Amir üresen néz maga elé. Napok óta azon gondolkodik sarm-es-sejki csecsebecséket árusító butikjában, hogy mihez kezdjen, ha ez így megy tovább. A turisták nem jönnek. Máskor az esti órákban zsúfolásig megtelt sétányon a vevők ostromolták, hogy a Kínában készült, Nefertiti királynő portréjával díszített tárgyakból hazavigyenek egyet. Az itt lévő háromszáz szálloda ontotta a külföldieket, csupán a legnagyobb közülük egy időben 4500 turistát képes fogadni. Amir saját bevallása szerint a legjobb időkben – mint azt megosztotta a Le Monde francia újság tudósítójával – átlagban napi száz eurónak megfelelő összeget keresett. Most jó, ha ennyi a heti bevétele.
Az egyiptomi árus lassan feléli összes tartalékát, és azon vacillál, hogy hagyja a fenébe az egész kereskedést, hazaköltözik háromszáz kilométerre élő családjához, majd csak megélnek valamiből. „A legborzasztóbb az, hogy semmiről sem tehetünk – mondta keserűen Amir. – Ez, mint egy természeti katasztrófa, éppen ott csap be, ahol vagy. Viszi a házad, a termésed, és különösen szerencsés vagy, ha a szeretteid közül valaki nem vész oda. Tehetetlenek vagyunk. És semmi jele nincs annak, hogy ez hamarosan megváltozna.”
Az egyiptomi turizmus tavaly október utolsó napján kapta a végzetes döfést. Az Iszlám Állam ezen a napon juttatott fel pokolgépet az orosz turistákat hazavivő járatra – a robbanásnak 224 ember esett áldozatul. Tudnunk kell, hogy Egyiptom az orosz és ukrán turisták paradicsoma volt, számosan itt töltöttek akár heteket, de volt olyan, aki hónapokat is.
Egyiptom vezetése az év elején hiába szervezte meg Sarm-es-Sejkben az Afrika-konferenciát, hogy ezzel is bizonyítsa a Sínai-félsziget déli részén fekvő üdülőváros biztonságosságát, kísérlete sivatagba kiáltott szó maradt. Jó, ha a szállodák harmincszázalékos kihasználtsággal működnek. Ez nem csupán a hoteltulajdonosok gondja, hanem az egész egyiptomi gazdaságé. 2011 előtt, még a Mubarak-korszakban évente 15 millió turista látogatott el Egyiptomba.
Az arab tavasz után az országban kialakult politikai bizonytalanság, a tüntetések, a lázongások, majd a katonaság hatalom-visszaszerzése következtében ez a szám 2014-ben kilencmillióra apadt. Tavalyról még nincsenek adatok – vagy csak jól titkolják –, de ezek még katasztrofálisabbak lehetnek. Öt éve tart a negatív folyamat. A turizmus Egyiptom nemzeti jövedelmének hat százalékát adja, és 1,3 millió embernek biztosít munkát. A terrorizmus nemcsak azt jelenti, hogy megtorlásul ártatlan embereket gyilkolnak meg, és a lakosságot megfélemlítik, hanem akár egy egész országot sodorhatnak végveszélybe.
A Sínai-félszigeten elkövetett merényletek az Iszlám Államnak aprópénzbe kerültek, de Egyiptomnak – az emberáldozatokon túl – dollármilliárdos veszteségeket okoztak. Nem beszélve a turisztikai szektorban történő elbocsátásokról, a kiegészítő személyzet leépítéséről vagy éppen a közvetetten érintettekről, ugyanis nem kell annyi légiutas-kísérő, sőt pilóta sem, de még nemzetközi kihatásai is vannak e válságnak. Például Amir nem fog annyi Nefertiti-portréval díszített szuvenírt rendelni a kínai beszállítótól, így a délkelet-ázsiai országban is növekedhet a munkanélküliség.
A terrorfenyegetettség szintje másként érinti az egyes országokat: e folyamatnak vannak határozott vesztesei és nyertesei. A TUI német–brit turisztikai nagyvállalat, amely világelső ebben a szektorban, a napokban az idei első féléves adatokat összesítve megállapította, hogy az emberek továbbra is akarnak utazni, ugyanis ebben az időszakban hat százalékkal nőtt a turisták száma a világban. Az elmúlt 15 évben csökkenésről csak 2009-ben, a gazdasági világválság kezdetén beszélhettünk. „Tehát továbbra is utazunk, de máshogy. Az utazási vágy még legyőzi a félelmet” – állapította meg Fritz Joussen, a német központú, de a londoni tőzsdén bejegyzett vállalat elnöke.
