Nemrégen mentek el a Kondor család barátai, szép ruhákat hoztak ajándékba. A kislány most egyszerre négy pulóvert húz magára, és nem hajlandó egyiket sem levenni, mert olyan gyönyörű mind.
– Az ilyen helyzeteket nehéz tartózkodással figyelni. De nem csalhatom csapdába a gyereket azzal, hogy elkezdem magamhoz édesgetni, mert neki vissza kell mennie az eredeti családjához – mondja Kondor Judit.
– Ugyanakkor megérint, ha látom, mekkora boldogságot jelent egy terülj-terülj asztalkám vagy meleg vízzel teli fürdőkád. Ez a kisfiú érkezése után pár nappal azzal bújt oda hozzám: „Akkor én anyának foglak hívni.” „Te – mondtam neki –, azt nem kellene.” Mert nehéz az elválás. Bár tudjuk, ha távol vagyunk is egymástól, akkor is szeretetben maradunk.
Évekkel ezelőtt a hírekben hallotta Kondor Judit, hogy egy Bence nevű kisfiúval kegyetlenül elbánt a nevelőanyja. Bűntények persze naponta történhetnek, lépett volna tovább az asszony, de azért csak továbbra is ott motoszkált fejében a félelmetes eset. Végül a családjának is megfogalmazta, ő éppen azért vállalna nevelőszülőséget, hogy legalább egy gyereknek jobbra forduljon a sorsa. A sajátjait már felnevelte, és még érzett magában annyi erőt, hogy befogadjon egy nehéz sorsút.
Hamar kiderült azonban, kora miatt csak kilencévesnél idősebbet vehetne magához, de attól tartott, hogy egy kiskamasznak már nem tudna komoly hatással lenni az életére. Ekkor hívták fel a figyelmét a helyettes szülői gondozásra, amelynél nem is kell egy életre elköteleződnie a befogadónak. Az átmeneti segítségnyújtás kifejezetten a gyerekek és szüleik családegyesítését szolgálja.
K. műtét előtt áll, és úgy számolja, utána egy hónapig nem fog tudni gondoskodni gyerekéről, akit egyedül nevel. P. J. alkoholbeteg, garázda férje elől munkásszállóra menekült, de négyéves kisfiát oda nem viheti magával. Munkája van, megtakarított pénze viszont nincs, amelyből albérletet fizethetne. Most csak ez foglalkoztatja: gyűjti a pénzt, hogy kisfiával újra együtt lehessen.
Vannak átmeneti gondokkal küszködő szülők, akiknek időre van szükségük problémáik megoldására. És vannak gyerekek, akik emiatt elkerülnek otthonról, de egy befogadó család biztonságos környezetében nevelkedhetnek néhány napig, hétig vagy hónapig. Mindeközben a nehézségeivel szembenéző felnőtt időt kap, hogy helyzetén javítson, és ismét vállalni tudja szülői feladatait.
A gyermekvédelmi törvény a helyettes szülői gondozást a gyermekjóléti alapellátások közé sorolja, igényelni az illetékes gyermekjóléti szolgálatnál, önkormányzatoknál lehet.
A helyettes vagy más néven befogadó szülői szolgáltatást Magyarországon Fehér Kereszt modell néven Révész Piroska, a Heim Pál Gyermekkórház egykori pszichológusa indította el, aki munkatársaival osztrák mintára preventív módszert dolgozott ki, melynek lényege: ha a krízishelyzetben lévő szülők a gyermeknevelésben hatékony segítséget kapnak, megelőzhető a gyámhivatali intézkedés és a gyermek kiemelése a családból. (A Fehér Kereszt név választása több mint száz évre nyúlik vissza.
1895. március 15-én Fehér Kereszt Országos Lelenczház Egyesület néven összeolvadt a Szegény Beteg Gyermek Egyesület és az Országos Lelenczház Egylet, az intézmény első védnöknője gróf Károlyi Sándorné volt, őt Stefánia főhercegnő követte.) A helyettes szülői szolgáltatást jelenleg a helyi önkormányzat biztosítja országszerte, de hogy ezt megtehesse, szüksége van a településen élők segítségére is, akik hajlandók újra és újra megnyitni otthonukat a bajba került szülők gyerekei előtt. A családok gyermekmegtartó erejének növelése érdekében Budapesten és Pest megyében hatvan főből álló segítő hálózatot működtet a Fehér Kereszt Közhasznú Egyesület, amely a települési önkormányzatokkal kötött ellátási szerződés alapján helyettes szülői gondozást is vállal.
