Pohárnok Mihály formatervező, az egykori Design Center alapítója szerint nem feltétlenül kell, hogy a dizájn definiálható legyen a közönség számára. Lényeg, hogy a tárgyak megfeleljenek személyes szükségleteinknek, és legyen lehetőség a választásra. A dizájn fogalmába beletartozik a tárgy- és környezettervezés, ipari értelmezése pedig kiterjed minden tömegtermelésben készült, az innováció többletértékét hordozó termékre. Hatalmas területet fog át a háromdimenziós tárgyaktól egészen az információs technológiákig és a városi környezetig.
– A szocializmusban is születtek a nyugati modernista irányzatokból merítve értékes teljesítmények úgy a tárgykultúra, mind az építészet terén – fejti ki Böszörményi-Nagy Gergely, a Design Terminal főigazgatója. – A dizájn ugyanakkor ma már jóval többet jelent: „design thinking” néven általános üzleti paradigmává, a megoldások tudományává emelkedett. Az észszerű, letisztult és felhasználóbarát megoldások ma már nemcsak a minket körülvevő tárgyak, hanem szervezeti struktúrák, oktatási eszközök, sőt kormányzati szakpolitikák tervezésében is szerepet kapnak szerte a világban.
A főigazgató szerint a dizájn egyre táguló fogalma iránti érzékenység Magyarországon azonban nem jellemző, a kevés kivételnek ezért különösen jelentős, kultúrateremtő értéke van.
– Egyértelműen pozitív és talán a legígéretesebb változás volt a magyar dizájn elmúlt másfél-két évtizedének történetében a gazdasági vállalkozásként működő önálló stúdiók, szolgáltatók piacra lépése – véli Pohárnok Mihály, aki 1972-től vezette a Házgyári Konyha Programot, majd 1975-ben kapott megbízást a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarától a Design Center (Ipari Formatervezési Tájékoztató Központ) megalakítására, amely a mai Design Terminal működését alapozta meg. Szerinte a legutóbbi évek fejleménye, hogy divatba jött a dizájn, sokasodnak és rendszeresen megtelnek a dizájnkiállítások, lakberendezési és szakmai vásárok, divatbemutatók és galériák.
Látványosan megnőtt és folyamatosan bővül a témával foglalkozó szakkönyvek, népszerűsítő kiadványok, képzések kínálata, az óriási érdeklődés pedig újabb programok szervezésére indítja a piacérzékeny vállalkozókat. Mindez, ha nem oldja is meg a tárgyi környezetünket terhelő problémákat, nem vezet spontán módon a hazai vállalkozások versenyképességének javulásához, de kedvezőbb feltételeket teremt az érdemi munkához.
Friss nemzetközi felmérésekből kiderül, hogy a fogyasztók több mint egyharmadánál fordult már elő, hogy egy új csomagolás miatt váltott márkát. Ugyan a csomagolóeszközöknek a megítélésében a legfontosabb szempont továbbra is a funkcionalitás, ám egyre fontosabbá válik a külső megjelenés is.
– Izgalmas átmeneti állapotban vagyunk.
A korosztályom sokgenerációnyi lemaradást próbál behozni markáns, karakteres munkákkal, átgondolt stratégiával – fejti ki Bonta Gáspár építész-dizájner, aki szerint határozottan érezhető az intenzív változás. – Magyarországon többnyire mindenki árérzékeny, de maga a dizájn szerepe a mindennapokban már nem csupán úri szeszély. A társadalom szélesebb keresztmetszetének határozottan javul az esztétikai érzéke.
Böszörményi-Nagy Gergely szerint a magyar dizájn akkor volt sikeres, amikor képviselői kiléptek a nemzetközi piacra – elég csak Breuer Marcell építészetére, Rubik Ernő mágikus kockájára vagy a Graphisoft digitális újításaira gondolnunk. Mindez ma sincs másképp. A Prezi a kezdetektől fogva nemzetközi tudás és tőke bevonására törekedett, az Ivanka világvárosok szállodáinak értékesíti építészeti megoldásait, a Hello Wood építésztáborába a világ minden tájáról hívnak résztvevőket.
Közösségi mentorprogram
– A magyar dizájnból nem lett jelenség, mint annak idején a finnből, de vannak sikeres dizájncégeink. Azok, amelyek elég bátrak a globális versenyhez. A magyar piac mérete ugyanis ebben a világban értelmezhetetlen – magyarázza Böszörményi-Nagy Gergely.
