– Hogyan kerültél Budapestre?
– Az itt élő külföldiek nagyobb része diákként kerül Magyarországra, ahogy én is. Szerencsés voltam, hogy a krakkói Jagelló Egyetemen egymás után kaptam a magyarországi tartózkodást lehetővé tevő ösztöndíjakat, hogy a magyart idegen nyelvként tanulhassam az ELTE-n. Földrajz szakos voltam alapszakon, majd annak befejezése után beiratkoztam magyar szakra. Megtetszett az ország már az első kirándulás alkalmával. Más, ismeretlen, érdekes volt a nyelv és a kultúra. Mivel régóta érdeklődöm a borok iránt, közrejátszott az is, hogy Lengyelországban híresek a magyar borok. Budapesten aztán hungarológiai és műfordítói képzést is végeztem.
– Mit kérdeznek tőled a magyarok először, amikor megtudják, hogy lengyel vagy?
– Leginkább azon csodálkoznak, hogy beszélek magyarul. A kiejtésem miatt sokszor azt kérdezik, szlovákiai magyar vagyok-e.
– A „lengyel, magyar két jó barát” mondást nem lehet kikerülni. Mennyire ismert ez Lengyelországban?
– Ez függ attól, hogy Lengyelország mely részéről származik az illető. Északon vagy nyugaton kevésbé ismert a mondás. Én Galíciából származom, ahol rengeteg jel utal a két nép közötti barátságra: szülővárosomban, Tarnówban született Bem apó, ott élt és dolgozott Lippóczy Norbert, a híres borkereskedő, és 1527-ben a tarnówi várba emigrált Szapolyai János. Azt nem mondanám, hogy ha valaki meglát egy magyart, kiugrik a szíve a helyéről, de vannak olyan gesztusok, amelyek alapján mondhatom, hogy él a mondás ma is.
– Úgy tudom, lengyelül a mondás fordítása nem két barát, hanem két testvér, ami a barátnál közelibb kapcsolatot feltételez.
– Valóban, a bratanek szó testvért, unokatestvért jelent.
– Melyik nép érdeklődik jobban a másik iránt?
– A lengyel. Ez abból is adódik, hogy a magyar nép zárkózottabb. A lengyelekben van természetes kíváncsiság és nyitottság – nem véletlen, hogy amikor Magyarország és Lengyelország közösen belépett az EU-ba, a lengyelek sokkal gyorsabban migráltak Nyugat-Európába, mint a magyarok. Az én korosztályom Lengyelországban sokkal jobban beszél angolul, mint Magyarországon, jobban érdekli őket a Nyugat és annak kultúrája.
– Pedig a románok mellett a magyarokra szokták mondani, hogy kritikátlan az angolszász kultúra iránti rajongásuk.
– A szocializmus utáni lengyel társadalomban is él a kép, hogy ami nyugati, az jobb. A lengyelek inkább üzleti gondolkodásúak, kiszagolják a lehetőségeket, és élnek velük. Korábban nem volt jó hírük külföldön a lengyel termékeknek, ezért nem sokan gondolták, hogy egyszer majd nemcsak előállítani leszünk képesek például vasúti szerelvényeket, hanem eladni is. A nyitott, kapitalista gazdaság a rendszerváltást követően a magyarországi gulyáskommunizmushoz képest sokkal nehezebb körülmények között élő lengyeleket ért. Az embereknek muszáj volt találékonynak lenniük, ki kellett lépniük a komfort-zónájukból. Nyugati vetélytársaikkal nemcsak a harcot vették fel, de képesek voltak nyerni is.
– A zárkózottságon túl miben különböznek a magyarok a lengyelektől?
– Nekem nagyon nem jön be a magyarok öltözködési stílusa. A főleg nagyvárosokban élő lengyelek sokkal jobb ízléssel válogatják össze ruháikat. A magyarok sokkal több húst esznek, talán nem véletlenül akkora a szívbetegségek aránya Magyarországon. Ami a magyarokban jobban tetszik, az az, ahogy társasági életet élnek. Előszeretettel ülnek be kávézókba, sörözőkbe, borbárokba, éttermekbe. És ami még fontos: a sport. Az olimpiai érmek számánál is látjuk, hogy egyéni sportok terén a magyarok sokkal ambiciózusabbak lengyel versenytársaiknál.
– Ma pörög a lengyel gazdaság, az emberek borra is elkezdtek költeni. A Magazyn Wino szaklap olvasói téged választottak meg a legjobb lengyel borbloggernek.
