Igencsak lóg az eső lába ezen a kies szerda délutánon, amikor ellátogatunk a főváros hetedik kerületében található Kisdiófa Kertbe, ám a lelkes hobbikertészeket még ez sem riasztja el attól, hogy kis parcellájukat felkeressék. Ahogy belépünk a kertbe, érezhetően hűvösebb, kellemesebb a levegő, a zöldfelületnek köszönhetően kevésbé fülledt. A várható viharral nem törődve van, aki aznapi futása után, más kutyasétáltatás közben ejti útba a kertet.
Akad olyan is, aki biciklivel és váltóruhával érkezik, vagy aktatáskával öltönyben, esetleg csinos bőrnadrágban. Babakocsis, többgyermekes anyukák is használják a kertet, hiszen az ágyásokat díszítő szélforgók, madáretetők, a krétázásra tökéletesen alkalmas kövezet és a megannyi felfedezésre váró növény, gyümölcs és zöldség kiváló játszóteret alkotnak a lurkók számára.
– Andris, mindjárt esni fog az eső, ma nem kell locsolni. Hallod, hagyd abba a locsolást!
– próbálja észhez téríteni öccsét a tízévesforma Szász Levente, ám a kisfiú hajthatatlan. Andris kedvenc kerti elfoglaltságai közé tartozik a locsolás, mit neki a beharangozott vihar. Már ecsetelni kezdené, miért szeret anyukájával és testvéreivel a kertbe járni, amikor beszélgetésünket ismét Levente szakítja meg, aki húgukat, Nórit „fegyelmezi”, aki épp leszakítani készül egy csodálatosan érett, öklömnyi paradicsomot valaki más növényéről.
Azonban ekkor megérezzük fejünkön az első esőcseppeket, a gyerekek pedig a parcellájában gyomláló édesanyjuk szavára elindulnak a kert fedett terasza felé. Horváth Kata a babakocsi aljából előkerít némi rágcsálnivalót, a használtan vett, régi üveges tálalószekrényből (internetről szerezte a közösség) tálkát vesz elő, a gyerekek a padokra kitett, szintén közösen összehordott pokrócokba burkolóznak.
– A gyerekeknek jópofa tapasztalat a kertészkedés, de a parcellánk igazából az én játszóterem – magyarázza Horváth Kata, mit jelent neki a közösségi kert. – Reggel hat-hét óra között szoktam kijönni egyedül, a csendben elmatatgatok egy órát, aztán irány haza, és indulhat a nap. Egyfajta mentális egészségmegőrzés nekem a kertészkedés, gyerekkoromban a nagymamámnál rendszeresen a kertben játszottunk, mindig hiányzott, ezért a gangunkon is próbáltam növényeket nevelni, de nem volt az igazi.
Aztán tavaly nyáron hallottunk a kerületi önkormányzat pályázatáról, és bár a közös földmunkákból még kimaradtunk, de a berendezésben, szépítgetésben mi is segítettünk augusztusban. Pár hete pedig már a saját, frissen szedett zöldborsónkból főztem levest a családnak.
Amint Kata beszámolójából is kitűnik, a veteményessel való foglalkozás nem merül ki annyiban, hogy mindenki, amikor kedve szottyan, bejön a kertbe, és kapirgálja kicsit a földet. A közösségi gazdálkodás (sharing economy) szellemében először a nyugat-európai, valamint amerikai nagyvárosokban beindult ’community gardening’ vagy ’urban gardening’, azaz a közösségi vagy városi kertészkedés feltétele, hogy a résztvevő a közösség aktív tagja legyen.
Éppen ezért a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) által üzemeltetett kertek művelői együtt tartják rendben a kertet, takarítanak, téliesítenek, közös szabályokat dolgoznak ki, de szalonnát is együtt sütnek, illetve például felváltva gondozott fűszerkertet alakítanak ki az egyik parcellában. Sőt aktív szerepük van már a kert kialakítása idején is.
– A Kisdiófa esetében legelőször a még rekultiválatlan területen találkoztunk az érdeklődőkkel, a tervezési-előkészítési fázisban. Amikor megterveztük, nagyjából hány parcella fér el, bevontuk a csatlakozó új kerttagokat: kértük, egy üres papírra rajzolják vagy írják le, milyen elrendezést, ötleteket szeretnének. Terveinkkel azonosan, egymástól függetlenül többen a jelenlegihez hasonló, félköríves kialakítást képzeltek el, és valóban az is valósult meg. Nevet is a közösség választott a kertnek, ami az első kertünk alapítása óta létező hagyomány – meséli Kertész Monika, a program ötletgazdája, aki a KÉK részéről a kezdetektől, 2010 óta felügyeli a kerteket.
Akkor indította be a projektet a – többek közt a Budapest 100 programsorozatért is felelős – Kortárs Építészeti Központ csapata: elkezdték az első igényfelméréseket, illetve utánajártak a Nyugaton már bevált módszer hazai megvalósítási lehetőségeinek, kidolgozták jogi hátterét, tudásbázisát és közösségfejlesztési eszközeit. Különböző lakossági fórumokon, a fenntarthatóságról, környezettudatos életmódról, valamint a városi térhasználatról szóló előadások, programok szervezése mellett egyidejűleg 2010 és 2011 folyamán zajlott a potenciális helyszínkeresés (sokszor kerékpáros önkéntesek segítségével), illetve a toborzás.