Az átrendeződés jeleit mutatja a piac, mégpedig egészségügyi, környezetvédelmi, politikai és terrorfenyegetettségi okokból. Mint egy tanulmány kimutatta, a turisták átlagosan 21 hónapig vannak tekintettel arra, hogy valahol járvány tört ki. A politikai válságra már kicsit érzékenyebbek, ekkor majd 27 hónapig él az emlékezetükben, hogy az adott országot ne válasszák úti célként. A több mint tíz évvel ezelőtt, 2004-ben elkövetett madridi terrorcselekmények visszatartó ereje csupán pár hónapig éreztette hatását, és még ennél kevesebb idő kellett ahhoz, hogy a 2005-ös nyári robbantások után London visszatérjen a „normális” látogatottsághoz. Mára ez a helyzet megváltozott, az emberek sokkal tájékozottabbak, és egyre inkább gondolnak a biztonságukra: többségükben, ahol merényleteket követnek el, ki is zárják azt az országot a meglátogatandó úti célok közül.
Így történt ez Törökországgal, Tunéziával és a korábban említett Egyiptommal is, amelyek a terrorizmus következtében kerültek le a pihenni, kikapcsolódni vágyók listájáról. Törökországot ma már nemcsak a terrorizmus fenyegeti, hanem az elvetélt puccs következményeként társul ehhez a politikai bizonytalanság is, a kiszámíthatatlan környezet nem éppen turistacsalogató fogás. Ráadásul a közelmúltban elkövetett merényletek nemcsak a fegyveres hatóságok ellen irányultak, hanem kimondottan turisztikai célpontokat is értek. Ilyen volt az isztambuli Atatürk nemzetközi repülőtér elleni támadás.
A világ tizedik legnagyobb repülőtere évi 42 millió utast fogad, ez Törökország első számú kapuja a külvilágra. Emellett az olyan támadások, mint az év eleji, a Kék mecset környéki robbantás, amelyben 12 német állampolgár halt meg, vagy az Isztambul kedvelt sétálóutcáján elkövetett merénylet a turisták elrettentését szolgálták Törökországtól. A PKK, a Kurdisztán függetlenségéért küzdő szervezet és az Iszlám Állam – természetesen más és más célból – az elmúlt másfél év alatt több mint ötven terrorcselekményt követett el. Erre jött az elvetélt július végi puccskísérlet és annak megtorlása, amely Törökországot megint csak nem tünteti fel kedvező színben.
Májusban – tehát a puccs előtt – 35 százalékkal mérséklődött a turisták száma az országban, erre 22 év óta nem volt példa. Az orosz turizmus, amely a földközi-tengeri üdülőhelyeken volt jelentős, szinte teljesen megszűnt a szír határon lelőtt orosz vadászrepülő miatt, de érzékenyen visszaestek a német, francia, brit és grúz foglalások is. A magyar turisták száma csaknem felére esett vissza. A turizmus Törökországban az éves nemzeti össztermék nyolc százalékát adja, mintegy harmincmilliárd dollárt tesz ki, és négy százalékban veszi ki a részét a foglalkoztatásból.
Tunéziában is hasonló súllyal szerepel az ország gazdaságában a vendéglátás, amely az összterméknek majd hat százalékára rúg, a kiegészítő szolgáltatásokkal eléri a 12 százalékot, és 400 ezer embernek ad munkát. A tunéziai turizmus a 2011-es arab tavasz után már újra kezdett magára találni, amikor két merénylet derékba törte a reményeket. 2015 tavaszán a tuniszi Bardo múzeumban 21 ember halt meg az Iszlám Állam által magára vállalt merényletben, rá néhány hónapra egy terrorista a tengerparti Szúszában 31 – javarészt brit – napfürdőzővel végzett. Tavaly az előző évi látogatottsághoz képest harminc százalékkal csökkentek a foglalások, az idei év első félévében még 2015-höz képest is húsz százalékkal kevesebb turista érkezett Tunéziába. Ez a két véres terrortámadás elég volt arra, hogy komoly gondokat okozzon az amúgy sem fejlett tunéziai gazdaságban. Érdekesség, hogy Marokkóban a közelmúltban nem volt merénylet, mégis csaknem húsz százalékkal esett a turizmus. Úgy látszik, ha egy turista választ, hogy hol töltse el rövid éves pihenését, akkor egész térségeket, jelen esetben Észak-Afrikát is kihúzza a szóba kerülők közül.