Bendzsel Miklós, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (korábban: Magyar Szabadalmi Hivatal) és a Magyar Formatervezési Tanács elnöke, valamint Pohárnok Mihály még 2002-ben dolgozta ki egy olyan intézmény koncepcióját, amely a kortárs formatervezőknek adna megmutatkozási lehetőséget és szakmai műhelyt. Bár a Design Terminal Nemzeti Kreatívipari Központ megnyitását az Európa-terv révén 2003 novemberére ígérte a Medgyessy-kormány, az intézmény csak hat évvel később kapott ideiglenes használatbavételi engedélyt az Erzsébet téri volt Volán-buszpályaudvar épületére, amely 1977 óta élvez műemléki védettséget.
A megnyitást 2006-ra tervezték, a felújítás akkorra el is készült, ám az épületet tervezési és kivitelezési problémák miatt nem lehetett átadni.
A kormányváltás után a fenntartó, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium végül 2011-ben nyitotta meg a kreatívipari központ kapuit az Erzsébet téren. Az intézmény a fiatal vállalkozások piacra lépésében nyújtott és nyújt segítséget. Támogatja a kreatívipari ökoszisztémát fejlesztő kezdeményezéseket, befogadó helyszínként pedig otthont adott a szakma legfontosabb eseményeinek. A Design Terminal kiemelt intézményként közel egymilliárdos büdzséből gazdálkodhatott, azonban a kormány döntése értelmében idén jogutódlás nélkül megszüntették. Az Erzsébet térről átmenetileg egy Kálvin téri irodába költözött, és közhasznú nonprofit szervezetként működhet tovább.
A Design Terminal tehát új életszakaszba ért. Piaci szervezetként folytatja tevékenységét, továbbra is együttműködve a kormányzattal, de az eddiginél szorosabb szövetségben a vállalati szférával – fejti ki Böszörményi-Nagy Gergely. Az intézmény – vagyis már ügynökség – átalakulása három nagy újdonságot hoz: mentorprogramja ezután kifejezetten a közösségi innovációra fókuszál, azaz arra, hogyan teheti jobbá a dizájn az oktatás, az egészségügy, a közlekedés vagy éppen a városfejlesztés világát.
– Minden ilyen területen egy-egy nagyvállalattal működünk majd együtt, közösen mentoráljuk a legígéretesebb startup vállalkozásokat. A második újdonság, hogy programunk immár nemzetközi lesz: a magyar tehetségek mellett a világ minden tájáról érkeznek majd csapatok. Így színesebbé és izgalmasabbá tehetjük a hazai startup ökoszisztémát. Végül: ezután befektetőként is működünk, azaz a mentorált vállalkozásainkat nemcsak felkészítjük a sikerre, de részesei is leszünk eredményeiknek. A Design Terminal azoknak segít, akikben a tehetség és az ötlet mellett a globális üzleti szemlélet is megvan. Mentorprogramunk négy területen segíti őket: üzleti modelljük kialakításában, csapatuk felépítésében, jogi hátterük megteremtésében és marketingstratégiájuk megfogalmazásában. Ezek segítségével a Design Terminal eddigi mentorált cégeinek többsége minimum kétszeresére tudná növelni piaci értékét.
Margit híd a szoknyán
És hogy mit jelent a dizájn fogalmának kiterjesztése? A Design Terminal által mentorált vállalkozások között megtalálható például a FUTI csapata, amely olyan utcaburkolatot fejleszt, mely a napból, a levegő és a föld hőmérsékletéből és a gyalogosok lépteiből is energiát képes termelni. A Laborom nevű vállalkozás az orvos és a beteg közötti digitális kapcsolattartást teszi lehetővé, a Route4U pedig a világ első navigációs szoftverét fejleszti kerekesszékesek és babakocsisok számára.
Mivel a praktikumot és a hétköznapi kényelmünket szolgálja a dizájn, nem véletlen, hogy az ismerősség, az otthonosság érzése is az eszköztára részévé vált. A vásárokon megtalálható minden, ami hazai: akár a Margit híd villamossal egy szoknyán, a Palatinus strand pólón is visszaköszön, de körülnézhetünk az elektronikai fejlesztés és formatervezés high-tech világában, a bútoriparban vagy a divat területén – nincs határa a fantáziának, ha a kreatívipar kínálatát nézzük. A vásárlót is vonzza az ötletáradat, így mára jelentősen megnövekedett azon dizájnerek száma, akik nem akarnak tervezőként a világmárkák szolgálatába állni. Mernek ötletelni, és bíznak a szellemi tőke megtérülésében. Saját termékeikből brandet hoznak létre, olyan márkanevet, amellyel egy termék vagy szolgáltatás jól felismerhetően azonosítható az üzleti világban.
