2017. november 20., hétfő, Jolán napja
Lugas, Lugas Interjú
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: http://magyaridok.hu/lugas/boa-szomszed-erkelyen-simon-lajos-mindennapi-fobiainkrol-2143345/

Boa a szomszéd erkélyén – Simon Lajos mindennapi fóbiáinkról

Simon Lajos mindennapi fóbiáinkról, a szorongás természetességéről és az előítéletekről
Sokan állatoktól, közlekedési eszközöktől, mások a közösség előtti szerepléstől félnek – efféle fóbiájukat úgy oldják fel, hogy elkerülik az ilyen helyzeteket. Annyira elhatalmasodhat a félelem, hogy vannak, akik az utcára sem mernek kimenni. Tízezrek élhetnek így. Simon Lajos, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának egyetemi docense szerint gyakoriak a fóbiás félelmek, bármilyen életkorban felbukkanhat ez a jelenség.

Mit tekintünk fóbiának, és hogyan alakul ki ez a jelenség?
– A fóbia egy hibás tanulási folyamat eredménye, amelynek alapja egy szorongásos, problémákkal teli élethelyzet. A testi tünetekben is megnyilvánuló rosszullét (és az azt kiváltó élmény) összekapcsolódik azzal a helyszínnel vagy helyzettel (például metrózás, buszozás), amelyben épp tartózkodtunk. Ha hasonló szituációban többször is megismétlődik mindez, akkor megerősítést nyer ez a hibás tanulás, és kialakul egy elkerülő magatartás, amellyel a számunkra félelmet jelentő helyzeteket próbáljuk kivédeni.

Ha például a pénztárnál való sorban állás közben tör ránk a rosszullét, úgy élhetjük meg, hogy az adott üzletközpont váltotta ki ezt az érzést. A következmény: nem járunk többet üzletközpontba, hiszen miért menjünk olyan helyre, ahol mindig rosszul leszünk? Ha később azt tapasztaljuk, hogy a rosszullétet a tömeg okozza, akkor elkerüljük azokat a helyeket – sporteseményeket, koncerteket –, ahol egyszerre sok ember tartózkodik. Sokkal gyakoribb a mindennap használt közlekedési eszközökön (metró, villamos, autóbusz, autó) megjelenő szorongás. Van, aki a repüléstől fél, ezért nem ül fel repülőgépre. Sokan még nem is repültek, mégis félnek a repüléstől.

Fotó: Mirkó István

– Egyetlen rossz élmény is elég?
– Attól függ, hogy ki milyen súlyosan éli meg a rosszullétet, és mennyire erős hatással van rá a negatív élmény és a következménye. Akár egyetlen alkalom is elég a fóbia kialakulásához, másnál több hasonló helyzet megélése hozza elő a jelenséget. Extrém esetben a fóbiák végül oda vezethetnek, hogy a páciens nem meri elhagyni a lakását. Otthona falai közé záródik az élete.

– Mondana egy extrém példát a praxisából?
– Különleges eseteim között tartok számon egy kígyófóbiást. A nő gyerekkora óta félt a kígyóktól, a félelem olyan mértéket ért el nála, hogy ha ilyen állat szerepelt egy filmben, azt nem nézte meg, tankönyveiből pedig kitépte a velük kapcsolatos oldalakat. Budapesten élt, ahol nagy eséllyel nem találkozik az ember ilyen élőlényekkel. Olyan helyeken nyaralt, ahol nem voltak kígyók.

Időnként azonban olasz vadászoknak tolmácsolt. Ilyenkor az autóból kilépve felrohant a magaslesre, hogy minimalizálja a kígyókkal való találkozás kockázatát. Huszonnyolc éves korában azonban új szomszédot kapott – egy alkalommal azt vette észre, hogy a másik erkélyen egy hatalmas boa napozik. Hiába élt ez az állat általában egy fél szobát elfoglaló, acéldróttal erősített üvegterráriumban, nem nyugtatta meg a nőt. Nem mert hazamenni. Olyan életminőség-romlást, szorongásos állapotot okozott nála a szomszédban élő kígyó, hogy azt kezelni kellett.

– Bő negyedszázada készítek interjúkat, de minden egyes megmérettetés előtt van bennem némi szorongás. Én is fóbiás lennék? Hányan vagyunk még?
– Ez izgulás, hasonló ahhoz, mint amelyet az ember az egyetemi vizsgák előtt átél, vagy amikor több ember előtt kell szerepelni. Ezek nem fóbiák. Az ön esetében akkor beszélnénk erről, ha elkerülné az interjúkat, ha emiatt pályát változtatna. Magyarországon több tízezer valódi fóbiás él. Nemzetközi összevetésben az öngyilkossági statisztikák élén állunk, de a fóbiások száma nem kiugróan magas, nem lógunk ki a nemzetközi átlagból.

– Milyen fóbiákat ismer a szakma, és melyek a leggyakoribbak?
– Nagyon sokan küzdenek közlekedési eredetű problémákkal, ami logikus, hiszen órákat töltünk ilyen eszközökön utazva. Ugyancsak gyakori a szociális fóbia, ami azt jelenti, hogy az érintett nem akar megjelenni mások előtt, nem akar megszólalni, mert elpirul, remeg a keze, nem tud szépen írni. A szociális fóbiák hátterében önértékelési zavar áll, a páciens attól fél, hogy megszégyenül, nevetségessé válik a többiek előtt. Az önértékelési zavarok is kezelhetők. És ahogy említettem, sokan az állatoktól tartanak.

