2017. november 22., szerda, Cecília napja
Lugas, Lugas Riport
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: http://magyaridok.hu/lugas/egy-kave-liljakatunban-2417449/

Egy kávé a Liljakatúnban

Bevándorlás – A finnek szaunát, a hollandok úszómedencét építenének
Jönnek-mennek az emberek Európában. Hazánk is célország. Van, akit a nyugodt környezet, a lenyűgöző természet hoz ide, mások hatalmas bizniszt látnak Magyarországban. Eltérő háttér, eltérő jövőkép.

Ajándék Geresdlakról – mutat az utánunk cikázó legfeljebb három hónapos cicákra Heikki Jarkko –, a Kisgeresd utcából. Amikor azt mondom, hogy a kutyánk zsigerből utálja a macskákat, csak legyint. A szomszédjukban a puli együtt játszik és alszik a cirmosokkal, de a tyúkokat sem bántja. A szavaiból azt érzem, hogy ezen azért ő is csodálkozik, pedig sokat látott a 78 éves közlekedésmérnök, aki éveket dolgozott Németországban, Nigériában, Líbiában, Kenyában, Bangladesben, az Egyesült Királyságban és Oroszországban. Ebből is látható, hogy hosszú út vezetett addig, míg a névjegykártyájára a finn otthona mellé egy geresdlaki cím is felkerült.

Geresdlak nincs jó helyen, illetve nagyon is jó helyen van. Pár kilométerre halad el az M6-os, de a lehajtókat úgy építették, hogy 15 kilométert kell kacskaringózni a baranyai dombok között, mire az ember a bő fél évszázada még közel kétezer embernek, napjainkban alig 800 lakosnak otthont adó sváb–magyar településre érkezik.

Fotó: Teknős Miklós

Útjelző a polgármesteri hivatal előtt. Geresdlakon harminc finn család él

Pontosabban néhány éve már sváb–magyar–finn településre. Csodálatos környezet, nyugalom, csönd, amelyet legfeljebb a portékáját kínáló zöldséges hangszórói zavarnak meg. Krumpli, hagyma és minden ilyenkor szokásos termék kapható, persze jó áron.

– Másoknak is elmondtam, milyen nagyszerű vidékre érkeztem. A példám ragadósnak bizonyult, jelenleg harminc finn család él a faluban – emlékezik a közel másfél évtizede történtekre az első geresdlaki finn, Mauri Vänskä, aki barátjának keresett méhészkedésre alkalmas helyet, végül ő ragadt itt.

Az angolul és magyarul is jól beszélő, bár legjobban németül tudó, hetvenes évei közepén járó férfi otthon újságíróként dolgozott, majd vállalkozó lett, néhány évig a finn parlament tagja is volt. Az első években (legutóbb 2008-ban) magánrepülőjén, egy Cessnán jött, a közeli Pécs–Pogány repülőtéren landolt. A faluban úgy tudják, egyszer vadászgépek kényszerítették a földre, ami nem igaz, csupán eltévedt. Az utóbbi években a Finnair járatait használja, egyszerűbb és olcsóbb ez a megoldás. Naponta tíz-húsz kilométereket nordic walkingozik – az ő érdeme, hogy a faluban már többen „síbottal” járnak.

A finn oktatási rendszer meghatározó eleme a nyelvoktatás. A finn mellett a szintén hivatalos nyelvként elismert svédet – hatszáz év svéd uralom nem múlhatott el nyomtalanul – is tanítják. Emellett a német és az angol oktatására is nagy hangsúlyt fektetnek. Az idősebbek németül, a fiatalabbak angolul tudnak jobban.

Geresdlak ebből a szempontból telitalálat, hiszen a svábok lakta településen szinte mindenki kiválóan beszél németül. Az Európai Unió ennek ellenére 2013-ban kilencvenórás intenzív nyelvoktatást fizetett a helyieknek, hogy finnül is tanuljanak.

A 2014-ben átadott kilátó alján magyarul, németül és finnül is ott a felirat: Együtt vagyunk sikeresek!, ami finnül így szól: Yhdessä onnistumme! Mauri Vänskä találta ki, hogy legyen Geresdlaknak szlogenje, díjat ajánlott föl, közvélemény-kutatást szervezett, végül a sok ötlet közül a kilátón is olvasható győzött. Egyébként nem ez az egyetlen finn dolog a településen. Finn zászló leng a magyar mellett a községházán, mellette nyíl mutatja, merre van Helsinki. Nem messze egy táblán Geresdlak három finn testvértelepülésének, Kiihtelysvaarának, Raatevaarának és Uskalinak a neve áll.