De mi a helyzet Franciaországgal, amely az iszlám gyökerű terrorizmus fő európai céltáblája? Frankföld az 1980-as évek kezdete óta a világ turizmusának első számú célpontja. Tavaly 85 millió turista látogatott el az országba, a politikusok reménye szerint ezt a számot 2020-ra feltornázzák százmillióra. A biztonság fokozása nélkül ez jelenleg vágyálomnak tűnik. A tavaly novemberi párizsi és az idei júliusi nizzai teherautós vérengzés sokat nyom a latban, amikor egy turista kiválasztja az úti célt.
Az ez év elejére szóló megrendelések az előző esztendőhöz képest 15 százalékkal estek vissza. Ez különösen Párizst és környékét érinti, amelyek vezetik a látogatottsági listát. A turizmus hét százalékot hoz a francia költségvetésbe, megelőzi az amúgy is válságos szakaszt átélő építőipart, amely most öt százalékon áll. Kétmillió francia munkavállalót érint közvetlenül és közvetetten az, hogy mi történik az ágazatban. Ha nem tart sokáig ez az „apály”, akkor a világelső franciák még túlélik ezt az időszakot, de mindenesetre már megszólaltak a vészjelzők.
A nizzai merénylet után az Air France megrendelései húsz százalékkal csökkentek. A városok a merényletektől tartva egymás után mondják le eddig megtartott, hagyományos tömegrendezvényeiket. Különösen Ázsiából érkeznek lemondások. Az első félév adatai szerint Japánból 56 százalékkal jöttek kevesebben, mint egy éve, hasonló képet fest a dél-koreai és kínai megrendelések száma is. Az oroszok 35 százalékkal kevesebben látták vonzónak Franciaországot. Hasonló gondok vannak Belgiumban és az Egyesült Államokban is, ahova most valahogy nem kívánkoznak az emberek.
Mely országok számítanak nyertesnek? Nyilván azok az államok, amelyekben nem követtek el a közelmúltban merényleteket. Ez Európában egyértelműen a Földközi-tenger nyugati fele: Portugália plusz harminc százalékot könyvelhet el az országot felkereső külföldiekből, Spanyolország nyolc, míg Olaszország két százalékkal növelte számadatait az idei nyáron. Portugália már tavaly is rekordévet zárt, ekkor majd tíz százalékkal több, mint tízmillió turista kereste fel a fővárost és a tengerpartot.
A térség két leglátogatottabb városa Barcelona és Lisszabon. Spanyolországban a Baleár- és Kanári-szigetek számítanak húzónévnek az üdülők célpontjai közül, mégpedig olyannyira, hogy mindkét térség bekerült az öt legvonzóbb európai turistaparadicsom közé. Olaszországnak, amely szintén küzd a Líbiából érkező bevándorlók szűnni nem akaró rohamával, eddig sikerült több száz éves műemlékeivel palástolnia a jelenlegi helyzetet.
Világviszonylatban kiemelkedően jól teljesít Indonézia, amely 43 százalékkal több külföldit fogad az idén, mint egy éve. Thaiföld is szépen növekszik évi 17 százalékkal, Francia Polinézia pedig a luxuskategóriában hódít. A turizmus tortájából az amerikai földrészen Kuba hasít ki figyelemre méltó részt, az idén 36 százalékkal növekszik a turizmus, ami részben az amerikaiak vízumkönnyítésének tudható be. Aki attól fél, hogy idegen földön terrorcselekmény áldozatává válik, annak egy megoldás adódik: maradjon otthon! Számosan élnek is ezzel a lehetőséggel, nem választanak távoli úti célt, inkább hazájukkal ismerkednek, amelyet sok tekintetben biztonságosnak tartanak, ezért szinte mindenfelé virágzik a belföldi turizmus.