Az elmúlt húsz év alatt a spanyol bajnokságban, amely talán a legrangosabb a világon, soha ennyi sztárfutballista nem játszott, mint jelenleg. Ennek meg is van az eredménye. Az idén az egy éve még edzőtanoncnak kikiáltott francia Zinédine Zidane klubjával, a Real Madriddal először megvédte első helyét a Bajnokok Ligájában. Az utolsó tíz Aranylabda-átadáson hat esetben került a labdarúgás legjobbjának díja a spanyol Primera División játékosához. Itt játszik a világ tíz legjobban fizetett játékosa közül hat. A spanyol első osztály klubjai az utóbbi évtizedekben a legtöbb nemzetközileg is neves futballistát tudják csapataikban. És számtalan pénzügyi botrányt is elkönyveltek.
A nagyok átigazolási, adó- és reklámbevételi csalásai együtt járnak-e a hatalmas jövedelmekkel? Ezen a szinten a futballistáknak pár millió euró aprópénz, így könnyen rábólinthatnak a különböző okos ötletekre, hogy miként lehetne még tovább növelni a bevételt. De az is szerepet játszhat a pénzügyek ilyen látványosan könnyű kezelésében, hogy eddig a spanyol adóhatóság sem mozdult eszeveszett gyorsasággal, ha valahol egy nemzetközi sztár ügyeit kellett bolygatni. Évtizedekig ugyanígy bánt a klubokkal is. Az El Confidencial című lap szerint jelenleg a spanyol adóhatóság várja azt az 52 millió eurót, amelyet az öt legnagyobb klub – a Real Madrid, az FC Barcelona, az Atlético Madrid, az FC Sevilla és az FC Valencia – halmozott fel csupán az elmúlt időszak átigazolási kötelezettségeiből. Egy évekkel ezelőtt készült kimutatás szerint a spanyol első osztályú futballegyesületek 3,5 milliárd (!) eurós (mintegy 1100 milliárd forint) veszteséget görgetnek maguk előtt.
Nehogy azt higgyék, hogy ez a szám jobb belátásra bírta a klubvezetőket, azóta is két kézzel szórják a pénzt az újabb szerzeményekre, a horribilis fizetésekre. Az El País spanyol napilap megszólaltatott egy pénzügyi elemzőt: „A futballban bármerre nézünk, ugyanazzal az állapottal találkozunk: a spanyol foci irányítása katasztrofális. Számolatlanul szórják a pénzt új játékosok vásárlására, ami túlontúl nagy – és sok esetben nem is törvényes – jutalékot eredményez a játékos ügynökeinek. A pénzügyi hatóságok hiába figyelmeztetik az egyesületeket a gazdálkodásuk felelőtlenségére, azok mindig a közjó érzésének tudatával ülnek le tárgyalni az óriási adósságukról.” Ha a játékos ilyen példát lát maga előtt, akkor ez talán arra buzdítja, hogy az utolsó eurócentig számoljon el a jövedelméről?
Spanyolországban, mint ahogy a világ más részein is, a futball jórészt összefonódott a politikával. Képviselők, pártvezetők azon igyekeznek, hogy a választókerületük futballklubjában valamilyen szerepet játsszanak, ez ugyanis a következő választáson is kamatozik. A rajongók hétről hétre megtöltik a stadionokat, olvassák a sztárjaikról szóló cikkeket, és ez adja a baráti beszélgetések témáját. A klubvezetők így fonódnak össze a gazdasági és politikai körökkel, ha valami gond van, számíthatnak az összeköttetéseikre. Ennél egyszerűbb, ha maga a tulajdonos is politikus, mint Jesús Gil y Gil, az Atlético Madrid volt elnöke, a felkapott üdülőhely, Marbella – a 2000-es évek elején kétes hírnevet kivívott – polgármestere. A tetemes adósságok elsikálásakor bizony még közpénzeket is igénybe vesznek. Az adósság mérséklésére elterjedt gyakorlat a klub által birtokolt területek felértékelése. Az FC Real Murcia élt is ezzel: a korábban négyzetméterenként három eurón számon tartott terület mostantól kétszázszorosára drágul, azaz 600 eurót ér.