Fotó: Teknős Miklós

A hollandok a jobb klíma és az olcsó megélhetés miatt választják hazánkat

A Liliom utcában van a Liliom presszó – vagy ahogy azt egy tábla jelzi, a Liljakatún. A presszót vezető Márta nincs otthon, így a fia, Jung János meséli, hogy reggeli sétájuk után betérnek, kávéznak, üdítőznek a finnek, mást nagyon nem isznak, és beszélgetnek. A dorbézolás nem jellemző rájuk. Muzikálisak, sokszor a harmonikájukkal, gitárjukkal jönnek és zenélnek. Ráérünk, hétköznap déltájt alig van vendég. Jung János a Maurival készített szótárt is megmutatta. Jó pár lap teleírva finn kifejezéssekkel és azok magyar megfelelőivel. Nehogy félreértse egymást vendég és vendéglátó.

– Mi a tavaszt és az őszt töltjük Baranyában. Itt vagyunk márciusban, majd április végén visszamegyünk, hogy a finn tavaszt is élvezzük. Szep-temberben visszatérünk, és akár november elejéig is maradunk. Ha olyan csodálatos az idő, mint most október végén, nincs miért hazaindulni – nevet Heikki Jarkko, aki idén autóval megy haza. Telepakolja a magyar rendszámú Mercedes csomagtartóját dióval, gyümölcsökkel és maga termesztette borral. Azt mondja, a karácsony szent dolog, arra mindenki hazatér.

– Az itteni emberek hihetetlenül barátságosak. Közel engednek magukhoz, barátként kezelnek bennünket. Gyerekek és idősek egyaránt ránk köszönnek. Nem azt mondják, jó napot!, hanem jó napot, Mauri! – érzékelteti az első „fecske”, hogy milyen apróságokon múlhat egy ember jó hangulata. A jó hangulatot növeli, hogy majd mindegyik honfitársának van saját szőlője, neki kettő is. Idén kétszáz liter bora lett, mind elfogy. Nem ad el egy litert sem.

– Úgy érzem magam, mint gyerekkoromban, a vidéki környezet semmivel össze nem hasonlítható élményét kapom vissza. Itt olyan sok minden kék, márpedig, ami kék, az a finnek szerint egyúttal jó is – mondja Anna-Liisa Jarkko, aki mindössze két éve költözött Heikkivel Geresdlakra. Tévéjük van, de nem kapcsolják be, nincs szükség rá. Az interneten minden otthoni eseményről értesülnek, a falusi élet pedig sokkal többet ad, mint a tévézés.

Amikor arról faggatom őket, hogy hiányzik-e bármi is a faluban, nem értik a kérdést. Váltig bizonygatják, hogy mindenük megvan. Posta, boltok – némelyiken finnül is kiírta a tulaj, hogy mit árul. Orvos is van, ami az idősebbek számára létfontosságú. Mohácson kiváló kardiológust talált a szívproblémákkal küszködő mérnök, Pécsen ott az egyetem klinikai hálózata.
– Számunkra ez a paradicsom, de néha azon gondolkozom, hogy ez a paradicsom miért ad olyan sok munkát – mondja a mérnök, aki a településen csupán egy házat akart venni, majd az adásvételi szerződés aláírása után döbbent rá, hogy a házhoz szőlő és 17 gyümölcsfa is tartozik. Kivágni nem akarták, inkább megtanulták a fák gondozását. Megtudjuk tőle, négy család egész évben Geresdlakon van, Heikkiék óvatosabbak, de a jövő nyarat már ők is itt töltenék.

– Vannak közöttük orvosok, mérnökök, tanárok, főleg az ötven feletti korosztály vesz itt házat, őket gyakran látogatják barátaik is, akik hosszabb-rövidebb időt töltenek a településen – tájékoztat Habjánecz Tibor polgármester, aki már második ciklusban a falu első embere. A finnek nem különülnek el, részt kérnek a település életéből.

A Pacsirta kórusnak három finn tagja van. Komoly repertoárral rendelkeznek, a magyar és a sváb dalok mellett finn szerzeményeket is énekelnek. Mauriék bankszámlát nyitottak a püspöklaki katolikus templom megmentéséért. Komoly pénzt áldoztak az életveszélyessé nyilvánított hely renoválására. A környéken sok az asztmás: felnőtt és gyerek egyaránt. A finnek támogatásából, a nagykövetség is besegített, az óvodában sószobát hoztak létre, amelyet a finn parlament elnöke avatott fel.

Szeptember végén már a XI. geresdlaki gőzgombócfesztivált rendezték, amelyen finn csapat is indult. A legjobb helyi középiskolások pedig 40–80 ezer forint közötti ösztöndíjat kapnak a finnek alapítványától. Hogy mindez miért? – Megszerettek bennünket – állítja a polgármester.

