A London Islington kerületében elhelyezkedő, 1371-ben megépült karthauzi kolostort, a Charterhouse-t 2017 februárjában, mintegy négyszáz év után maga II. Erzsébet királynő nyitotta meg újra a nagyközönség előtt. Az egyébként idősotthonként működő műemléki épület a felújítás után a Museum of London részévé vált. Egy szárnyát kiállítótérnek használják, valamint látogatóközpontot hoztak létre benne, ahol iskolás csoportoknak tartanak foglalkozásokat, hiszen a kolostor falain belül London és közvetve egész Nagy-Britannia történelmébe betekintést kaphatnak a látogatók.
Kezdve a nagy londoni pestisjárványon, hiszen a Smithfield negyed szélén elhelyezkedő földterületet 1348-ban azért vette meg Sir Walter Manny, hogy legyen hová temetni a fekete halál által elragadott szerencsétlen londoniakat. A 13 holdas földbirtokon sírkert, köztemető és kápolna kapott helyet. A karthauzi szerzetesek számára végül 1371-ben megépült kolostor területén és kertjében becslések szerint mintegy 55 ezer ember földi maradványai nyugszanak. Az alapító Sir Manny sírjára a restaurálás során bukkantak rá régészek a kápolna főoltára alatt.
Azonban a Charterhouse nem sokáig működhetett rendházként, hiszen az angol reformáció idején VIII. Henrik feloszlatta a szerzetesrendeket, a kolostort pedig 1537-ben bezárták. Mivel a szerzetesek megtagadták, hogy a királyt az egyház fejeként ismerjék el, ezért a karthauzi apátot megkínozták, felakasztották, felnégyelték, és karjait a templom ajtajára szegezték fel. Az ellenálló szerzeteseket a Newgate börtönbe zárták, ahol többen éhen haltak, de volt, akit pár év múlva végeztek ki a Towerben. XIII. Leó pápa az 1890-es években avatta boldoggá őket, karthauzi mártírokként. 1545-ben aztán Lord Edward North vette meg a birtokot, és a rendházat Tudor-stílusú kúriává alakíttatta át: közvetlenül koronázása előtt itt szállt meg I. Erzsébet. North-t követően Thomas Howardé, Norfolk hercegéé lett a kúria, akit évekig tartottak házi őrizetben Máriával, a skótok királynőjével való cselszövése miatt. Halála után fiára szállt a birtok: 1603-ban, első londoni tartózkodásakor I. Jakab király itt rendezte be udvartartását.
A Jakab-korban már békésebb időket élt át a Charterhouse. 1611-ben a szénkereskedelemből meggazdagodott Sir Thomas Sutton vette meg a területet, és kórházba oltott szeretetotthont hozott benne létre elszegényedett, rokkant, kiöregedett katonák, tengerészek és tudósok részére, akiknek lakásra vagy társaságra volt szükségük. Végrendelete értelmében mintegy hatvan idős férfi alkotta a charterhouse-i „testvéreket” (brothers), mely elnevezés a ház eredetére utal, ám a lakók nem szerzetesnek költöztek be. Jóllehet sokáig kötelező volt részt venniük a napi istentiszteleteken, a mai testvérek számára már ez is opcionális – derül ki a most megnyitott látogatóközpontban, ahol a jelenleg a Charterhouse-ban lakó negyven testvér élete is nyomon követhető a napi menütől kezdve kulturális programjaikig. Az idei év elejétől pedig már nők is jelentkezhetnek a Charterhouse szabad helyeire, ha megfelelnek a legfontosabb kitételeknek, miszerint hatvan évnél idősebbek, szegények és egyedülállók (az nem lényeges, hogy milyen okból kifolyólag).
Sir Sutton végrendelete a szeretetotthon mellett a kápolna fenntartására, valamint egy fiúiskola létrehozására is elég pénzt biztosított, így jött létre a Charterhouse School, mely a mai napig Anglia legnevesebb állami iskolái közt van számon tartva. Bár 1872-ben Surrey megyébe költöztették az intézményt, amíg a Charterhouse falain belül működött, számos neves tanulója volt, többek közt William Makepeace Thackeray (1811–1863) angol író, a Hiúság vására (Vanity Fair, 1848) szerzője. A fiúiskola kiköltözésével sem szűnt meg a Charterhouse oktatási intézményként funkcionálni, 1933-tól kezdve a mai napig ad otthont a híres londoni St Bartholomew’s Hospital kurzusainak.
A második világháborús bombázások alatt súlyosan megrongálódott Charterhouse ötvenes években megkezdett renoválása fejeződött most be tulajdonképpen, melyet meghosszabbítottak a különböző ásatások, felfedezések, valamint belső átalakítások. Amellett, hogy a nagyközönség számára bejárható az egész rendház, a kolostor óriási kertjét is szabadon használhatja bárki: a londoni parkok hagyományainak megfelelően lehet benne pihenni, kutyát sétáltatni, piknikezni, napozni vagy olvasni.