A divat életérzés is egyben. Ahogy a pártállami idők szlogenje, a „követi minden mozdulatát” férfiingekre vonatkozott ugyan, de azért általános közérzetet is megfogalmazott, úgy a mai jelmondatok leginkább a gyorsuló életre reflektálnak. „A divat azonnali nyelv” – állítja Miuccia Prada, az olasz világmárka tervezője.
– Az emberi kommunikációban jelentős szerepe van a megjelenésnek – mondja Harmati Hedvig, a dizájnegyetemként is emlegetett MOME – Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tanszékvezető docense. – Manapság minden újságban, magazinban jó kinézetű embereket látni, saját tapasztalatunk szintén az, hogy mennyire fontos az első benyomás, amelyet fizikai adottságaink mellett az öltözékünk határoz meg leginkább. A dizájnnak nemcsak az öltözködés területén van jelentősége, de a tárgykultúrában általában komoly esztétikai, funkcionális és kommunikációs ereje van.
A dizájn minőséget, megbízhatóságot, szellemi és esztétikai tartalmat ígér. Emiatt is fontos, hogy ne a fogyasztói ízlés kiszolgálója, hanem annak alakítója legyen. Tükrözi értékrendünket, megjelenik közvetlen környezetünkben, életünk részleteiben, ahogyan megtervezünk egy folyamatot, és számolunk a megvalósítás során fellépő lehetőségekkel, hatásokkal. Életminőségünket szolgálja ez a tervezettség. A folyamat, amíg a kreatív ötlettől eljutunk a megvalósulásig, a gazdasági fejlődés elengedhetetlen része, hiszen az innováció folyamatos technikai és tárgyi megújulást generál.
Ma Magyarországon a kreatívipar támogatottsága jelentős, ami az oktatás területein és a pályamodell támogatásában is szerencsésen megmutatkozik. Fiatal alkotóművészek és tervezők pályakezdését segíti a Kozma Lajos iparművészeti ösztöndíj, és a tehetséges dizájnerek önálló alkotómunkáját, szakmai fejlődését támogatja a Moholy-Nagy László formatervezési ösztöndíj. Különböző platformokon és megmozdulásokon, a szakmai kiállításoktól kezdve a galériákon át a dizájnpiacokig elérhetők a kreatívipar alkotásai.
A versenyképesség feltétele a saját bolt vagy legalább webshop és a kialakult vevőkör. Az első lépések megtétele azonban nem könnyű, ezért a WAMP – vasárnapi művészpiac – tíz évvel ezelőtt teret nyitott a minőségi termékeknek. Nyáron az Erzsébet téren, télen a Millenárison havonta egy-két alkalommal lehet „wampolni”. A vasárnapi művészpiac az utóbbi években Budapest mellett már Bécsben is elismert dizájnvásárként működik több mint ezer hazai és külföldi alkotóval szoros együttműködésben.
– Dizájnvásárra járni életforma, habitus és stílus kérdése – állítja Vári Zsófia ügyvezető. – Idén tizedik születésnapját ünnepeli a WAMP, amely azzal a céllal született, hogy a kortárs alkotók közelebb kerüljenek az utca emberéhez. Tapasztalatunk szerint ugyanis a dizájn, mint valami nagyon drága művészeti alkotás, távoli, elvont fogalomként jelent meg a köztudatban, holott annak helye van a mindennapokban. A vasárnapi művészpiacon ruhatervezők, ékszerek, divatkiegészítők és lakberendezési tárgyak készítői árulják termékeiket, tehát a saját márkájukat képviselik a piacon.
Művészek a piacon
Miért jó „wampolni”? A vásárlók a közvetlen, baráti hangulatot említik, a nők többsége az egyedi ruhák és ékszerek széles választékára, a férfiak a vásár gasztroszekciójára, a Spájzra esküsznek. Szeptemberben a biciklis tematika különösen sok férfit vonzott. Az ötletes játékok és a szép kiállítású gyerekkönyvek a kisebbek érdeklődését keltik fel. Vári Zsófia szerint a különleges élmény nyitja, hogy a vásárlók személyesen találkozhatnak az alkotókkal.