Tizenöt éves az egyesület, munkatársaival mégsem a Fehér Kereszt irodájában találkozunk. Ennek oka, hogy állandó helyük felújításra szorul, a budapesti HellóAnyu családbarát közösségi tér és kávézó viszont alkalmas hely a beszélgetésre, a közhasznú egyesület is itt tartja átmenetileg a képzéseit. A helyettes szülői gondozásra felkészítő, ötvenórás tanfolyam ingyenes, később pedig, a gyerek teljes körű ellátása idején szerény összegű nevelési díj és ellátmány illeti meg a befogadót. Mégsem ez motiválja a helyettes szülői hálózat tagjait. Marcsinak egészségi okokból nem lehet több gyereke, de szívesen segít másokon, Mónika még a gyerekvállalás előtt áll, és ezáltal is készül az anyaságra. Legtöbbjüket a nehéz élethelyzetben lévő gyerekek kiszolgáltatottsága érinti meg.
– Aki munkanélkülivé válik, annak előbb-utóbb a lakhatása is veszélybe kerül – mondja Rabi Edina, a Fehér Kereszt Közhasznú Egyesület szakmai vezetője.
– Amikor egy család elveszíti az albérletét, a felnőttek általában ismerősnél húzzák meg magukat, de oda a kicsiket nem biztos, hogy befogadják. A vidékről nagyvárosba költözők körében gyakori, hogy meglazulnak a rokoni és a baráti szálak, a legnehezebb mégis azoknak a helyzete, akik intézetben nevelkedtek, és se mintájuk, se hátterük a családi életre. A gyereküket egyedül nevelők – számuk egyre növekszik! – többnyire betegség esetén fordulnak hozzánk. Azoknak a szülőknek tudunk segíteni, akik képesek gyermekeik nevelésére, de átmenetileg nem tudják megoldani a kicsik gondozását, és nem számíthatnak hozzátartozóik segítségére sem. Ilyenkor a bajba került családok az óvodával, az iskolával vagy a védőnővel veszik fel a kapcsolatot, hozzánk a települési önkormányzatok gyerekjóléti szolgálatának ajánlására kerülnek.
Kondor Judit a családokat érintő nehézségekkel a befogadó oldaláról szembesül, és az egyesület szakmai támogatása mellett azon van, hogy az átmeneti időszakban a lehető legkevesebb változás, megrázkódtatás érje a gyereket: a kortárs közösségéből ne szakadjon ki, és az óvoda, iskola folyamatossága is megmaradjon az életében.
– Amikor öt évvel ezelőtt a helyettes szülőség mellett döntöttem, az egész rokonságot megkérdeztem, támogatnak-e a tervemben, még az Angliában élő gyerekemmel is egyeztettem, mit szólna ahhoz, hogy a szobájába telepítek valakit. Persze, beleegyezett – nevet Judit.
– A legelső kisgyerek csak tíz napra jött, de ez tökéletes volt így, mert még magunk se tudtuk, hogyan álljunk hozzá. Más valamit tanfolyamon megtanulni, és más, amikor ott áll előtted egy nehéz sorsú, négy-öt éves óvodás. A feladat nem volt teljesen új számomra: rugalmas család vagyunk, gyerekeim széles baráti körrel rendelkeznek, de azért éreztem, ez valahogy más lesz. „Védőnő vagyok végtére is, hány családhoz bementem már” – biztattam magamat, és el voltam arra készülve, hogy majd sokat fog sírni a befogadott kisfiú, mert kórházba került az anyukája. De nem sírt, nem csinált semmit. És ez félelmetes volt. Minden normális kicsi ordít ilyen helyzetben. És ez csak a bemelegítés volt: pár napra rá jött egy kilencéves kisfiú, aki novembertől karácsonyig volt nálunk, de azalatt szárnyakat kapott. Esténként félórát a férjemmel matekozott, a legkisebb gyerekemmel angolozott, velem az olvasást gyakorolta, és rájött, hogy tud ő tanulni. Általában fizikailag is fel kell erősíteni az érkezőt, ezért hagyjuk, egyen, amennyit akar, ha eleszi a húst mindenki elől, akkor eleszi, nem baj. Utána szépen haladunk, próbáljuk konszolidálni a helyzetet. Most egy testvérpár lakik nálunk, hat- és nyolcévesek. Anyukájuk rákban meghalt, az apuka többször kért már segítséget – becsülöm benne, hogy nem mond le a gyerekeiről, újra és újra összeszedi magát, és nekiveselkedik a feladatnak. Most munkásszállón él, de biztos vagyok abban, hogy pár hónap alatt összegyűjti a kauciót, és kibérel maguknak egy lakást.
