Jean-François Toussaint, a Párizsi Descartes Egyetem professzora azzal döbbentette meg a tudományos közösséget december elején, hogy nem lesz még egy Usain Bolt, aki megdöntené a sportoló történelmi tripla tripláját, a három olimpián szerzett kilenc aranyérmet.
Ugyanis 120 év adatait összehasonlítva Toussaint és csapata arra jutott, hogy a Homo sapiens genetikailag már nem képes nagyobb sportteljesítményekre, nem tud tovább élni, és nem nőhet magasabbra, mint az a néhány kivételes NBA-játékos, aki bő kétméteres magasságával jóval túlnőtt a jelenleg átlagos 170 centin.
És ha a klímaváltozás hatásai a jelenlegi vagy esetleg egyre gyorsuló ütemben folytatódnak, akkor a most tapasztalható tetőzés után hamarosan csökkenés következik be a vizsgált területeken.
Számos kutatás bizonyította már a klímaváltozás negatív hatásait az emberi egészségre. A legszembetűnőbb hatás a hatalmas árvizek, tűzvészek, hurrikánok, tornádók szedte áldozatok számában mérhető, például minden trópusi ciklon több tucat áldozatot szed, a viharok száma és gyakorisága pedig a Pew Research Center szerint az elmúlt hetven évben negyven százalékkal nőtt.
A klímaváltozásnak vannak azonban sokkal kevésbé látványos negatív hatásai is. A hőhullámok növelik a szívbetegségek kockázatát. A meleg miatt felszaporodott földközeli ózon a tüdőkapacitást csökkenti, növeli az asztma és más krónikus tüdőbetegségek megjelenési lehetőségeit.
A termőterületek zsugorodása miatt mennyiségileg és minőségileg is rosszabb a táplálék, valamint a súlyosbodó vízhiány kiszáradáshoz vezet. A vízhiány és az alultápláltság miatt legyengült szervezet pedig fogékonyabb a megnövekedett átlaghőmérséklet miatt egyre nagyobb területen fertőző trópusi betegségekre.
Az ENSZ szerint jelenleg 22,5 millió embert érint közvetlenül a víz- és táplálékhiány, és az emberiség közel negyven százaléka csökkent vízmennyiségű területen él.
„Alacsonyabbak lettek az emberek az elmúlt tíz évben Afrika bizonyos országaiban. Ez azt jelenti, hogy néhány társadalom ma már nem képes megfelelő tápanyagbevitelt biztosítani minden születő gyermek számára, hogy fenntartsa a fiatal nemzedék egészségét – magyarázta közleményében Toussaint.
– A magasság, a kor és a fizikai adottságaink nem növelhetők tovább, hiába fejlődik az orvosi technika, a táplálkozástan és a tudomány. Mi vagyunk az első generáció, amely tudja, hogy a modern társadalom elérte fajunk határait.”
Ugyanakkor néhányan vitatkoznak a francia tudós állításával, mondván, az amerikaiak testmagassága a függetlenségi háborúk idején körülbelül megegyezett a jelenlegi átlagos magassággal a földrészen, pedig sem a higiéniai körülmények, sem a gyógyászat vagy a táplálkozási lehetőségek nem voltak összehasonlíthatók a maiakkal, ugyanakkor a klímaváltozáshoz vezető szennyezés elhanyagolható volt a jelenlegihez képest.
A kort illetően éppen a nyáron igyekezett öt kutatócsoport megcáfolni a Toussaint eredményeivel egybecsengő tanulmányt, amely szerint már nem növelhető az ember élettartalma.
Jan Vijg, az Albert Einstein Orvosi Főiskola molekuláris genetikusa számos adatbázist elemezve azt mutatta ki, hogy a legtöbb országban a leg-idősebb emberek életkora nem változott 1980 óta, így az emberi élettartam 115 év körül maximalizálható. (2017 áprilisában hunyt el az elmúlt évek legidősebb embere, a 117 éves Emma Morano. Őt csak az 1997-ben meghalt francia Jeanne Calment előzte meg, aki 122 évet élt.)
Az amerikai, dán, holland és kanadai kutatások azonban arra jutottak, hogy – ahogy James Vaupel népességkutató fogalmazott – „a bizonyítékok ellentmondóak, de ebben a pillanatban úgy tűnik, hogy ha van is maximuma az emberi élettartamnak, az 120 év felett van, de lehet, hogy egyáltalán nincs”.
Ez utóbbit szeretné több szilícium-völgyi cég is bizonyítani. Egy kockázati tőkealap menedzsere 2015-ben egymillió dolláros díjat ajánlott fel annak, aki „meg tudja hekkelni az emberi élet kódját”. Az elmúlt két év alatt 28 csapat jelentkezett a versenyre, amelyek az első részdíjakat akkor kaphatják meg, ha sikerül másfélszeresére növelniük egy egér élettartamát.
A finanszírozó Joon Yun szerint csak ki kell tűzni a célokat, az erőfeszítéseket hamarosan siker fogja koronázni, épp ahogy Kennedy és a holdra szállás esetében láttuk, amikor az elnök olyan dolgot ígért, amelyet technológia híján korábban lehetetlennek vélt az emberiség, mégis mindössze kilenc év alatt véghezvitte.
Több hazai orvos ugyanakkor hangzatos túlzásnak tartja a francia kutatást, mivel a teljesítőképesség és az élettartam jóval bonyolultabb kérdéskört jelent, hiszen teljesen más kihívásokkal néznek szembe területileg például az afrikaiak és az európaiak, és időben sem mindegy, hogy most vagy ötszáz évvel ezelőtt vizsgáljuk a kérdést.
A környezeti hatások fontosságát ugyanakkor mindannyian kiemelték, mondván, valószínűleg a civilizált világ nyomán válnak egyre gyakoribbá az allergiás vagy az autoimmun betegségek, illetve biztosan emiatt fejlődtek ki olyan baktériumtörzsek, amelyek ellenállnak az antibiotikumoknak.
Osváth Péter, a Testnevelési Egyetem docense ugyanakkor úgy véli, hogy a sportteljesítményekben gyakorlatilag eljutottunk a falig.
– Az emberi szervezet működését sosem ismerhetjük meg minden részletre kiterjedően, de az alapvető folyamatokat már látjuk, és tudjuk, hol lehet megtámogatni a fizikai teljesítményt – mondja el a szakértő.
– Azonban az elmúlt ötven-hatvan évben olyan mértékű fejlődés ment végbe a táplálkozás- és terhelésélettan, a ruházat és az eszközök, illetve az edzésmódszertanok terén, hogy sok újdonságot már nem lehet hozzátenni a természetes emberi genetikában kódolt teljesítményhez. Persze lesznek még rekordok, hiszen a fejlődés sosem áll meg, de már csak nagyon kis lépésekkel, és csak nagyon kevesen fogják túlszárnyalni a jelenlegi eredményeket. Nem véletlen, hogy az igazán nagy nehézségekkel járó sportágakban a világcsúcsok húsz-harminc évente dőlnek meg, mert fél évszázadonta születik egy-egy extrém tehetség.
És mi marad a többiek számára? Komolyan kell venni a figyelmeztetéseket, mert bár nem biztos, hogy valóban a visszafejlődésé a jövő, a veszélyeztető faktorok ismertek.
Ezért mindenképp érdemes megfogadni Jean-François Toussaint tanácsát, aki szerint olyan stratégiákat és szabályozási rendszereket kell felépíteni, amelyek minimalizálják a káros tényezőket, és biztosítják, hogy a népesség maximálisan kihasználja biológiai lehetőségeit.