A szülés élménye alapvetően meghatározza, vállal-e még gyermeket a nő, ezért szemléletváltásra van szükség a szülészeti ellátásban – állítják a Népesedési Kerekasztal tagjai, akik a közelmúltban nyilvánosságra is hozták, szerintük mi kellene ahhoz, hogy az anyák a lehető legpozitívabbnak éljék meg ezt az élményt. Javaslataik között szerepel, hogy szülés után ne válasszák szét azonnal az anyát és az újszülöttet; nagyobb hangsúlyt kapjon a kismamák és a babák lelki gondozása; az Egészségügyi Világszervezet ajánlása szerint tekintsék partnernek a nőket a szülés során; a szülésznők is végezhessenek várandósgondozást, sőt a komplikációk nélküli szüléseket ők vezethessék le; valamint hogy a társadalombiztosítás finanszírozza az intézményen kívüli szülést. A Népesedési Kerekasztalt 2009 novemberében Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia akkori elnöke hívta össze Kopp Mária pszichológus, orvos kezdeményezésére. A civil, egyházi és kormányzati szervezeteket is tömörítő kerekasztal korábban több olyan javaslatot is kidolgozott már a kormányok számára, amelyeket figyelembe vettek a népesedéspolitikai döntéseknél.
A most megfogalmazott javaslataik közül az otthon szülés finanszírozására vonatkozónál azért ez nem lesz olyan egyszerű, legalábbis erre utal az alapjogi biztos egyik júniusi határozata. Székely László hivatalához egy civil szervezet fordult – részben éppen azt kifogásolva, hogy az otthon szüléseket és a születésházakban kísért szüléseket nem támogatja a társadalombiztosítás, és emiatt csak a kifejezetten jómódú családok tudnak élni ezzel az egyébként már Magyarországon is törvény biztosította lehetőséggel. Az otthon szüléssel foglalkozó szolgáltatók ugyanis jellemzően nettó 150-200 ezer forintért vállalják a terhesgondozást, a szüléskísérést, majd a gyermekágyi időszak követését. Azt is sérelmezték a beadványtevők, hogy akik nem kórházban szülnek, azok csak bonyolultan tudják felíratni és kiváltani az anya-magzat Rh-összeférhetetlenség esetén szükséges anti-D vakcinát, amelyhez ráadásul nem kapnak tb-támogatást, így nekik 23 ezer forintot kell fizetniük érte.
Az ombudsman minden körülményt megvizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy az állam nem teljesíti a várandós nők önrendelkezési jogának védelmével összefüggő kötelezettségeit akkor, amikor az intézményi szülést teljes mértékben, az intézményen kívüli otthon szülést viszont egyáltalán nem finanszírozza a társadalombiztosítás. Székely László ugyanakkor észszerűnek vélte, hogy a megkülönböztetésnél az állam a költségvetés teherbíró képességére hivatkozik, és mivel szerinte nem áll fenn az egyenlő bánásmód követelményének sérelme, így nem is kényszeríthető ki a jogegyenlőség talaján az azonos mértékű társadalombiztosítási finanszírozás.
A háborítatlan szülés ugyanakkor nemcsak illetéktelen be nem avatkozást, hanem a szükséges jogi, finanszírozási háttér megteremtését is igényli. A jogalkotónak ezért szerinte alkotmányosan nem a teljes és az egyenlő mértékű, hanem a méltányos, aránytalan terheket nélkülöző részleges finanszírozást kell szavatolnia. Azzal azonban maximálisan egyetértett Székely László is, hogy a várandós nők – függetlenül attól, hol kívánnak szülni – teljes társadalombiztosítási térítés mellett juthassanak hozzá az anti-D ellenanyaghoz.
Az otthon szülés csupán öt éve, 2011 óta szabályozott Magyarországon, jóllehet az anyáknak ez korábban sem volt tilos, csak az orvosok, szülésznők nem segédkezhettek benne törvényesen. Az ily módon félig legális, tervezett otthon szülést választóknak azonban rengeteg bürokratikus akadállyal meg kellett birkózniuk – például nehézkes volt az anyakönyvezés –, nem beszélve az orvosok megvetéséről. Emiatt általában minden ilyen eseményt spontán otthoni szülésnek jelentettek.
