Az óvodában még ötletbörzével indult az év minden szeptemberben: a szülői értekezleten azon tanakodtunk, hogyan segíthetnénk a gyerekek beilleszkedését, mi növelhetné jó érzésüket. Az iskola már korántsem az egyéni megelégedettségről szól. Miközben a szülő azon tűnődik, gyermeke vajon iskolaérett-e, és hogyan tud majd megbirkózni azokkal a nehézségekkel, amelyek az új helyen várják, addig kidolgozott tanmenet szerint, olajozottan folyik az oktatás. Az idei tanévkezdet azonban számos újdonsággal szolgál a pedagógusnak is, a tapasztalt iskolába járók pedig az elsősökhöz hasonló kíváncsisággal figyelhetik, mit hoz a szeptember.
A változás előhírnöke annak a rendszerszintű átalakulásnak, amely a következő években várható az oktatás területén. A jövő, úgy tűnik, az élményközpontú oktatásé, amelyben egyre nagyobb szerepet kapnak a tematikus hetek. Nem szokványos a forma, de egyes iskolákban mára közkedveltté vált, hogy alkalmanként egy-egy előre meghatározott és kidolgozott téma köré csoportosul az oktatás. Mivel a diákok kaphatók az újdonságokra, itt a közösségteremtő hatás is erőteljesebben érvényesül. A tematikus hetek kétségtelenül sokkal több szervezőmunkát igényelnek a hagyományos tanítási napoknál, de a hasznuk is többszörös. Akárcsak az erdei iskoláé, amely szintén hatalmas élmény a gyerekeknek, de pedagógus legyen a talpán, aki megszervezi a közel egyhetes együttlétet a harmincfős osztállyal. Előfordult, hogy a szülők kérve kérték a tanító nénit, ne mondja le a sok-sok mozgással és tanulással teli erdei kalandot, de az amúgy gyerekszerető, kedves pedagógus egyértelművé tette: ez nem csak pénz kérdése, egyszerűen túl sok, nem fér bele…
Másfelől az élményközpontú tanítás létjogosultságát erősíti az a tapasztalat, hogy hiába a magyar diákok európai viszonylatban kiemelkedő lexikális tudása, ha a tanulók nem tudnak nagyobb összefüggésekben gondolkodni. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma 2017 tavaszára három témacsoportot hirdetett meg: a pénzügyi tudatosság és gazdálkodás hetét, a digitális, valamint a fenntarthatóság-környezettudatosság témahetet. A program általános célja a XXI. századi köznevelés elvárásainak megfelelő szemléletformálás, a mindennapokban használható gyakorlati ismeretek játékos, élményszerű átadása, illetve a tanárok ösztönzése az új pedagógiai módszerek kipróbálására. A szemléletváltáshoz azonban technikai eszközök is szükségesek, ilyen jellegű beszerzésekre pedig sajnos nem nagyon volt lehetőségük az iskoláknak az elmúlt években.
Mivel egy-egy témahéten megszaporodhatnak a tanórákon kívüli foglalkozások, elkerülhetetlennek látszik a tanév rendjének átgondolása is. Bár az elképzelések még kiforratlanok, de máris rengeteg kérdést vetnek fel. Felmerül például, hogy érdemesebb volna arányosan elosztani szüneteket, de vannak, akik azzal érvelnek, a feltöltődéshez szükség van a hosszabb vakációra. És csak ez az egy dilemma hosszú sort indít el: a magyar iskolaépületek nagy része ugyanis nem alkalmas arra, hogy a kánikula idején tanuljanak benne, sok helyütt már áprilisban felkerülnek az árnyékolók az ablakokra, de még így is szaunát idéznek a tantermek. Különösen érvényes ez az 1960-as, ’70-es években épült, lapos tetős panelekre. Mivel pedig meglehetősen időigényes az elavult és leromlott állapotú épületek felújítása – vagy legalábbis toldozgatása és a műszaki karbantartás –, a munka általában nyárra marad.
Látványos formai változás, hogy szeptembertől rövidülnek a tanórák az általános iskola első és második osztályában. A csengetési rend nem változik ugyan, a tananyaggal azonban csak harminc percet foglalkoznak egy ültő helyükben a kisdiákok. Az első két évfolyamnál az óvoda és az iskola közötti átmenet megkönnyítésére szolgál, hogy nem kötelező 45 percen keresztül kizárólag a hagyományos tanulási-tanítási folyamatra összpontosítani. Amennyiben a pedagógus a gyermekekkel való közös tananyag-feldolgozás kapcsán szükségét érzi, játékkal, közösségteremtő, a művészetre is kitekintő vagy a testmozgásra összpontosító tevékenységgel megtörheti a tanítással járó monotóniát.