Az első mintakert, egy 2011 őszi figyelemfelkeltő akció sikere nyomán Lecsós Kert néven a Millenáris szabadtéri színpada mellett kapott helyet 2012-ben. Nem sokkal később, a budapesti építésügyi főosztály első Tér_köz pályázatának folyományaként egyre több kerület, valamint vidéki város vezetése figyelt fel a kezdeményezés társadalmi jelentőségére. Közösségi kertek jöttek létre Budapest számos kerületében, különböző együttműködések gyümölcseként (a teljesség igénye nélkül: Ferencvárosban, Zuglóban, Óbudán és Káposztásmegyeren). Napjainkra már nemcsak a fővárosban, hanem több vidéki településen is megjelent a városi térhasználat ilyen típusú közösségi funkciója, például a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Hét községben, Egerben és Tolnán is.
A fentiekhez hasonlóan a Kisdiófa Közösségi Kert beindításán is közösen dolgozott az önkormányzat és a KÉK. A kerületi vezetés tájékoztatása szerint az elhanyagolt, lakatlan telek ilyetén felhasználásáról a korábbi jó budapesti példákat követve 2014-ben döntött a frissen megválasztott testület, mivel Erzsébetváros sűrűn lakott, kissé túlépített, és nem rendelkezik elég zöldterülettel. Rögtön felvették a kapcsolatot a KÉK-kel, amely a meglévő kertek fenntartása mellett folyamatosan új helyszínek után kutat.
A szervezet három évre vállalta a Kisdiófa üzemeltetését és szakmai irányítását, önkormányzati támogatással – erkölcsi és anyagi értelemben is. Online pályáztatás útján, több szakaszban választották ki a környéken lakók közül azokat, akik megművelhetik majd a parcellákat. A telket 2016-ra közös erővel rendbe tették, elhordták az ott lévő sittet, és kivágták azokat a fákat, melyek a szakértők szerint is menthetetlenek voltak. A KÉK friss földet vitetett a telekre, és addigra már az is eldőlt, a veteményekben elsőre milyen típusú növényeket és hogyan ültetnek majd el. Az összesen negyvennyolc parcellából négyet a kerület óvodái és iskolái számára tartanak fenn, az interaktív környezettudatosságra és a fenntartható életmódra nevelő foglalkozások megtartásához.
Mivel a Kisdiófa utca négyes szám alatti telek nem közterület, a föld maga az önkormányzaté, a termés viszont azé, aki megműveli a parcellát. Részint ezért is döntött úgy az önkormányzat a KÉK-kel egyetértésben, hogy a közösség inkább zárt kapuk mögött kertészkedjen, pláne az úgynevezett bulinegyed közepén.
– Igaz, hogy a kertek kapuja zárható – folytatja Kertész Monika –, de számos alkalommal szervezünk mindenki számára nyitott és ingyenes programokat. A múlt héten például ehető vadnövényekről szóló előadás zajlott a legrégebben üzemelő, Leonardo kertben, amelyen több mint száz érdeklődő vett részt. A kerteket a közösség tagjai ettől függetlenül bármikor használhatják, szeretnek is például csak úgy kiszaladni ide a munkahelyükről az ebédjükkel, vagy a barátaikkal, családtagjaikkal meginni egy teát. Hiszen a közösségi kertek lényege, célja a hobbikertészkedés mellett lakókörnyezetünk élhetőbbé tétele, szűkös életterünk növelése.
Erre pedig a városlakóknak egyre nagyobb az igényük, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a program hatodik éve működik, és egyre erősödik – még akkor is, ha a telkeket általában csak ideiglenesen bízzák a Kortárs Építészeti Központ gondjaira. A szervezet központi várólistáján mégis közel háromszázan várnak felszabaduló parcellára.
Kilátó és zöldfal
Az erzsébetvárosi önkormányzat 2016 novemberében két fejlesztési javaslatot nyújtott be a Tér_köz 2016 elnevezésű városrehabilitációs pályázatra: a Kisdiófa Közösségi Kert ökologikus szemléletben történő továbbfejlesztését és az Erzsébetvárosi Kerületfejlesztési Tájékoztatási Pont kialakítását. A projekt keretében a közösség bevonásával, a már meglévő parcellák és vetemények tiszteletben tartásával a kert továbbfejlesztését és még élhetőbbé tételét, illetve a Kisdiófa utcában, Belső-Erzsébetváros zöldfelületi rendszerének alternatív módon történő növelését szeretnénk elérni.
A növényeket nem a falon futtatnák fel, hanem egy építendő kilátóról omlanának le, a tervek szerint egy új, áttört kerítést is kialakítanának, melyen keresztül az utcáról is láthatóvá válna a kert belseje, a kilátóra pedig nemcsak a kertből, hanem az utcáról is fel lehetne majd menni. A pályázatban leírtaknak megfelelően az önkormányzat vállalja a kert északnyugati oldalán lévő hatalmas tűzfal hőszigetelését és zöldfallal való burkolását, illetve közösségi rendezvények megtartására alkalmas nyitott-fedett tér kialakítását.
Az Erzsébetvárosi Kerületfejlesztési Tájékoztatási Pont pedig a Nagydiófa utca 34. szám alatt kapna helyet: az ide betérők a kerület fejlesztéseiről és az ott szervezett programokról kapnának tájékoztatást. Az üveghomlokzatú iroda tervezésében a művészeti egyetemek hallgatói is részt vesznek majd. A helyiséget úgy tervezik, hogyha éppen nincs nyitva, akkor az utcán, a szemben lévő falra ki lehessen vetíteni a terveket, az önkormányzat fejlesztési elképzeléseit, így az érintett lakosok és a járókelők ily módon is nyomon követhetnék az eseményeket.