A finneknek köszönhetően felment az ingatlanok ára, de munkalehetőséget is adnak a falusiaknak, akik segédkeznek a kertek gondozásában, a házfelújításokban és a borospincék őrzésé-
ben. A viszonzás sem marad el. Sok olyan geresdlaki jutott el Finnországba, aki talán a megyéből sem mozdult ki korábban. Megismerték Finnországot, tudják, hogy december hatodika náluk nem a Mikulás, hanem a függetlenség kikiáltásának a napja: 1917. december hatodikán, azaz száz éve lett önálló az ország. Sok-sok barátot találtak.

A polgármester szerint elöregedőben lévő térség az övék, de számos környékbeli településnél sokkal jobbak a feltételeik. A finnek a régebbi típusú parasztházakat veszik – mindig van eladó – és újítják fel, de olyan is akad, aki a nyolcvanas években épült emeletes házba szeretett bele.

Nem csak finnek, hollandok, belgák, németek és más nyugati országok lakói is előszeretettel költöznek Magyarországra. Sokak szerint a hollandok fél Dél-Dunántúlt felvásárolták, Baranyában valójában nincs holland közösség. A megye két leginkább „elhollandosodott” településén, Somogyhárságyon és Vásárosbécen arra is ügyelnek az újonnan jövők, hogy ne egymás mellett vegyenek házat, vagy ne járjanak közösen a falu kocsmájába – nehogy klikkesedéssel vádolják őket.

Közel háromszáz kilométerrel odébb Elroy Thümmler holland üzletember más módszert alkalmazott: majdnem az összes házat megvette a Nógrád megyei Kisbárkányhoz tartozó Bedepusztán. Az ingatlanokat tulajdonképpen nem is megvette, ahogy az a HVG minapi riportjából kiderült, hanem elcserélte: a bedepusztai – főleg roma – családoknak más falvakban vett jobb házakat, és ők odaköltöztek. Szerencséjét azzal csinálta meg, hogy bekapcsolódott a Sziget-produkciók külföldi marketingkampányába: tavaly 25 ezer hollandot és britet csábított a Szigetre, tízezret a Soundra. Az így keresett pénzből mintegy kétmillió eurót (620 millió forintot) fordított a faluberuházásra.

– Vidéki házat akartam Magyarországon, mert úgy döntöttem, hogy inkább itt élek, mint Hollandiában. Két magyar barátommal barangolva véletlenül kerültem Bedepusztára. A gyönyörű táj, a természet rögtön megragadott – emlékezett az ötletadó élményre a holland üzletember, aki azt tervezi, hogy (szintén holland) szomszédaival a lehető leghamarabb az év egészét a faluban tölti. Vendégeik hosszabb-rövidebb időre érkeznek. Száz embernek biztosítanak fekvőhelyet, a kempingben ennél többen elférnek.

Helyi vállalkozók, elsősorban hollókőiek, bevonásával rendezvényeket szerveznek, illetve speciális programokat cégek számára. A legfontosabb dolognak az e-bike forradalmat tartja. Egy év alatt százezer elektromos kerékpárt értékesítettek Nyugat-Európában. Marketinges cégének egyik célja annak tudatosítása az e-turisták körében, hogy ez a térség az egyik legkiválóbb szabadidős célpont. Ehhez meg kell építeni Kisbárkány és a Hollókő között a tervezett kerékpárutat.

Össze kell kötni a Kelet-Cserhátot és a Mátrát a Nyugat-Cserháttal és Budapesttel. Ez nagyon fontos lépés – hangsúlyozza Elroy Thümmler, aki azt szeretné, ha tíz év múlva Bedepuszta olyan nemzetközi központ lenne, ahol a kultúra a természettel, a városi emberek a vidéki élettel találkoznak. Meggyőződése, hogy a modern technikát a természettel összhangban kell működtetni, mindezt úgy, hogy megmaradnak a település magyar hagyományai. Reméli, hogy tíz éven belül az egész terület népszerű lesz az eredetiséget, a hagyományokat, a természetes körülményeket értékelő turisták körében. Nem a Made in China ajándéktárgyak keresőit várja.

A holland Kemkers Robert társadalomkutatónak a mostmagyarul.nl honlapon olvasható tanulmánya szerint a Benelux migráció mint jelenség csak az 1990-es évek közepe óta van jelen Magyarországon. Miután maga is vásárolt egy házat Baranya megyében, hamarosan azt a véleményt hallotta a helyiektől, hogy bizonyára az emelkedő tengerszint miatt „menekült” ide jó előre. A „legendának” annyi alapja van, hogy Hollandia lakosságának mintegy hatvan százaléka az ország területének azon a harminc százalékán él, amely a jelenlegi tengerszint alatt található. Természetesen nem ez a kivándorlás valódi oka.