Kondor Judit szerint a kaución véreznek el a legtöbben. A lakástulajdonosok kéthavi bérleti díjat kérnek előre, de mert az elmúlt évben nagyon felment az albérletek ára, a lakhatási problémák visszatérőek:
– Jó néhány példát láttam arra, hogy a legkilátástalanabb helyzetekből is kiverekedték magukat a családok. Mert ki gondolja, miközben átmegy az aluljárón, hogy a virágárusnő esetleg épp a gyerekéért küzd?! A helyettes szülőség egyik nagy tanulsága számomra, hogy soha nem szabad azt mondani egy anyára: na, ő biztos nem lesz képes megfelelő körülményeket teremteni. Alig hittem a szememnek, amikor egy súlyosan sérült, alkoholista, égési nyomoktól roncsolt asszony bevezetett az új, rendezett lakásába – gyönyörű, szőke fürtös kislánya után vittem a nálunk maradt holmit. Ez az asszony egyébként is naponta telefonált, hogy mi van a gyerekkel, amikor nem volt pénze, kért, hogy én jelezzek, és minden áldott nap megkérdezte: ugye, Juditka, visszakapom a gyerekemet?
Mert ez a cél: még egy esélyt adni a nehéz sorsú szülőnek, ha megakadt az élete, de nem akarja, hogy nevelőszülőhöz vagy intézetbe kerüljön a gyerek. Ha képes magát anyagilag és lelkileg egy, maximum másfél év alatt összeszedni, akkor ezt a helyettes szülők támogatásával megteheti úgy, hogy közben semmiben sem sérül a szülői döntési jogköre, akár naponta találkozhat a gyerekével.
– Mivel azt szeretnénk, hogy minden gondozottunk hazakerüljön, a legfontosabb az apa és az anya emlékének ébren tartása. Lehet, hogy egyszerűbb helyzetet teremtene, ha a szülő egyáltalán nem látogatná meg a gyerekét, mert akkor az elválás sem zaklatná fel őket, de a célunk akkor is az, hogy érzelmileg ne távolodjanak el egymástól a családtagok. Bizalmi kapcsolatról van szó – hangsúlyozza Grosch Mária, a Fehér Kereszt Közhasznú Egyesület munkatársa.
– Az édesanya a találkozások során megéli és elfogadja: nem lesz kevésbé szerethető attól, hogy másokhoz is ragaszkodik a gyereke. A vér szerinti és a helyettes szülő közötti kapcsolatnak a szolidaritás az alapja, olyan szövetség ez, amelyet a gyerek jóllétének biztosítása és mielőbbi hazakerülése érdekében kötnek. Ezért is fontos előre tisztázni a befogadó család indítékát, mert a „tanuld meg tőlem, hogyan kell jó anyának lenni” didaktikus hozzáállás itt nem működik. Az anya-gyerek közötti kötődés nagy érték a munkánkban, és mivel a születést követő napok a kötődés szempontjából meghatározóak, újszülött ritkán kerül hozzánk. Bár erre is volt példa: egy Down-kóros baba születésekor a házaspárnak időre volt szüksége, hogy vállalni tudja a helyzetét.
Pár hónap alatt lelkileg megerősödtek, hazavitték, és azóta is együtt nevelik a gyermeket.