– Számomra ez meglepetés volt. Megnőtt az érdeklődés a magyar borok iránt. Rengeteg lengyel látogat el a magyar borvidékekre, főleg Tokaj-Hegyaljára. A minőségi borok piaca megszűnt a szocializmus alatt. Tokaji és egri bort viszont akkor is exportáltak, silány minőségűt ugyan, de legalább lehetett kapni. Rajtuk kívül csak bolgár és moldáv borok voltak. Francia borhoz nem lehetett jutni. Nagyszüleink-szüleink fejében így egy nem túl hízelgő kép él a magyar borokról. A fiataloknál már más a helyzet. Miután elnéztünk nyugat felé, jobban érdeklődünk a mi régiónk borai iránt. Elkezdtük újrafelfedezni, és tisztelni azokat a régi szálakat, amelyek összefűzték ezt a két nemzetet. A magyar borok népszerűek és kedveltek, nem véletlen, hogy egyre több forgalmazó érdeklődik irántuk.
– Milyen bort keres a lengyel fogyasztó?
– Félédes fehér- vagy vörösborra vágyik, ezer forint alatt. Az egyre növekvő középosztály viszont minőségi, természethű, különleges borok iránt érdeklődik: díjazzák azt az ásványosságot, amely Somlóra, Badacsonyra, Tokajra vagy a Mátrára jellemző. A tokaji édes borokra inkább ünnepi italként tekintenek – nagy jövőjük a száraz fehérboroknak van. A lengyel borszakírók a magyar vörösborokról nincsenek túl jó véleménnyel: nagy részüknél túlságosan érződik a hordó, a fa íze. Erre külön kifejezést is alkottak: magyar betegség.
– Pedig lehetne akár amerikai is.
– Az amerikai borokat nem ismerik annyira.
– Nehéz lehet jó borra szoktatni a lengyeleket, ha nagyjából annyiba kerül egy palack bor, mint egy üveg lengyel vodka.
– Változnak a szokások. A vodkát sosem az ízéért fogyasztották. A bort igen.
– Azért csak akad finom lengyel vodka!
– Az ihatatlan magyarnál mindenképpen jobb.
– Üzleteljünk: Magyarország ad bort, cserébe kapunk vodkát…
– Jó üzlet lenne. Egyre több helyen jelenik meg Lengyelországban jó minőségű és megfizethető magyar bor. Kevesen tudják, hogy egyik német élelmiszer-áruházlánc a legnagyobb magyar borexportőr. Amikor magyar borheteket tartanak, rengetegen vásárolnak be náluk magyar borokból. Ez remek marketinghúzás.
– Borbloggerként főleg magyar borokról írsz. Melyik a kedvenc borvidéked, szőlőfajtád?
– A helyi fajták tetszenek: a juhfark, a furmint és a kadarka. Fehérborban Somló, Tokaj, Mátra és Badacsony, vörösborban a könnyedsége miatt Etyek és Szekszárd. Villány a túllőtt alkoholtartalom miatt nem tetszik, ráadásul túlságosan Franciaországot, Bordeaux-t akarják utánozni. Alig dolgoznak magyar szőlőfajtákkal. Kár, mert fantasztikus borokat tudnak készíteni belőlük.
– Mi hiányzik neked Lengyelországból?
– A hosszabb nappalok. A lengyel ételek és alapanyagok. A sörök. És a lengyel nyelv. A fiamat is úgy nevelem, hogy tudjon lengyelül. Nagy erőfeszítés kell ahhoz, hogy magyar feleségem mellett sokat beszéljek hozzá lengyelül. Budapest gyönyörű város, pláne Varsóhoz képest. Azt a második világháborúban szétlőtték, gyakorlatilag makett maradt csak belőle, amelyet felhőkarcolókkal építettek körbe. Itt viszont rengeteg az olyan utca és sikátor, ahol a mai napig érezhető a múlt és annak hangulata. Jobban kellene hinniük önmagukban a magyaroknak, és ebben a fantasztikus országban nem kellene annyit panaszkodniuk.
(Michał Kiss boros írásai a www.niewinnepodroze.pl oldalon olvashatók lengyelül.)
Február 1. a furmint világnapja
Annyi mindennek van világnapja, miért éppen az egyik legfontosabb Kárpát-medencei szőlőfajtának ne legyen? – járhatott a Tokaj-szakértő Kézdy Dániel fejében, amikor tavaly február elsején először megünnepelték a furmint nemzetközi világnapját. Valóban nemzetközivé lett: felhívására a világ minden pontjáról jelentkeztek borszakírók, borkedvelők, -kereskedők, akik fotókat posztoltak különböző online felületekre. Egy közös volt bennük: mindegyiken furmintot fogyasztottak.
A furmint Magyarország harmadik legelterjedtebb fehér szőlője. Eredete rejtély, első említése egy 1611-es református iratból származik, amely a Tokaji borvidéken található Erdőbényéhez köti a fajtát.
