Az amerikai sajtó inkább a Trump elleni támadásra, semmint a téma társadalmi kibeszélésére törekszik, a múltjátszma pedig azért veszélyes, mert ebből az is következhet, hogy minden olyan emlékművet el kell távolítani, amely valakit valamiért zavar. Robert E. Lee (1807–1870) tábornokról, a déli hadsereg egyik mitikus alakjáról 11 várost és 54 iskolát neveztek el, Amerika-szerte több mint kétszáz emlékműve van. Egyesek szerint hazaáruló és gonosz rabszolgatartó, mások Virginiáért küzdő patriótának tartják. A szobra körül kialakult konfliktusban az amerikai társadalom nyugtalansága, a ,,lemaradó fehérek” és a kivételezett kisebbségek közötti egyenlőtlenségek is felszínre törnek.
A virginiai Charlottesville nevű kisváros a szimbolikus múltháború hadszínterévé vált augusztus közepén, amikor fehér nacionalista, az úgynevezett alternatív jobboldalhoz tartozó férfiak tiltakozó gyűlést szerveztek Robert E. Lee konföderációs tábornok szobrának eltávolítása ellen. Tettük nem maradt visszhangtalan, ellenük tiltakoztak a szélsőbaloldali, antifasiszta és a Black Lives Matter mozgalommal rokonszenvező aktivisták. A két táborban egyaránt voltak baseballütőkkel, pajzsokkal, vasrudakkal felszerelt egyének, többen összeverekedtek, az indulatok pedig annyira felfokozódtak, hogy egyik tüntető a kocsijával az ellentüntetők közé hajtott, és egy fiatal nőt agyongázolt.
Ezután a médiában valóságos hajtóvadászat indult Donald Trump elnök ellen, mivel nem ítélte el elég nyilvánvaló módon a fehér nacionalistákat, nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy mindkét fél hibás a történtekért. A Time hetilap legújabb címlapján fekete bakancsot viselő, karlendítő férfi áll: testét csuklójáig az amerikai lobogó borítja.
Ez is mindennél jobban jelzi, hogy a viták már rég nem a szoborról szólnak, sokkal inkább a múltban vívják meg a jelen csatáit, amelyekben állásfoglalásra és visszakozásra akarja kényszeríteni egyik fél a másikat. De elgondolkodtató a Reuters/Ipsos közvélemény-kutatása is, mely szerint a felnőttek 54 százaléka úgy véli, jobb, ha helyükön maradnak a konföderációs emlékművek, míg 27 százaléka szerint el kell távolítani őket. A republikánusok inkább pró, a demokraták kontra. Érdekes a Marist Poll felmérése is, ők a kisebbségek véleményére voltak kíváncsiak: a feketék 44 százalékát nem zavarná, ha a helyükön maradnának az emlékművek, 40 százalékuk viszont lebontatná őket.
A latin-amerikaiak 65 százaléka pártolja a helyben maradásukat.
A Lee a régi nagy amerikai családok egyike, egyik felmenőjük még a Függetlenségi nyilatkozatot is aláírta, több kormányzót és még egy elnököt is adtak a hazának. Ma már a család egyik része lebontatná elődjük szobrait, de van olyan is, aki nem, köztük Blair Lee IV, aki ráadásul az uniópárti ágból származik. Ő nem hiszi, hogy a szobordöntésből egyből következne a rasszok közötti harmónia. Ellenben Karen Finney Lee, a tábornok félig fekete szépunokája, aki Hillary Clinton egyik kampányszóvivője is volt, lebontatná rabszolgatartó elődjének szobrait.
Amerikában több száz szobor, emléktábla vagy egyéb konföderációs emlékmű található, a becslések szerint eltávolításuk több millió dollárba kerülne.
Charlottesville után futótűzként terjedt országszerte a képromboló láz: Durhamban a tüntetők ledöntötték a konföderációs katonák bronz emlékszobrát, Baltimore-ban a polgármester utasítására kora hajnalban négy konföderációs szobrot tüntettek el: a marylandi katonák, a haditengerészek és a konföderációs nők tiszteletére emelt alkotásokat, de a Robert E. Lee és Thomas J. Jackson tábornokokat megörökítő emlékművet is. A fekete aktivisták Lee és Jackson tábornokok helyére egy terhes fekete nő szobrát helyezték el, és Lady Libertynek hívják. Greg Fenves, a Texasi Egyetem elnöke szerint a konföderációs emlékművek a fehér felsőbbrendűség és a neonácizmus emlékművévé váltak, ezért a hét elején, az éjszaka leple alatt az austini egyetem lebontatta három érintett személy – köztük Robert E. Lee tábornok – szobrát, hogy ,,elkerüljék a várható konfliktusokat”.
