Vízkereszt, vagy Háromkirályok napja (január 6.) az egyháznak egyik legrégibb ünnepe. Eredetileg ekkor ülte meg Jézus születése napját. Ezen a napon emlékezik meg a napkeleti bölcsek imádásáról, Krisztusnak a Jordán vízében való megkereszteléséről, sőt a kánai menyegzőn történt csodáról, a kenyérszaporításról és Lázár feltámasztásáról is.
Ez utóbbiak a középkori liturgiában még szerepeltek, az újkorban azonban már elmaradtak. A keleti egyház Krisztus megkeresztelésével kapcsolatban már ősidőktől fogva a vizet megszentelte ezen a napon. A vízszentelés azután a középkor folyamán a nyugati egyházban is elterjedt. A vízszentelés mellett ezen a napon szentelték rég
A házszentelés újabb időben is bizonyos ünnepélyességgel folyik le, hiszen a rendkívüli eseményeket nem számítva, évente legalább ekkor fölkeresi a pap hajlékukban a híveit. Kethelyen (Zala) a pap maga mellé veszi a mestert (kántortanítót), két céh mestert, akiknek egyike szenteltvíztartót, másika pedig egy nagy, házi fonallal befűzött tűt tart a kezében, továbbá két gyereket. Belépvén a pap a házba, nyomban követi a mester, aki az ajtónál hajadonfővel megáll és a megfelelő évszámmal együtt fölírja a szokásos jeleket: GfMfB.
A szobában az asztalt ezalatt fehér abrosszal beterítik és ráhelyezik a család legutóbbi húsvéti gyónását igazoló cédulákat. Átlépvén a pap a szoba küszöbét, megszenteli a házat és végül leül az őt állva fogadó háznép közé, vallásos oktatásban részesíti mindnyájukat […]. A gyónócédulákat megszámlálják és a céhmester tűre fűzi őket, a mester összeszedi a lélekpénzt (jámbor adományt ) és ezzel a házszentelésnek vége.
Göcsejben a pap és a mester házról-házra jár szentelni, mint mondják: vízkeresztet járnak. Fáradságuk jutalmául sonkát, szalonnát, tojást, gabonafélét, babot és lélekpénzt kapnak. Minden háznál zab van egy tányérban és amikor ebből a mester a pap zsákjába önt, a kiszóródott szemeket egybegyűjtik és a tyúkoknak adják, hogy jobban tojjanak. Szentelés után a papnak le kell ülnie, mert különben a tyúkok nem kotlanak. Fölkelés után a gazda, vagy a gazdasszony ül a pap helyére s a pitart kisöprik, hogy a lányuk, vagy legényfiúk minél hamarabb megtalálja élete társát.
Szeged-Alsóvároson a szentelést végző barátot a tiszta szobában az asztalon feszület és égő szentelt gyertya fogadja. A szentelés nemcsak a család lakóhelyére, hanem az istállóra, ólra, mellékhelyiségekre is kiterjed. Szentelés után elbeszélget a család tagjaival. Búcsúzásul a kezében lévő kis kézi feszületet mindenki megcsókolja. Szőregen a házszentelő pappal együtt megy a kántor, a kurátor, a minisztránsok és egy gyermek, akinek nyakában zsák lóg, karján pedig kosár. […] Szenteléskor a hívek az asztalra búzát, a búzába néhol almát, máshol tollat tesznek, hogy a terméshez és a jószághoz szerencséjük legyen.
Csíkban néhány gyerek ökör-, vagy lócsengetyűt köt a nyakába s még a menet előtt feltárja a házakat. Ahol a kiskaput nyitva találják s bemenetelt kérő szavukra mogyorót, almát vagy pár krajcárt kapnak, onnan: virágozzék a ház földje – kívánással távoznak, de ahol a kiskapu zárva van, vagy ahonnan elutasítják őket, egyikőjük a ház előtt marad a pap megérkeztéig: nehogy a szent keresztet szégyen érje. Ugyancsak Csíkban a lányok cérnát is tesznek a fölterített asztalra, amiért a vidimuszóktól (ministráns gyerekek) dicséretet kapnak. […]
A Vízkereszt vigíliáján szentelt víz a nagyszombaton, pünkösd szombatján, továbbá a vasárnaponként szentelt vízzel együtt igen nevezetes szentelmény […]. Sok helyen már nem a pap szokta a házat szentelni. Tápén a hívek a szentelésről hazavitt Háromkirályok vízével megszentelik házuk összes helyiségeit. Nagyzsámon a ház ajtaja előtt keresztalakban háromszor meghintik a földet, hogy a gonosz elkerülje a ház tájékát.
Baján a szenteltvízzel meghintik a szoba falait és a háztető csücskét tűzvész és villámcsapás ellen. […] Tápén, ha fáj valakinek a feje, szenteltvizes ruhával borogatják. Dorozsmán a lázas beteg homlokát szenteltvízzel kereszt alakjában szokták kenegetni. Torokfájás esetén többfelé szenteltvizet szoktak nyelni. Jászladányon a lisztet is megszentelik vele. […] Az ország több vidékén, ha a háznál halott van, a szenteltvizet odateszik melléje, rozmaringszálat állítanak bele és a látogatók imádságuk elvégzése után meghintik vele a halottat.
(Bálint Sándor: Népünk ünnepei – Az egyházi év néprajza, 1938. Forrás: Magyar Társadalomtudományok Digitális Archívuma)