2018. január 23., kedd, Zelma, Rajmund napja
Lugas, Lugas Publicisztika
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: http://magyaridok.hu/lugas/boldogsagugyi-miniszter-2541055/

Boldogságügyi miniszter

Időről időre megjelennek boldogságindexek, amelyek a különböző országok közt állítanak fel rangsort, hogy hol boldogabbak, hol szomorúbbak az emberek. Mi ez utóbbiak közt szereplünk.

Sokat gondolkodtam azon, miként lehet mérni egy nagyobb közösség boldogságállapotát. Időről időre megjelennek boldogságindexek, amelyek a különböző országok közt állítanak fel rangsort, hogy hol boldogabbak, hol szomorúbbak az emberek. Mi ez utóbbiak közt szereplünk.

Ezeken a „versenyeken” Dánia mindig meggyőzően teljesít, vagy vezeti a listát, vagy az első háromban van. A boldogságfaktort magam is meg tudom erősíteni. Vagy negyedszázada arra vetett jó sorom, és egy barátommal találkozót beszéltünk meg – az ő ötletére – a Tivoliban, a helyi több száz éves vidámparkban.

Kevésbé zajos helyet nem tudtál találni? – kérdeztem tőle, amire a válasza az volt, hogy ez inkább néppark, vannak gyermekjátékok is, de főleg idősebbek látogatják a kint ülős kávézókat. Valóban igaza volt.

Előbb érkeztem. Azonnal feltűnt, hogy ez inkább hasonlít „öregparkra”, mint az én fogalmaim szerinti vidámparkra. Körülöttem szinte mindenhol nyugdíjaskorúak ültek. Fehér, vasalt ingben, mert érződött, hogy a hétköznap délutáni kvaterkázásnak is megadják a módját, kávézgattak, süteményt ettek.

Volt, akivel ott volt az unokája is, akit a nagymama elengedett a közeli forgóra. Meghitten eszmét cseréltek a hét történéseiről, és közben élvezték a napsütést. A visszafogott jólét, az élet kiszámíthatósága tükröződött az arcokon. Ilyen tömegben soha sehol nem éreztem ezt: ez lehet a polgári életforma, amely nekünk nem fog megadatni sohasem.

A Tivoli a béke, a ki nem mondott boldogság szigete. Megöregedve így kellene élni nekünk is, de ez csak álom. Valamit felfogtam abból, hogy miért a dánok vezették már akkor is a boldogságlistát.

De vajon mit keresnek a nigériaiak a boldogság élbolyában? Ha az ország állapotát nézem, akkor tökéletes ellentéte a dánnak, és az emberek ennek ellenére vidámak. Mit tudunk Nigériáról? Hát azt, hogy a terrorizmus tobzódik, időnként erőszakos cselekményekkel, véres merényletekkel szerepel a hírekben, dübörög a korrupció, miközben valami hihetetlen szegénység pusztít vidéken, ráadásul tartós gazdasági válság van az országban.

A társadalmi különbségek hatalmasak: a gazdagok arrafelé tényleg nagyon gazdagok, a szegény meg még annál is szegényebb. A több mint 200 milliós lakosságot megosztja az iszlám és a kereszténység küzdelme. Hiába van a tenger alatt hatalmas olajkészlet, ez azoknak megváltás, akik közel ülnek a tűzhöz.

És ilyen körülmények között mégis meg tudták őrizni az életbe vetett hitüket, tántoríthatatlan derűlátásukat. Valószínűleg ők már egy jó adag boldogsággénnel születtek, nem aggódnak azért, hogy mi lesz holnap.

Most már egy nigériai szövetségi államban erre boldogságügyi miniszter is ügyel. A délkeleten fekvő Imo állam kedélyes természetű kormányzója, Rochas Okorocha ki is nevezte tanácsadóját, Ogechi Ololót erre a posztra, aki korábban a családon belüli erőszak és a karácsonyfa-díszítés kérdésének volt tudora.

Még tavalyelőtt a helyi fővárosban emelték a világ legnagyobb, tündöklő karácsonyfáját, amikor egyes vidékeken a mai napig nincs áram. Valljuk be, ez is hozzájárul a nép öröméhez!

A kormányzó tavalyi ötlete nem jött be, amikor jelenleg is élő afrikai államfőkről tervezett szoborparkot, a költségek alkotásonként egymillió eurót kóstáltak. A népharag azonban gyorsan kijózanította. De most már megbocsátottak neki, hiszen ez is a nigériaiak egyik jellemvonása.

Ha jövő tavasszal nálunk lezajlanak a választások, a leendő kormányfő figyelmébe ajánlanám, hogy hozza létre mifelénk is a boldogságügyi miniszter posztját. Lesajnált helyzetünkben csak kell valaki, aki a nap 24 órájában azzal foglalkozik, hogy a nép felderüljön, amúgy magyarosan ne lógassa az orrát, ne dörmögjön a bajsza alatt, emelt fővel, mosollyal az arcán, tele derűlátással tekintsen a jövőbe.

Lehet, hogy annyira sikeres lesz, hogy Brüsszel is létrehozza a maga boldogságügyi biztosát. És mindenki örül.

Kiemelt

Cottbusban nem viselik el a bevándorlókat

Újra ellentétbe kerültek egymással a hétvégén a németek és az idegenek az egykori NDK-hoz tartozó Cottbusban – számolt be róla a tegnapi német sajtó.

Poszt-trauma

Ordas hazugság a holland sajtóban a magyar oktatásról

Szerintük funkcionális analfabéták a magyar diákok.

Ungár elszabadult

Pártmegbízás vagy önmegvalósítás a trollkodás?

Zavarta a terrorgyanús afgán migránst a kereszt, levette a német bíróság

Ez így korrekt Európában.

Fodor Gáborék meghökkentő közleménye

Üzenet jött a mikroszkóp alól.

Hirdetés

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!