A földindulás még rengeteg szobor talapzatát megingathatja: Birmingham (Alabama) polgármestere megesküdött, hogy felszámolja a város konföderációs emlékműveit. A washingtoni Capitoliumban kilenc déli történelmi személyiség szobra áll, köztük Lee tábornoké, Jefferson Davisé és John C. Calhouné. A New Jersey-i demokrata, fekete szenátor, Cory Booker törvényjavaslatot tervez benyújtani, hogy ezeket is eltávolítsák. Hasonlót terveznek Annapolisban, Jacksonville-ben, Memphisben és New Yorkban is, ahol a főpolgármester elrendelte a ,,gyűlölet jelképeinek” eltávolítását. Az elsőt már meg is találták: egy Times Square-i metrófal mintája hasonlít a konföderációs zászlóéra, ezért már nem sokáig látható.
De a legkülönlegesebb helyzetben a lexingtoni Washington and Lee Egyetem találta magát: a kampuszán, a Lee-kápolnában van eltemetve a tábornok, és egykori házában az egyetem elnöke lakik. Noha még nem szándékoznak megváltoztatni az intézmény nevét, már több múltfeltáró és ,,önismereti” programot indítottak az utóbbi években, hiszen a XIX. században az egyetem is tartott és adott el rabszolgákat, 2014-ben pedig konföderációs zászlókat vittek el a kampuszról. A diákok két százaléka fekete.
David Lowenthal történész az amerikai örökség kezeléséről szóló könyvében kifejti, hogy a huszadik század második felében lényegében a ,,múltat végképp megszépíteni” lett az új jelszó. Nem a jövőbe, hanem a régi időkbe vetített boldog egyetértés, kissé kommunisztikus beütéssel: a konfliktusokat vagy eltüntetik, vagy egyoldalúan domborítják ki. Például abszurd módon retusálják a cigarettát elnökök vagy fontos emberek fényképeiről, mert az rossz üzenetet közvetítene a mai fiataloknak, és akár fekete tisztviselők is felbukkannak a gyarmatosítók első településeit bemutató történelmi városokban.
A mostani ügy 2016-ban kezdődött, amikor a charlottesville-i önkormányzat eldöntötte, hogy eltávolítja Lee tábornok szobrát a róla elnevezett parkból. Jock Yellott nyugdíjas ügyvéd és civil aktivista figyelmeztette a városi vezetést, hogy ezzel jogsértést követnek el, hiszen Virginia állam törvényébe ütközik, mert a helyi önkormányzatoknak nincs joguk háborús veteránoknak szentelt szobrot eltávolítaniuk.
Yellott megalapította a The Monument Fund Inc. nevű alapítványt, hogy pénzt gyűjtsön, és beperelte az önkormányzatot 13 másik alperessel együtt, köztük a Sons of Confederate Veterans nevű szervezet helyi filiáléjával is – ez utóbbit a konföderációs katonák leszármazottai alkotják, és 1896 óta működik. Májusban a bíró ideiglenes határozatot hozott arról, hogy hat hónapig nem távolíthatják el Lee szobrát, mivel az alperesek megnyerhetik a pert. De az ügy még korántsem zárult le, és kérdéses, hogy a tüntetések meg a haláleset mennyire befolyásolják a pert.
Lee tábornok lovas szobrát 1924-ben avatták fel. Traveler nevű lován ül, kezében a kalapját tartja. A szobrot Henry Shrady (1871–1922) szobrász tervezte, Lee megmaradt egyenruhájáról vette hozzá a mértéket, de még munka közben elhunyt, ezért olasz kollégája, Leo Lentelli fejezte be. A szobrot Paul Goodloe McIntire bróker, befektető, a Virginiai Egyetem nagylelkű támogatója rendelte meg, és adományozta a városnak a parkkal együtt – amelyet nemrég Emancipáció parknak neveztek át.