– Manapság egyre ritkábban adódik erre lehetőség – mondja az ügyvezető. – Az alkotóval megismerkedve háttér-információt kaphatunk kedvenc tárgyainkról vagy az alkotás folyamatáról, véleményünkkel akár befolyásolhatjuk is a tervezőt. Mivel többségében egyedi, kézzel készített, kis szériás termékekről van szó, a személyes kapcsolat mindenképpen hozzáad a vásárlás élményéhez. Természetesen nem életszerű, hogy valaki innen töltse fel a teljes ruhatárát, de aki a kreatívipar termékeivel színesíti a környezetét, az a hétköznapok személyességéhez is hozzájárul.
Szabó Gabi, a Zagabo alapító tervezője szerint bár voltak más próbálkozások, WAMP-alternatívák, de a magyar piac nem elég nagy ahhoz, hogy több nagy dizájnvásárt eltartson.
– Már régóta terveztem, hogy saját márkát indítok, amelyhez végül a vasárnapi művészpiac adta meg a kezdő lökést – tudtuk meg a tervezőtől.
– Zsűrizték a műveimet, beválogattak, és ezzel azonnal magasabb szintről indultunk a velünk ismerkedő vásárlók szemében, mert a WAMP garancia volt a minőségre. Felbecsülhetetlen érték, hogy azonnal vevőközelbe kerültünk, és első kézből kaptuk a visszajelzéseket. Ezekből az igényekből született meg például Magyarország első dizájner esőkabátja. Sokan a „ha dizájn, akkor luxus vonal” képletben gondolkodnak, nyitnak egy gyönyörű showroomot, majd pár év múlva bezárnak, mert nincsen kereslet a termékükre.
A showroom persze jó dolog, nekünk is van, de továbbra is járunk dizájnvásárra, mert sokkal több érdeklődővel találkozhatunk ott.
A befutott márkák tervezői szerint a leghatékonyabb lehetőség a megmutatkozásra a karácsonyi Design Terminal vásár mellett a vasárnapi művészpiac. Az Artista stúdió termékei Budapest mellett már Bécsben is kaphatók, de ettől még az Artista továbbra is lelkesen „wampol” – tudtuk meg Stampf Katalin tervezőtől. Vad Jutka – a jól csengő Vadjutka márkanév tulajdonosa – pedig kérdésünkre elmondta, hogy a vasárnapi művészpiac vonzza azt a típusú közönséget, amelyik leginkább nyitott az ékszereire.
Persze a WAMP névválasztásával és egy csöpp humorral rájátszik az 1930-as évek végi vad és érzéki nőideálra, a vampra is. A magyar vamp, Karády Katalin által is felidézhető az a kígyóbűvölő mozitekintet, amely ezreket ejtett rabul. És lám, megtervezhető ez is: „a hajszálvékonyra borotvált szemöldök, a műszempillás szem, amely glicerinkönnyeket sír, csakugyan tükre a mai léleknek” – írja a Párisi divat 1938-ban. Ám a pikírt megjegyzéstől függetlenül Budapest a külföldiek körében is népszerű divatváros volt akkoriban, és lett újra az, ahol jól öltözött hölgyek és vagány csajok szívesen fogadják a divatcégek tanácsait: hogyan öltözködik a vágyott ideál, a vonzó és elegáns modern nő.
E tekintetben nem sokat változott a divatélet a fővárosban, legfeljebb az inspiráció forrása lett más. Míg a Pántlika szalon gyapjas, szőttes csikós sportkabáttal és szűrvagdalásos síkabáttal keltett nagy feltűnést a két világháború között (a magyar anyagok New Yorkba is eljutottak), manapság a PET palackok vagy a műanyag óriásplakátok, a molinók újrahasznosításából készült kollekciók láttán lepődhetünk meg.
Minden bizonnyal ezekkel az alapanyagokkal is találkozhatunk a Gombold újra! show-műsorán, amelynek idei témája a fenntartható divat. A tervezők öt darabból álló kollekciója kifejezetten a Design Terminal-pályázatra készült, nem valószínű tehát, hogy bármelyik feltűnik majd a kirakatokban. Bár, ha visszagondolunk a korábbi Gombold újra! döntőseire, Tomcsányi Dórit, Kovács Ágnest, Gyöngyösi Renit vagy a busójárásból inspirálódó NUBU tervezőtriót a saját márka elindításában is segítette a győzelem.