A Magyarországon házat vásárló lakosok jelentős részénél az okok között szerepel az ottani klíma, a napsütéses órák hiánya, a hely szűkössége, hiszen a Benelux államok kivétel nélkül sűrűn benépesültek. És az a vágy, hogy legyen saját ház szép kerttel és némi szabad térrel együtt, ahol a szomszédok nincsenek olyan túlságosan intim közelségben. Ilyen helyet nehéz találni a három ország bármelyikében, ha mégis akad, akkor a legtöbb ember számára megfizethetetlenül drága. A növekvő megélhetési költségek mellett a multietnikussá váló városi társadalmakban érezhető növekvő feszültségekre is sokan panaszkodnak.

A tartósan letelepedők korösszetétele jellegzetes. Az egyik csoportot azok a fiatal családok alkotják, amelyek jellemzően valamelyik agglomerációs településről, elővárosból származnak, elegük van a napi három-négy órás ingázásból és abból, hogy életüket az unalmas irodai munka, a közlekedési dugók és az átlagos sorházi lakásban eltöltött hétköznapok váltakozása teszi „színessé”. A másik csoport a nyugdíjasoké, illetve olyan személyeké, akik néhány éven belül nyugdíjba vonulnak majd.

Ez az a csoport, amelynek bőven van pénze: általában van saját házuk, amelynek értéke az utóbbi időben nagyon megemelkedett, már nem kell gondoskodniuk az önállóvá vált gyermekeikről. A legtöbbjük fenntart egy kisebb lakást eredeti hazájában, és vesz egy nagyot Magyarországon, ahol a Benelux országokkal való összehasonlításban igen alacsonyak a megélhetési költségek. Bármilyen alacsony hollandi nyugdíjból nagyon jól lehet itt élni: saját kertészt fogadhatnak, és ha úgy tetszik, mindennap a helyi vendéglőben vacsorázhatnak, és akár úszómedencére is futja. A finnek úszómedence helyett inkább szaunát építenek. És barátságokat.

Fotó: Teknős Miklós

A svábok lakta településen szinte mindenki beszél németül

– Egy dolgot azért várunk az önkormányzattól, a Kisgeresdre vezető út megújítását. Nagyon rossz – mondja búcsúzóul Mauri.
– Ha nyerünk a pályázatokon, megcsináljuk
– ígéri a polgármester, aki szerint idén is szántak rá egy-kétmillió forintot, de tényleg több kell a kátyúzásnál. Idén az óvoda és a hivatal energetikai korszerűsítésére 59, a könyvtár fejlesztésére húsz-, a konyha fejlesztésére 13,6 millió forintot nyert a település. Jó hatékonysággal pályáznak.
– Tudja, mi a különbség a finnek és a magyarok között? Önök sokat beszélnek, mi beszéd helyett tesszük a dolgunkat – de ez már tényleg a végszó Heikki Jarkko részéről. Így már értem, hogy miért Petőfi Sándor Pató Pál úr című költeményét próbálták megérteni a polgármester szobájában.

A világ minden részéből

A Magyarországon élő külföldiek összesen 161 különböző állampolgársággal rendelkeznek, és 195 különböző országban születtek, tehát szinte nincs a világnak olyan része, ahonnan ne érkeztek volna Magyarországra emberek letelepedési szándékkal – olvasható Kincses Áron (Központi Statisztikai Hivatal) 2015-ben megjelent tanulmányában. Budapesten és Pest megyében él a legtöbb nem európai migráns. A Balaton térségét főképpen a német, osztrák, holland, svájci nyugdíjasok, magasabb életkorúak választják új lakóhelyül a nyugdíjak jobb vásárlóerejének kihasználása, illetve a rekreációs lehetőségek és a természeti értékek miatt. Sok esetben a migrációt megelőzően turistaként már a célterületekről részletes információval rendelkeznek a külföldiek. Az idősebb európai népesség számára a falvak, a fiatalabbak számára a nagyvárosok jelentenek vonzó célpontot. A legnagyobb arányban a holland (56,9 százalék), a svájci (57,2 százalék), az osztrák (51,3 százalék) és a német (40,3 százalék) állampolgárok élnek községekben. Finn állampolgár 2001-ben 243, idén 519, holland 324 volt, most 2814, míg német 2001-ben 7493, napjainkban 18 627 él Magyarországon.

 

Hirdetés

Kiemelt

Antal Nimród: A Viszkis nem ítélkezik senki felett

A Viszkis egyetlen oldal mellett sem tűzi ki a zászlót, nem ítélkezik sem Ambrus Attila, sem a rendszerváltás utáni Magyarország viszonyai felett – mondta a rendező.

Poszt-trauma

Nemcsak trollkodik, manipulál is a Momentum

Az új SZDSZ és a kocsmai stílus.

Ujhelyi nagyon meglepődhetett a kérdésére kapott válaszon

A legilletékesebbekhez fordult.

Ötven ostoba

A Ferencvárosi Torna Club most ­en­nyinél tart. Sok? Kevés?

A hitelesség és a HVG

Aki keveset gondolkodik...

Hirdetés

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!