hová menniük, egy időre Farkaséknál szeretnék meghúzni magukat, a néző a négy felnőtt és a két gyerek egy napját követheti figyelemmel.
Az összezártság rövid idő alatt kiélezi a kimondott és kimondatlan konfliktusokat, előhozza a múltbéli sérelmeket a szereplőkből. Gyereknevelés, csalás, férfi-női problémák, kicsinyesség és irigység, az egész hátterében pedig a mai magyar társadalmat megosztó kérdés: maradni kell, bármilyen is legyen itthon a helyzet, vagy elmenni és megpróbálni boldogulni, még akkor is, ha sokkal rosszabb körülmények között, egy skót fiatalember farmján kell dolgozni.
Farkas és Eszter valamiért nem találja a közös hangot kisfiuk megszületése óta, Ernella és Albert pedig az anyagi sikertelenségüket és gyökértelenségüket próbálják feldolgozni, valamint azt, hogy a nő hűtlen lett férjéhez Skóciában.
A nap – és a film – végére a kérdés lényegében tehát az, hogy ez a hat ember vajon továbbra is egy családot alkot majd és újra megtalálják egymást, vagy épp ellenkezőleg.
A filmhez rengeteget ad hozzá, hogy Hajduék otthonában rögzítették. Egy pillanatra sem érezni azt a fajta megrendezettséget, mint például Roman Polanski Az öldöklés istene című, szintén színdarabból filmvászonra vitt kamaradarabjában, vagy akár az idei cannes-i fődíjas, szintén egy lakásban játszódó It’s Only the End of the World című filmben. Előbbiben hiába brillírozott Kate Winslet, Jodie Foster vagy Christoph Waltz, utóbbiban pedig Franciaország legnagyobb sztárjai (Vincent Cassel, Marion Cotillard és Léa Seydoux), az Ernelláék Farkaséknál filmnyelve mégis sokkal természetesebb marad ennél a két drámánál.
Hajdu nem egy nagy drámát mesél el, hanem hús-vér emberek apró drámáit bontja ki olyan párbeszédekből, amelyek bármely család viszonyait megmérgezhetik.
Amíg a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan című alkotás a kései húszas-korai harmincas generáció vergődését mutatta be a maga nyers valójában, ám mégsem szájba rágva, az Ernelláék Farkaséknál a fiatal szülők vívódásairól mesél köntörfalazás nélkül. Hajdu legutóbbi filmje, a Filmalap támogatásából készült Délibáb csalódást okozott, de az író-rendező-színész most újra bebizonyította, hogy tud olyan társadalmilag érzékeny és elgondolkodtató filmet letenni az asztalra, mint a Fehér tenyér és az Off Hollywood. Alig hárommillió forintból ez pedig nem mindennapi teljesítmény.
(Ernelláék Farkaséknál. Magyar játékfilm, 81 perc, 2016. Rendezte: Hajdu Szabolcs. Forgalmazza: Big Bang Media)