A harmincperces órákról a pedagógusok többsége úgy vélekedik, hogy a profi, szakszerű tanítók eddig is éltek ezzel a lehetőséggel a gyerekek igényeinek megfelelően, főleg az első osztályos tanulók esetében.
– Nagyon sok órát látogattam kiváló tanítóinknál, és láttam, hogy amint a gyerekek fáradnak, mozgásos, fejlesztő hatású játékokkal reagálnak a kollégák – mondja Szűcsné Tihanyi Gyöngyi, a zuglói Arany János Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola intézményvezetője. – Sok tanító számára tehát eddig sem okozott gondot, hogy az órára készített terveit átmenetileg félretéve az élethez alkalmazkodjon. Mégis úgy vélem, rendszerszinten fontos lehet ennek szükségességét hangsúlyozni.
Az emberi élet egyes szakaszai ugyanakkor nem véletlenül válnak el egymástól. A feladatok teljesítéséhez az újdonságok iránti kíváncsiság és a motiváció adhat erőt. Az átmenetek megkönnyítése, a próbatételek elmaradása a személyiség megerősödésének akadályává válhat, hiszen az élethez szükség van erőfeszítésre.
– Minden kultúrának vannak beavatási szertartásai, amelyek próbatételeken keresztül jelzik a fejlődés menetét. Nem kevés azonban azok száma, akiknek esetében gondolkodnunk kell az óvoda és az iskola közötti átmenet megkönnyítéséről – mondja Villányi Lenke gyerekpszichológus. – A teljes családba felnövő gyerekek többsége kifejezetten várja az iskolakezdést, míg azoknál a gyerekeknél, ahol a család részéről a támogató bizalom különböző okok miatt gyengébb, komoly terhelést, szorongást válthat ki az intézményváltás. A gyerekek terhelhetősége kapcsán figyelemre méltónak tartom Freund Tamás agykutató megállapítását, aki az érzelemgazdag belső világ jelentőségére hívja fel a figyelmet. A család szerepe ebben is meghatározó, és az élményközpontú oktatás szintén nagymértékben hozzájárulhat az érzelemgazdag belső világ kialakításához, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy a külvilág információit megfelelő hatékonysággal tároljuk el agyunk olyan mélységeibe, amelyekből a kreativitás is táplálkozik. Az első iskolai évek kudarcai és sikerei jelentősen meghatározzák az iskolához, a tanuláshoz fűződő viszonyt, sőt még a pályaválasztásra is hatással lehetnek.
Nem mellékes kérdés tehát, hogyan érzi magát a gyerek az intézményben, mint ahogy az sem, élni tud-e azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a tanulás folyamatában felajánlanak számára. A nevelési módszerek hatékonyságán gondolkodva a hivatás alapkérdését tartom lényeginek, amely rámutat arra a sajátos viszonyra, amely a környezethez, a társadalomhoz, az emberiséghez köt bennünket. A hivatástudat mutathat kiutat abból a zsákutcából is, ahova a poroszos kontra liberális oktatáspolitikai vita vezetett. Az elsős izgalommal teli kíváncsisága, büszkesége, hogy már neki is van tolltartója, táskája, és végre iskolás, hamar elpárologna, ha nem lenne jelentős belső érés a háttérben. Akkor valóban csak a „kora reggel rohanás” maradna, a cipekedés és a magolás nyűge. Nagy különbség van az első évek motivált kisiskolása és a sulira csak trendin legyintő kiskamasz között, és túl nagy árat fizetünk azért, ha hagyjuk, hogy a tanuló elveszítse az új ismeretek iránti fogékonyságát.
Az oktatás területén zajló, rendszerszintű változás mindenképp attitűdváltást feltételez. Kérdés azonban, fel vannak-e készülve erre a pedagógusok. A feszültséggel terhes folyamat a pedagógusképzés hiányosságaira irányítja a figyelmet. Saját példánkból is tudjuk, hogy míg a középszerű tanárok személyes élmény híján egyszerűen kihullanak az emlékezetből, a nagy tanáregyéniségek szavai egy életen át megmaradnak bennünk. A pedagógusképzés alapvető érdeke tehát, hogy valóban csak az arra alkalmas jelentkező váljon tanárrá, tanítóvá.
