Manapság már ritkaságszámba megy, hogy a főváros színházi élete új színtérrel gazdagodik, ha viszont ez megtörténik, akkor különösen fontos, milyen bemutatóval kezdi meg működését az adott játszóhely. A Budapesti Operettszínház április végén, közel kétszáz év után, végre összenyithatta főépületével az arról 1922-ben leválasztott, sokáig mulatóként működő, hányatott sorsú épületrészt, a hírhedt Moulin Rouge-t, vagyis újdonatúj nevén: Kálmán Imre Teátrumot. A századforduló pesti éjszakáit meghatározó, kezdetben Somossy Orfeumként elhíresült szórakozóhely legutolsó tulajdonosa ráadásul a nemrégiben költségvetési csalásai miatt börtönbüntetésre ítélt Vizoviczki László volt, így nem csoda, hogy 2015-ben a Fővárosi Önkormányzat úgy döntött, többé nem adja ki önállóan az ingatlant, hanem átadja eredeti tulajdonosának, a Budapesti Operettszínháznak.
A kétéves felújítás eredményeként régi fényét visszakapó, ám technikailag jelentősen modernizált kamarajátszóhelyet 2017. április 20-án vehette birtokba a közönség. A nyitó előadást a színház kreatív csapata pedig a hely szelleméhez illően választotta meg: a névadó Kálmán Imre klasszikus operettje, a Csárdáskirálynő amerikai, Broadway-változatát tűzték műsorra.
A Riviera Girl címmel 1917-ben New Yorkban bemutatott darab érdekessége, hogy a magyar eredeti alapján készült átirat szövegét Guy Bolton mellett a világhírű angol szatirikus író, P. G. Wodehouse készítette. Ennek ellenére – a színháztörténeti adatok szerint – a Broadwayn végül csak egyszer mutatták be a darabot, majd Kaliforniában párszor még műsorra tűzték, aztán elfelejtették.
Magyarországon még sosem játszották, a bemutató alkotói egyáltalán nem voltak könnyű helyzetben, de sikerrel vették az akadályokat – ha nem is hiba nélkül.
Kálmán Imre klasszikusának fülbemászó dallamaira Bolba Tamás a monte carlói kaszinóban játszódó történethez illő szvinges jazzmuzsikát hangszerelt. Ez a cseppet eklektikus, hol lágy-szerelmes, hol pörgős-vidám, hol keményen pattogó dallamokkal tarkított zenei világ jól tükrözi a korszakban uralkodó zenei összevisszaságot. No meg a közönség ez utóbbiért való rajongását.
Ugyanezt a szeretni való összevisszaságot, a kaszinói rulettasztalok veszélyes báját hordozzák a népszerű fiatal költő, Závada Péter szellemes – helyenként azonban túlzó – dalszövegei. A kaszinóban nem arról énekel a német Lorenz gróf (Szabó P. Szilveszter) és barátja, a magyar Kemény báró (Németh Attila), hogy „az asszony meggyötör”, hanem arról, milyen veszettül veszélyesek a lányok; a híres Te, rongyos életből a nézőtér közepén felállított rulettkeréken elhangzó „francos éjjel” lesz a kansasi szerencsejátékos, Sam (Kerényi Miklós Máté) tolmácsolásában; a harmadik felvonásban a díva, Sylva Vareska (Lévai Enikő) felvidítására pedig nem kivilágos virradatig húzza a cigány, hanem járni kell a táncot, „hiszen a magyar sírva vigad”.
Lőrinczy Attila adaptációjában a történet a különböző helyzet-és jellemkomikumra építő jelenetekből áll össze, amelyeket Kero (Kerényi Miklós Gábor) ötletes, friss és a helyszínt zseniálisan kihasználó rendezése fűz kerek egésszé. A klasszikus francia, feydeau-i vígjátéki hagyományokat követő darabban igazán senki sem az, akinek mondja magát, jóllehet, aki ismeri az eredeti Csárdáskirálynő bonyodalmait, annak nem tartogat sok meglepetést a végkifejlet, bár a Riviérán eggyel több szerelmespár kalandjait követhetjük nyomon, mint Pesten és Bécsben. Természetesen – ahogy az egy ilyen darabtól és helyszíntől elvárható – a nézők is részesei az előadásnak, ők a mulató/orfeum nagyérdemű közönsége, akiknek énekel a díva, akihez szól a kaszinó vezetője, akit megtáncoltatnak a lökött és nagy amerikai amerikaiak. Akik a szünetben maguk is megpróbálhatják elforgatni az életnagyságú rulettkereket.
A Budapesti Operettszínház fiatal énekesei alakítják a főszerepeket, közülük higanymozgásával és hangjával is kiemelkedik Kerényi Miklós Máté a kvázi klasszikus táncos-komikus szerepben, a „nagy öregek” közül pedig a mindig zseniális Szabó P. Szilveszter katonás szigora és itt-ott megcsillanó komikusi vénája érdemel külön dicséretet.
Kétségtelenül szórakoztató, szerethetően modern és jópofa Csárdáskirálynő-átirattal nyitotta meg tehát az operettszínház a Kálmán Imre Teátrumot. Csak ne kezdődne olyan későn! Az amúgy sem rövid darab így éjszakába nyúlik, ami csökkenti élvezeti értékét.
Legnagyobb sajnálatunkra.
(Kálmán Imre–P. G. Wodehouse–Guy Bolton–Lőrinczy Attila–Závada Péter: Riviera Girl. Rendezte: Kerényi Miklós Gábor. Budapesti Operettszínház – Kálmán Imre Teátrum)