A Neymar, Messi, Ronaldo trió és Mourinho pénzügyi vegzálása mintha azt sugallná, hogy összehangolt támadás indult a játékosok és edzők ellen. Máskor is voltak ilyen ügyek, legfeljebb nem keltettek ekkora visszhangot. Például ott van a Barcelona játékosa, az argentin Javier Mascherano, akit tavaly év elején ítéltek egy év börtönre és 850 ezer eurós büntetésre adócsalásért. A chilei Alexis Sánchez egy tavalyi ítélet során belenyugodott abba, hogy a spanyol bíróság egymillió euróval megrövidítette egy évekkel korábbi reklámszerződés ügyében. A német Mesut Özilnek is Real Madrid-os korából eredően kétmillió eurós büntetést kellett fizetnie a spanyol adóhatóságnak – számolt be még a múlt év végén a Football Leaks, a focisták pénzügyeiről szivárogtató portál. De a spanyol foci korábbi krémje, mint Xabi Alonso, David Villa vagy Iker Casillas is nagy összegű kártérítést fizetett a spanyol államkincstárnak. Az ügyészség legjobban a kameruni Samuel Eto’o-ra szállt rá, aki 2004-től 2009-ig rugdosta a gólokat az FC Barcelona színeiben: az ő adócsalásait tízévnyi börtönre taksálják, és még 18 milliós pénzbüntetést követelnek tőle. A játékos ügyel is arra, nehogy spanyol fennhatóságú területre lépjen.
Jelenleg Messi és Ronaldo ügye visz mindent a sportsajtóban. Lionel Messi a közelmúltban fellélegezhetett: megszületett a végleges ítélet ő és apja, Jorge adócsalásában. A spanyol legfelsőbb bíróság egy hónapja megerősítette az egy évvel ezelőtti döntést, hogy pénzügyi csalásért Lionel Messit 21 hónap elzárásra ítéli. Ám Spanyolországban a két évnél nem hosszabb ítéleteket általában nem kell letölteni, így nem kell börtönbe vonulnia. A 4,16 milliós adócsalási ügyben a bíróság a focistára 2,1 millió büntetést szabott ki. Apja büntetését, aki mint vagyonkezelő volt részes a bűntettben, csökkentették, 21 hónap helyett 15 hónapra, míg 1,6 millió euró helyet 1,3 milliót kell befizetnie. A Messi család 2007-től 2009-ig olyan átláthatatlan céghálót üzemeltetett Nagy-Britannián, Svájcon, Belize-en és Uruguayon át, amellyel a futballista el tudta titkolni az Adidastól, a Pepsitől, a Danone-tól származó reklámbevételeit. A Barca dédelgetett sztárja, aki a napokban ünnepelte harmincadik születésnapját, azzal védekezett: a futballra összpontosított, nem volt ideje arra, hogy bevételeit kövesse.
Aki a Barcelona és a Real Madrid rivalizálását gyanítja a pénzügyi botrányok kipattanása mögött, talán nem is keresgél rossz helyen. Most a királyi gárdára jár rá a rúd: a 32 éves Cristiano Ronaldót azzal gyanúsítják, hogy 2011 és 2014 között elfelejtett bejelenteni 14,7 millió eurónyi reklámbevételt. A négyszeres aranylabdás Real Madrid-sztárt azzal vádolják, hogy tudatosan hozott létre olyan céghálót Írországban és a Virgin-szigeteken, amellyel el tudta titkolni az arculatbevételeinek egy részét. Ronaldo, akit ettől az ügytől függetlenül is egyre többet támadnak a hazai szurkolók, különösen szívére vette, hogy ezentúl adócsalónak titulálják. Felröppent a hír, hogy első felháborodásában a Realtól való távozása is szóba került. A hírek szerint az edző, Zidane is ezért kereste telefonon, hogy lebeszélje szándékáról. Különösen az fájt Ronaldónak, hogy a klub napokban újjáválasztott elnöke, Florentino Pérez „későn szólalt meg a védelmében”.