Nemzetközi összehasonlításképpen érdemes felidézni, hogy az oktatás terén oly sikeres Finnország esetében csak minden tizedik jelentkező jut be a tanárképzésbe. Az ezer tó országában nagy a verseny, ott valóban csak a legjobbakból lesznek pedagógusok. Jól látható továbbá, hogy az eredményes iskolarendszerek minden esetben hatékony módszereket alkalmaznak a tanárok kiválasztására és képzésére, nem mellékesen pedig jó kezdő fizetést kínálnak az értelmiségi lét megalapozásához. Ezek a tényezők megteremtik a választás lehetőségét, és emelik a tanári pályára lépők színvonalát.
A magyarországi adatok azt mutatják, hogy az iskolák versenyében élen járó intézményekben a bizalom és az együttműködés határozza meg a család és az iskola viszonyát. Nem vezet tehát eredményre, ha a szülő a pedagógus ellenfele, és már csak ezért sem mindegy, hogy mi hangzik el otthon, milyen véleményt fogalmaz meg a szülő a tanárról – a gyermeke füle hallatára. Folyamatos szakmai megújulásra ösztönzi a tanárokat a pedagógus-életpályamodell is.
– Az önfejlesztés és a másoktól való tanulás egy életen át tart – állítja Kaposi József, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) főigazgatója. – Ahogy a természettudományok esetében természetes a változások követése – az orvosok például folyamatosan figyelemmel kísérik a kutatási eredményeket, és beépítik praxisukba a legújabb gyógyászati eszközök és gyógymódok alkalmazásának lehetőségeit –, ugyanúgy a humán terület is állandó változásban van. Ehhez alkalmazkodnia kell a pedagógustársadalomnak, s hogy ez nem könnyű feladat, az a feszültségekből is jól látható.
De ettől még hosszú távon nem megkerülhető, hogy a megszokottól eltérő gondolkodással és módszerekkel viszonyuljon a pedagógustársadalom a felnövekvő generációk megváltozott tanulási igényeihez. Elég az informatika robbanásszerű fejlődését említeni, amely magával hozza a digitális területeken megszerezhető tudást és az információk között való eligazodás képességét. Ennek köszönhetően az oktatás eredményessége személyre szabott tanulási módszerek kiterjesztésével is növelhető online.
Ezt szolgálja az OFI által működtetett Nemzeti Köznevelési Portál, amely a pedagógusokat, a szülőket és a diákokat egyaránt megszólítja, és számos újdonságot kínál, különösképpen a természettudományos képzés területén, kiemelten a szakgimnáziumokat megcélozva. Szeptembertől ugyanis új szakképzési rendszert vezetnek be: szakgimnáziummá alakulnak át a szakközépiskolák, a szakiskolákból pedig szakközépiskolák lesznek. A változást indokolja, hogy miközben a szakközépiskolába jelentkezők aránya egyre csökken, a gimnáziumba jelentkezők aránya az idei tanévben 37 százalékra növekedett, szakgimnáziumba pedig majd a középiskolások negyven százaléka jár.
Folytatódik a köznevelési kerekasztal munkája is, hiszen még számtalan kérdés vár megoldásra az oktatás területén. A fáradt és feszült tanév végi hangulathoz viszonyítva Szűcsné Tihanyi Gyöngyi szerint összességében most a várakozás jellemzi a pedagógusokat. A zuglói intézményvezető, aki a Nagycsaládosok Országos Egyesületének delegált szakértőjeként az első pillanattól fogva részt vesz a köznevelési kerekasztal munkájában, úgy véli, hogy ebben a tanévben több pozitív változásra számíthatnak a pedagógusok. Különösen nagy érdeklődés kíséri az OFI új tankönyvsorozatát. Mivel a kiadványok időben megérkeztek az iskolákba, még maradt pár nap átnézni a könyveket a hozzájuk kapcsolódó tanmenetjavaslatokkal együtt. A 2016/2017. évi tanévre az OFI több mint 1300 tankönyvcímet kínált az iskoláknak, és az intézet Nemzeti Köznevelési Portálján ingyenesen elérhetők a tankönyvi tartalmakhoz kapcsolódó digitális tananyagok is.