Fotó: Reuters

Bungee jumping a semmi fölött. Nem a folyamatos menekülés a megoldás

– Miért nem szelektálódott ki a szorongás belőlünk? Van ennek bármilyen evolúciós haszna?
– A szorongás az élet természetes velejárója, evolúciós előnye is van, hiszen segít felkészülni a veszélyre, a számunkra veszélyesnek tűnő helyzetre, hogy megjelenjen bennünk a félelemérzés, ami többféle viselkedési megoldáshoz vezethet. Lehet, hogy éppen arra sarkall, hogy legyőzzük a félelem tárgyát.

– Elkerülhetjük ezeket a helyzeteket az elkerülő magatartással, vagy bele kell törődnünk, hogy a fóbia örökre velünk marad?
– Semmiképpen sem a folyamatos menekülés a megoldás. Pszichiáter vagy pszichológus segítségét kell kérni. A páciensek többsége ugyan tisztában van azzal, hogy félelme túlzott mértékű, mégis csak akkor fordul szakemberhez, amikor olyan mértékben romlik az életminősége, amely már számottevő szenvedést okoz neki, vagy ha a környezete számára kezd el nehezen elviselhető terhet jelenteni mindez.

Van, hogy gyógyszeres kezelés kell, ám a relaxáción és a tanulási törvényszerűségeken alapuló viselkedés- és kognitív terápiával jól kezelhető a fóbia. Fontos, hogy a tüneteket csökkentsük, de az is, hogy a gyökerénél kezeljük a problémát, és a szorongás valódi okát tárjuk fel és szüntessük meg. A kígyófóbiás nőnél nem az volt a cél, hogy a félelmeinek feloldása után mindennap átmenjen a szomszédba egy hüllősimogatásra, hanem az, hogy rettegés nélkül visszatérhessen az otthonába – ez végül sikerült.

Tapasztalataim szerint nagyon sokan együtt élnek félelmeikkel, és az életüket úgy teszik élhetővé, hogy elkerülik a számukra kellemetlen helyzeteket. Akkor kell szakemberhez fordulni, amikor a panaszok korlátozzák a személyt, a gyakori szorongások, félelmek szenvedést okoznak, és az életminőség egyértelműen romlik. Ha például a közlekedési eszközökkel kapcsolatos fóbiám miatt nem tudok elmenni a munkahelyemre, ez nyilvánvalóan az állásomat veszélyezteti. Ahogy az elején említettem, ez a jelenség egy hibás tanulási folyamat eredménye.

Mivel tanulási folyamatról van szó, újratanulható és teljesen eliminálható az életünkből ez a jelenség. A terápia döntő láncszeme a deszenzitizálás, a félelem megszüntetése. Azon alapul, hogy a félelemkeltő ingerek fokozatos bemutatása (például a kígyófóbiás betegnél a kígyó képe) relaxált állapotban történik. A félelem és a nyugodtság ideg-élettanilag ellentétes, egymást kizáró folyamatok, ezért a rendszeresen alkalmazott relaxáció alatt kioltódik a félelemkeltő inger nyomán jelentkező szorongás.

Az érintett számára kiderül fokozatosan, hogy az adott helyzet szorongás és félelem nélkül is elviselhető, megélhető: nem a repülőgép és a bevásárlóközpont bánt engem, hanem a bennem lévő feszültség, bizonytalanság eredményeként leszek rosszul adott helyzetben.

– Kimondható, hogy aki elér egy bizonyos kort, és addig nem alakult ki, már nem is alakulhat ki benne fóbia?
– Rossz hírem van. Bármilyen korban felbukkanhat ez a jelenség. Ha olyan élethelyzetbe, stresszes állapotba kerülünk, hogy annak feldolgozása meghaladja az erőforrásainkat, akkor megjelenhetnek fóbiás tünetek.

– Nincs olyan nap, hogy a média hírei között ne szerepelne gyilkosság, baleset, természeti katasztrófa és egyéb szörnyűség. A modern kor vívmányai mennyiben felelősek mindennapi fóbiánkért?
– Függetlenek tőlünk. Ha nincs személyes érintettség, nem alakul ki. A repülők időnként lezuhannak, a vonatok karamboloznak, ez tény. Ettől még általában felszállunk ezekre az eszközökre. Személyes, egyéni tanulási tapasztalatok kellenek tehát a fóbia kialakulásához. Ahogy említettem, sokan élnek félelmekkel, amelyeket legyőznek, vagy nem okoz problémát az elkerülés. Egy kistelepülésen élő ember életét nem befolyásolja károsan a mozgólépcsőtől, a metrótól való félelem, hiszen viszonylag csekély azon falvak száma, ahol ilyen kihívással kellene megküzdeni.

– Kialakulhat fóbiánk pártokkal, közéleti szereplőkkel szemben?
– Nem. Az előítéleteket ne keverjük ebbe a kérdésbe.

Hirdetés

Kiemelt

A „fajtabeliek” és a „vagonok” – újabb jobbikos hangfelvétel

Balasi András, a Jobbik V. kerületi képviselője és Papp Sándor Zoltán, a szarvasi Jobbik alapítója bizonyos „fajtabeli” emberek bevagonírozásáról és deportálásáról beszélt.

Poszt-trauma

Ujhelyi nagyon meglepődhetett a kérdésére kapott válaszon

A legilletékesebbekhez fordult.

Ötven ostoba

A Ferencvárosi Torna Club most ­en­nyinél tart. Sok? Kevés?

A hitelesség és a HVG

Aki keveset gondolkodik...

Bokros agymenése

A MoMa ura már további három Orbán-ciklust is elképzelhetőnek tart!

Hirdetés

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!