A napokban barátaimmal vacsorával egybekötött Jan Garbarek-estet rendeztünk, és az első lejátszott felvétel ugyanabból az időből származott, mint a hévízi kórház most megújuló nagy tere. A jelenlévők többsége számára kicsit karcosnak hatott a korai Garbarek-zene, ahogyan a hetvenes évek legjobb magyar építészeti alkotásai is kissé furcsának tűnnek a mai közönség szemében. Valami számukra távoli és idegen művészeti kísérletek az Orion űrhajó című emlékezetes sci-fi sorozat díszleteinek stílusában – heroikus és mára mégis idejétmúlt építészeti emlékek.
Turi Attila és a zalaegerszegi Alfaterv Kft. csapata láthatóan tudatában volt annak, hogy a Gróf Festetics György tér túlsó oldalán Gulyás Zoltán építész kevés ránk maradt remekének egyike, a Rózsakert bisztró rejtőzik a ma már divatos homlokzati átépítés alatt.
Ahogyan a közeli buszpályaudvar is stílustiszta mementója ugyanennek a kornak, sőt a buszváró remekül megformált és lassan ötven éve szolgáló fabútorai is muzeális értékűek. Bizonyára az is ismert volt számukra, hogy a Liza, a rókatündér rendezője, Ujj Mészáros Károly is ezeken a bútorokon üldögélve várta a buszt, ha tinédzser korában hazafelé utazott Hévízről Keszthelyre.
A hetvenes évek óta a város sokat változott, fejlődött.
A nyolcvanas-kilencvenes évektől egészen napjainkig a szikár hetvenes évek hagyatéka lassanként megvetett építészeti stílussá vált. Populárisan historizáló, kissé giccses és szinte minden esetben túlépített építészeti környezet fogadott, melyet akkoriban én magam is gyakran a talmi csillogás szinonimájaként emlegettem.
Az ázsiai nagyberuházások kaotikus világát kellett látnom ahhoz, hogy rájöjjek, ez a nyüzsgő építési láz egyáltalán nem negatív folyamat, hanem a spontán településfejlődés lényegi sajátja, a fejlesztés mindent azonnal és mindenáron való akarása. Ez az erő gyakran előbb épít, és csak azután gondolkodik – olyan időszak, melyet az első generációs családi vagyonok szülési fájdalmainak nevezhetünk.
A XXI. század első generációváltása, az első húszéves periódus lassan véget ér. A giccsek mulandó csillogását lassan felváltják az első maradandó értéket teremtő új beruházások, mint például a ZENA szépségcentrum és hotel, Kalmár László és Zsuffa Zsolt műve a belvárosban. Az új Városháza szintén meglepően friss hangot ütött meg ifj. Benczúr László tervezésében, aki a Mesteriskola XIV. ciklusának hallgatójaként Reimholz Péter mester vezetésével, Takács Sándorral karöltve végezte el a szellemi értelemben vett jégtörő munkát. 2016-ban a Szent András Reumakórház országos nyilvános építészeti tervpályázat kiírásával készült fel távlati fejlesztéseinek megfogalmazására. A megszületett döntések és eredmények ismeretében azt kell mondanom, hogy még mindig nem találta meg saját építészeti identitását az intézmény.
Épp ezért örülök most felhőtlenül annak a részeredménynek, hogy egy korábbi maradandó építészeti érték most új kontextusban adhat majd inspirációt a reumakórház vezetőinek a jövőt formáló további döntéseikhez. Makovecz Imrével egyetértve vallom, hogy a térélmény, a percepció a legalapvetőbb, közérzetünket meghatározó művészeti ág, mely közvetlenül az önértékelésünkre és a szellemi méltóságunkra hat. Érdekes módon a kórház hetvenes években született terei mintha ezt magasabb szinten fogalmazták volna meg, mint a közelmúlt beruházásai a Tófürdőhöz kapcsolódóan.
A fény kezelése, a nagy felületű üvegfalak transzparenciája, a szerkezeti könnyedség, sőt még a nemes anyaghasználat terén is jobb megoldások születtek, mint a közelmúltban. Turi Attila minden régi értéket tiszteletben tartva egészítette ki a hetvenes évek mementóját egy léptékében és anyaghasználatában méltó előtetővel, a hatalmas belső térhez igazodó léptékű geometrikus belsőépítészeti, az épületet körülölelő, a parkból is élvezhető, körbejárható szobrászati installációval.
Külön említést érdemel a bejárati előtető és az akadálymentesített fedett rámpa kialakítása. A kapuzat jó esetben nemcsak egy ajtó, ahol belépünk valahová, hanem jel, amelyen áthaladva egy másik dimenzióba lépünk át. A tervezők e téren különösen jó munkát végeztek, mert az organikus építészet eszköztárával élve bizonyították, hogy a makoveczi élő építészeti hagyomány nem elszigetelt építészeti kísérlet az európai kultúrtörténetben, hanem szerves folytatása a legjobb magyar építészeti hagyományoknak, a klasszikus értelemben vett modern építészetnek is. Ez a kiegészítés így a mai kor legjobb értelemben vett fúziós műfajú alkotása. Szülessen hasonló organikus-modern stílusú felújítás minél több, hogy emelt fővel tekinthessünk valamennyi XX. századi jelentős alkotónk építészeti hagyatékára.