Bár az OFI kínálatából az összes évfolyam minden kötelező tantárgyához teljes tanulói csomag állítható össze, a fogadtatás mégis vegyes. A kísérleti tankönyvsorozat pontatlanságaira, szakmai és didaktikai tévedéseire azért irányul különösen nagy figyelem, mert állami fejlesztésű és európai uniós pénzből jelentős árelőnyhöz juttatott tankönyvekről van szó.
– A legtöbb iskola esetében már a rendelkezésre álló tankönyvkeret és a könyvek ára behatárolja a választást – állítja Szűcsné Tihanyi Gyöngyi. – Iskolánkban leginkább kísérleti tankönyveket tudunk rendelni. Az első generációs kísérleti könyvek viszont az eddigi tapasztalat szerint több esetben komoly kívánnivalót hagytak maguk után. A használat során felmerülő problémákról kollégáim folyamatosan visszajelzéseket küldenek az OFI számára, ezzel is segítve, hogy jobb minőségű könyvekkel dolgozhassunk a jövőben. Bízunk abban, hogy az eltelt idő hozzájárult a hibák küszöböléséhez, és szeptembertől javulni fognak az eredményes tanulás feltételei. A felkészülést segíti, hogy a tankönyvek kiadásáért és fejlesztéséért felelős OFI a minisztérium útmutatása alapján rugalmas tanmenetjavaslatokat készít a tanév kezdetére.
– Háromszáznál is több tantárgyi tanmenetről van szó, melyek augusztus 22-től folyamatosan jelennek meg az intézmény honlapján – mondta Kaposi József, az OFI főigazgatója. – A pedagógusok tehát kizárólag a Nemzeti alaptantervben megjelent fejlesztési követelményeket és közműveltségi tartalmakat dolgozzák fel kötelező módon, a felszabaduló időt pedig képességfejlesztésre, gyakorlásra, a megismert tananyag elmélyítésére fordíthatják. Fontos megjegyezni, hogy a tanmenetek – a hagyományoknak megfelelően – ajánlások, amelyek letölthetők, és szabadon átdolgozhatók. Persze át lehet venni ezeket egy az egyben is, de fontosnak tartjuk a pedagógusok módszertani szabadságát. A több évtizedes gyakorlat szerint érdemes tehát ezeket a rugalmas tanmenetjavaslatokat arra a közegre adaptálni, ahol a tanulás-tanítás folyamata zajlik.
Az új Nemzeti alaptanterv kialakítása folyamatban van, a tervek szerint 2018-ban lép hatályba. A célok között olyan esélyegyenlőséget szolgáló, személyre szabott tartalmi, módszertani alkalmazások állnak, amelyek – miközben eredményesebb tanulási folyamatot indukálnak – remény szerint hozzájárulnak a mai nevelési-oktatási rendszerben végbemenő pedagógiai kultúraváltáshoz.
Mert kultúraváltásban vagyunk. A kérdés csak az, képesek vagyunk-e irányítani a folyamatokat, vagy sodródunk, és a hullám egyszerűen átcsap a fejünk felett.
Támogatások, kiadások
A nemzeti köznevelési törvényben meghatározott hosszú távú cél, hogy az általános iskolai évfolyamokon minden diák térítésmentesen kaphasson tankönyvet. Ennek bevezetése felmenő rendszerben történik, idén minden alsó tagozatos (1–4. osztályos) tanulónak alanyi jogon jár a tankönyv, felső tagozaton és a középiskolában a korábbi szociális elv alapján juthatnak ingyenes tankönyvcsomaghoz a diákok. Az idei tanévben a tanulók 67 százaléka, tehát több mint kétharmada kapja ingyenesen a tankönyvet. A szülő a munkahelyén iskolakezdési támogatást is kaphat, amely tanulónként a minimálbér harminc százalékát meg nem haladó összeg, 2016-ban maximum 33,3 ezer forint, amely több gyerek esetében többszöröződik. A Budapest Bank reprezentatív felmérése szerint továbbra is komoly anyagi terhet jelent a családok számára az iskolakezdés: átlagosan mintegy 84 ezer forintos kiadásra számítanak ősszel, év közben pedig körülbelül havi 56 ezer forintot tesznek ki az oktatással kapcsolatos költségek. Idén a szülők többet költenek sportszerekre, sportruházatra, jelentős a tanfolyamok és az utazás költsége, a kiadások további növekedése a kisebb tételek drágulásából adódik.