A világon nagyjából 4000 hektár terem belőle, ennek legnagyobb része hazánkban található. Szlovéniában, Szlovákiában, Horvátországban, Ausztriában és Romániában termesztik még a fajtát. A hazai termőterület kétharmada Tokaj-hegyaljai, ahol korán szüretelve, jó savgyűjtő tulajdonsága miatt száraz borokat, illetve aszúsodásra való hajlama miatt később szüretelve édes tokaji borkülönlegességeket (szamorodnit és aszúkat) készítenek belőle. Száraz borként neutrális fajtaként ismerik, vagyis: nincs különösebb meghatározó fajtajellege. Éppen ezért termőhelyenként más és más ízjegyek jellemzik: van, ahol körtés, van, ahol barackos, van, ahol citrusos a furmint.
Míg a furmintnap idén csak kétéves lesz, a Furmint Február már kilenc. Egész hónapos rendezvénysorozatról van szó: önkéntesen, jól felfogott érdekükben csatlakoznak hozzá országszerte éttermek, borbárok, borboltok, hogy furmintról szóló kóstolókat, akciókat hirdessenek. A cél, hogy a főleg Tokaj-Hegyalján és Somlón termő szőlőfajta borait népszerűsítsék. Február 1-jén, a furmint napján még nagykóstolót is tartanak Budapesten. Száznál több borászat hozza el furmintjait a fővárosba – lehet számolni, kinek hány tételt sikerült megkóstolnia. A többség persze tokaji vagy somlói lesz, de érkeznek pécsi, Balaton-felvidéki, mátrai, egri borok is, sőt határon túli furmintok is képviseltetik magukat a Vajdahunyadvárban tartott rendezvényen.
A vidékről sem feledkeznek meg. Furmint Február-kóstolót ezenkívül február 9-én Miskolcon, február 16-án pedig Debrecenben tartanak.
Lugas-tippek: kitől érdemes kóstolni?
Vincze Tamás, Sárospatak, Tokaj Fiatal és elkötelezett borász, aki vegyszerek nélkül termeszti a szőlőt, és készíti belőle borait. Akár hiszik, akár nem, ez érződik rajtuk: olyan vitálisak, hogy dalolnak a pohárból. Vincze Tamás 2015-ös évjáratáról még az ország legszigorúbb borkritikusa is úgy nyilatkozott, hogy ilyen furmintokat inna legszívesebben. Kár vitázni a mondattal. Őstehetség.
Szabó Zoltán, Pécs Fehérboros borvidék Villánynál. Na, ne ugrass – általában ez a reakció a Pécsi borvidék neve hallatán, pedig szőlészeti kutatóintézetének fajtagyűjteménye egyedülálló, és a borvidék borai sem okoznak csalódást. Már, ha egyáltalán hozzáférhetők.
A hosszúhetényi Szabó Zoltán azon kevesek egyike, akik a szebb múltú borvidék hírnevét öregbítik. Kísérletezőkedve és lokálpatriotizmusa előtt le a kalappal.
Dénes Hegybirtok, Ság hegy Van a Somló, Magyarország legkisebb borvidéke. Van a Kis-Somló, amely a legkisebb borvidék legkisebb szőlőhegye. És van a Celldömölk melletti Ság hegy, amelyről alig tudja valaki, hogy szintén része a Somlói borvidéknek. Hűvösebb és szárazabb, mint a Somló. Egyedi és izgalmas világ. A Borászati Füzetek egyik 1904-es lapszáma szerint a furmint volt a legfontosabb Ság hegyi szőlőfajta!
Pálffy Pince, Köveskál Apa és fiú a furmint Balaton-felvidéki nagykövetei, akik évente kóstolót is szerveznek a környékbeli borászoknak, hogy együtt tudjanak gondolkodni a fajtáról. Komoly terveik vannak vele: már zajlik egy sokhektáros telepítés Köveskál fölött. Eredetvédelem terén sem restek, visszahoztak egy Árpád-kori kategóriát: Káli Királyi fehérboraikat legalább egy évig érlelik, testesek, tüzesek, ásványosak.
Demetervin, Mád, Tokaj Bár boraik is megérdemelnék, csak azért is furmintból készült, 2014-es extra brut pezsgőjüket emeljük ki. Demeter Endre szerint nem ez a birtok legfontosabb terméke, mégis: jól jelzi a borvidéken zajló, furmintot központba állító gondolkodást, hogy minden műfajban megpróbálják kihozni a legtöbbet a fajtából. A borász szerény: „Mikromennyiségekben történő választékbővítő vagánykodás!”