A kormányrendelet megalkotását végül nem is az otthon szülés növekvő népszerűsége, hanem az annak legismertebb alakja, Geréb Ágnes tevékenysége nyomán bekövetkezett sajnálatos halálesetek kényszerítették ki. A szülész-nőgyógyász, szülésznő-végzettségű Geréb Ágnest egy újszülött halála miatt már 2007-ben eltiltották a szakmájától, ám ő ennek ellenére tovább segédkezett otthon szüléseknél, egészen egy újabb halálesetig, amelyért 2009-ben maradandó fogyatékosságot, illetve halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetéssel vádolta meg az ügyészség. A több éven át húzódó, perújrafelvételt is megért ügyben végül tavaly hoztak újra ítéletet, igaz, ismét csak első fokon.
Az otthon szülés szabályozásával a jogalkotók és a szakma is arra törekedett, hogy a kórházon kívüli szüléseket ne csak rendezetté, de biztonságossá is tegye. Ennek érdekében a jogszabály részletesen meghatározza, hogy milyen személyi, tárgyi és higiénés feltételek mellett végezhető otthon szülés; rögzíti, milyen esetekben nem vállalható az intézményen kívüli szüléskísérés, illetve hogy milyen komplikációk esetén kell mégis kórházba vinni a kismamát és/vagy a babát.
Az is szerepel a rendeletben, hogy minden szülésnél két szülész-nőgyógyásznak vagy felsőfokú végzettséggel rendelkező szülésznőnek kell jelen lennie. Mivel pedig azoknak is járniuk kell terhesgondozásra, akik otthon vagy születésházban szeretnének szülni, az esetleges szülési kockázatokat folyamatosan monitorozni tudják. Akiknél ez alacsony, azoknak a várandósgondozását 2014 júliusától már szülésznők is végezhetik önállóan.
Magyarországon jelenleg négy úgynevezett bábapraxis működik, ezek tartanak fenn születésházakat, és az ő munkatársaik segédkeznek az otthon szüléseknél. Egy, a közelmúltban az Orvosi Hetilapban megjelent tanulmány számba vette eredményességüket, és bár a négyből csak három szolgáltatott adatokat, ezekből is látható, hogy a szülések döntő többsége komplikáció nélkül, sikeresen zajlott le – jóllehet csupán 442 ilyen eseményről adtak hírt tavaly. Ezek során 59 kismamát kellett végül kórházba szállítani, és 17-nél császármetszést végrehajtani. Vincze Felícia és Lipienné Krémer Ibolya, a tanulmány szerzői kiemelik, hogy a magyar bábapraxisok a külföldiekéhez hasonló statisztikákat mutatnak, ami szerintük bizakodásra ad okot az intézeten kívüli szülészeti ellátás biztonságosságával kapcsolatban.
Különösen, hogy a közhiedelemmel ellentétben még a nyugat-európai országok többségében is csupán a babák egy-két százaléka születik kórházon kívül.
Igaz, Franciaországban, Belgiumban, az Egyesült Királyságban, Írországban és Németországban ennek költségeit teljes egészében fedezi az egészségbiztosítás, sőt Hollandiában az otthon szülés a támogatás alapesete. Ám nem ez az elsődleges oka annak, hogy Európában egyedül Hollandiában jelentős, harminc százalék körüli azok aránya, akik saját környezetükben szeretnék világra hozni gyermeküket. A Németországba ékelődött államban ennek sok évtizedes hagyományai vannak, amelyek fennmaradtak annak ellenére is, hogy természetesen a kórházi ellátás is magas szintű. Magyarországhoz hasonlóan Svédországban, Luxemburgban, Csehországban, Szlovákiában és Lengyelországban az otthon szülés engedélyezett ugyan, de költségeit saját zsebből kell állniuk a kismamáknak.