Különös, hogy Shrady alkotta meg az Egyesült Államok két páratlan és jelképes történelmi emlékművét is: Ulysses S. Grant hatalmas capitoliumi lovas szobrát (aki előtt Lee letette a fegyvert) és George Washington egész alakos szobrát. Így nehéz megérteni azokat a kritikusokat, akik szerint a neoklasszikus Lee-szobor művészeti értéke is csekély, nem csak a ,,tartalma” kétes, ha azt lényegében az amerikai Fadrusz alkotta.
A radikálisok ledöntenék a szobrokat, a szürke egyenruhás katonák bakancsai és a lovak patái lennének az ő ,,Sztálin-csizmáik”. Mások szerint ezek az alkotások inkább szoborparkba vagy múzeumba valók, esetleg erre a célra létrehozott új intézményekbe, ahol ellenőrzött módon lehetne megtekinteni őket, és lelepleznék propaganda mivoltukat is. Terry McAuliffe virginiai kormányzó arra ösztönzi ,,Virginia településeit és a közgyűlést – amelyek rendelkeznek a megfelelő törvényhatósággal –, hogy bontsák el az emlékműveket, és helyezzék el újra múzeumokban vagy más ennek megfelelő helyeken”. G. Bunch, a Smithsonian afroamerikai történelem- és kultúramúzeum igazgatója úgy véli, el kell távolítani a szobrokat, majd csoportosítani és kontextusba helyezni, hogy az emberek megértsék a kort és az okokat, amelyek életre hívták őket. Helyükre oktatási plakettek kerülnének, amelyek megmagyarázzák, miért vitték el az alkotásokat – de ,,az üres pázsit semmire sem tanít”, reagált a Monument Foundation.
Ám nem mindenki szoborparkpárti. Hollis Robbins, a Johns Hopkins Egyetem Peabody Intézetének professzora úgy véli, ezek a munkák is művészek műalkotásai. Szerinte a műtárgyat nem kell csak a témája vagy a művész személyisége miatt elvetni. Hasonlóan nyilatkozott Michele H. Bogart, a Stony Brook Egyetem tanára is: szerinte, ha kiemeljük ezeket a szobrokat környezetükből, akkor történeti aurájuk és jelentőségük is csorbát szenved, mert csak ott érvényesülhetnek, és ott érthetők meg igazán, ahová eredetileg elhelyezték őket. Egy múzeumhoz hasonló, sterilizált környezetben mást jelentenének, az ötletet pedig Bogart történelmi veszteségnek tekinti.
– Ha elkezdődik ilyen mozgalom, nem áll meg, és mind a hétszáz emlékműre sor kerülhet – mondja Frank Tibor egyetemi tanár, az ELTE BTK Angol–Amerikai Intézetének történésze. Szerinte az amerikai tulajdonképpen befejezetlen polgárháború, amelyben újra és újra előjönnek az eredeti ,,nézetkülönbségek”. Frank Tibor hangsúlyozza, 150 év alatt 13 százalékkal nőtt a feketék aránya az amerikai társadalomban, ma már harmincmillió feletti a létszámuk, és egyre nagyobb nyomatéka van mindennek, amit képviselnek és csinálnak.
A pozitív diszkrimináció kedvezményezettjei lévén – például az egyetemi helyek miatt – sok indulat is felgyűlt a társadalomban. A fehérek úgy érzik, teret vesztenek a kisebbségek rovására. – Nem lehet a múltat eltörölni, mert az létező dolog, de hogy hogyan emlékezünk rá, az már más kérdés, és a mai világban ez fontosabbnak tűnik, mint a történelem – állítja Frank Tibor. A történész szerint az amerikai társadalom egészében van egyfajta eltolódás az emlékezet felé, amely igen sokféle lehet, mert nem hiszik el a történelmi tényeket, a legtöbben úgy gondolják, hogy minden meg van hamisítva. Ez részben azért van, mert a közoktatás nagyon gyenge, az egyetemi viszont kiváló – állapítja meg Frank Tibor.
Noha biztonsági okokból lemondták a White Lives Matter (Fehér életek is számítanak), Texasban tervezett megmozdulást, ám egy Patriot Prayer (Patrióta Ima) nevű csoport szombatra szervez San Franciscóban tüntetést, a Nemet a Marxizmusra Amerikában nevű csoportosulás pedig Berkeleyben (Kalifornia) készül tüntetni.
Vajon – amint az amerikai szólás mondja – feltámad a Dél, vagy végképp eltűnik az emlékezetből is?