– A Mercedes tavaly névadói minőségben a Central European Fashion Days mellé állt, ennek köszönhetően Budapest bekerült a divathetek naptárába – mondja Borókai Fanni projektvezető. – Érdekes tapasztalat, hogy a névadó szponzori együttműködés azok számára is vonzóvá tette a programot, akik nem feltétlenül divatrajongók, és nem járnak rendszeresen bemutatókra.
A hazai és a nemzetközi szakma számára ugyancsak várva várt esemény a Mercedes-Benz Fashion Week kiemelt programja, a Gombold újra! döntője, amely október 16-án, vasárnap este kilenc órától látható a Várkert Bazárban. Míg a korábbi években a régió kulturális értékeiből merítettek a pályázók, az idén frissítettünk, hogy még izgalmasabb kollekciókat láthassunk a kifutón.
A környezettudatos látásmód egyébként is időszerű, és a környezetvédelem része az is, ha igyekszünk megválogatni, hogy hol és mit vásárolunk. Programunkban nemcsak a fiatal pályakezdő tervezőknek biztosítunk lehetőséget a bemutatkozásra, hanem a már befutott és ismertebb divatmárkák is ezen a platformon prezentálják a legújabb, 2017-es tavaszi-nyári kollekcióikat.
A Gombold újra! idei témája, a fenntarthatóság láthatóan nagy karriert fut be a divat világában, hiszen a gyorsuló élet hatással van tárgykultúránkra is. Még kedvtelve nézegetjük csecsebecséinket, melyekről azt gondoljuk, életünk részei, közben lassanként minden eszköznek megszületik az egyszerűbb, eldobható párja. A kuka pedig még csak nem is a végállomás, mert a tárgyak egy része újrahasznosul.
Ikarus és elegant
Magyarországon a szecesszió művészeti irányzata a XIX. és a XX. század fordulóján bontakozott ki: ekkor lendült fel a magyar ipar, Magyar Művészi Munka néven pedig 1913-ban kezdődött az ipari munka megnemesítése. Ebben az időszakban alkotott például Lechner Ödön és Kozma Lajos. A két világháború között a járműipar, a bútoripar fejlődött a leginkább, 1949-től aztán fokozottan a szocialista művészet volt jelen hazánkban, melynek belső stílusváltozásai is a Szovjetunió kulturális változásait követték. 1958 és 1978 között a dizájn fokozódó egyeduralmának lehettünk tanúi, mikor az iparművészek túlnyomó többsége a szocialista könnyűipar alkalmazottjaként tevékenykedett. A nyolcvanas évekre a tőkés export növelésének kényszere lassan javuló feltételeket teremtett a képzett formatervezők tudásának gazdasági hasznosításához. A járműgyártás, az orvosi műszergyártás műhelyeiben (Ganz, Rába, Medicor Művek), a finomkerámia-iparban (Alföldi, Budapesti, Herendi, Hollóházi Porcelángyár), a textil- és konfekcióipar zászlóshajóin (Budaflax, Goldberger, Latex, Elegant Ruhagyár) egyre általánosabb gyakorlattá vált az iparművészek és ipari formatervezők foglalkoztatása, és felbukkantak már olyan, nemzetközi elismerést hozó produkciók is, mint az Ikarus 200-as buszcsalád, a Saturnus porcelán étkészlet vagy a Helia-D termékek.
Ma a mome
A legtöbb diplomás dizájner a MOME – Moholy-Nagy Művészeti Egyetemről kerül ki, itt alap- és mesterképzések várják a leendő hallgatókat három nagy témacsokor szerint: építészet, média (animáció, fotográfia, médiadizájn, tervezőgrafika), valamint dizájn – idetartozik a fémművesség, forma-, kerámia-, textil- és üvegtervezés. A legtöbb médiás MOME-s szak, valamint az építészet és textiltervezés a Budapesti Metropolitan Egyetem palettáján is megtalálható, míg grafikát a Magyar Képzőművészeti Egyetemen is oktatnak. Az ország legerősebb építészmérnöki, valamint iparitermék- és formatervezői oktatása a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen folyik.
A Visart Művészeti Akadémián francia államilag elismert BA-diploma szerezhető vizuális kommunikációból, de számos OKJ-s képzést is találhatunk a hazai palettán: a KREA Kortárs Művészeti Iskolában például többek között fashion-, brand- és webdizájnernek lehet tanulni, a Corvin Rajziskola, a Budai Rajziskola és az óbudai rajziskola pedig a szakképzettséget adó bizonyítvány mellett egyetemre való szakmai felkészítést nyújt.