Szerződése szerint Ronaldo 2021-ig a Real Madrid játékosa, ha valaki előbb ki akarja vásárolni, annak egymilliárd eurót kell fizetnie érte. Ehhez kellene a portugál sztár hozzájárulása is. Ennyi pénzt valószínűleg egyetlen egyesület sem tud letenni az asztalra, de ha lehet alkudni, akkor a Manchester United és a katari tőkén élő Paris Saint-Germain is hajlandó lenne egy észszerű vételárban megegyezni. Mindkét csapat tőle várná, hogy a Bajnokok Ligája-győzelemig repítse a klubot.
De komoly-e Ronaldo szándéka? A Forbes amerikai folyóirat szerint – Kínán kívül – a portugál ma is a világ legjobban fizetett játékosa.
A bírósági eljárás elől elmenekülni úgysem tud, élhet Nagy-Britanniában vagy Franciaországban. A CR7-nek is becézett csillag Portugáliával jelenleg a FIFA Konföderációs Kupáján vesz részt Oroszországban. A találkozók után kizárólag a mérkőzésről hajlandó nyilatkozni. Július 31-én kell megjelennie a madridi ügyészség előtt, ahol minden valószínűség szerint pénzügyi visszaélés miatt hivatalosan is vádat emelnek ellene. Mindenesetre az idei átigazolási időszak végéig jó beszédtémát ad, hogy Cristiano Ronaldo vajon otthagyja-e a Real Madridot.
Szorul a hurok a szintén portugál nemzetiségű Jorge Mendes körül is, aki olyan sztárjátékosok ügynöke, mint Lionel Messi, Radamel Falcao (Monaco), Fábio Coentrão (Real Madrid), de ő képviseli Cristiano Ronaldo és José Mourinho érdekeit is. E héten ő is meglátogatta Falcao átigazolási ügyében a spanyol ügyészséget. José Mourinho ellen is az a gyanú, hogy 2010-től 2013-ig, amikor a Real Madrid trénere volt, 3,3 millió euró adót nem fizetett be. Az 54 éves, a szakmában csak a „legkiállhatatlanabb” jelzővel bíró portugál edző jelenleg a Manchester United padját koptatja, s nem venné rossz néven, ha honfitársa, Ronaldo csatlakozna angliai klubjához.
Semmi sincs, ami megálljt parancsolna az eurómilliók és százmilliók szárnyalásának a világ futballjában. Tavaly is világrekord született az átigazolási díjakban, valószínűleg az idén is így lesz. És akkor Kínáról még nem beszéltünk. Ám annak egyre kevesebb az esélye, hogy spanyol földön összeálljon az álomcsapat, a fegyház-világválogatott, mert a sztárok nem szeretik a börtönkosztot. Pedig felejthetetlen lenne egy meccs a tököliekkel!
„Bizonytalan állások”
Spanyolország kivergődik a 2008 óta tartó gazdasági válságból? A múlt hónap végén jelentette be a spanyol gazdasági miniszter, Luis de Guindos, hogy reményeik szerint az idén – hasonlóan a tavalyihoz – az ország gazdasági teljesítménye újból a válság előtti szinten, 3,2 százalékkal fog növekedni. Ez jelentősen több, mint erre az évre az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap becslése. Derűlátó a hangulat, a 27 százalékos munkanélküliség az év végére 16,6 százalékra csökken, a költségvetési hiány jelentősen mérséklődött.
A turistalátogatottság rekordszámokat ígér, csakúgy mint a belső fogyasztás erősödése.
A befektetések növekednek, amelyhez társul a kedvező nemzetközi gazdasági hangulat és az alacsony kamatok. A konzervatív Mariano Rajoy miniszterelnök, aki a baloldal külső támogatásával Madridban majd másfél év után tudott kormányt alakítani, óvatosan kezeli az eredményeket. Jól tudja, hogy ez a „bizonytalan állásoknak” köszönhető: mintegy 4,2 millió spanyol alacsony bérért, szinte bármikor elbocsáthatóan, a plusz munkaidőt nem kellően honorálva talált munkát. A fő nyugtalanságot keltő mutató az állam eladósodottsága, amely továbbra is meghaladja a nemzeti össztermék száz százalékát.