Kondor Bélánál avantgárdabb jelenséget én azóta sem tapasztaltam. A belépése olyan váratlan volt, és olyan ellenállást fejtett ki első pillanatban, hogy azt most már visszamenőleg nem lehet elképzelni – mondta róla Erdély Miklós képzőművész.
A festő és grafikus Kondor Bélának nem voltak művészi allűrjei, kézművesmesterként tekintett magára. A technikai ismeretek, a realista tradíciók felelevenítése, illetve a művészettörténeti hagyományokhoz való csatlakozás volt fontos számára.
– Nagyon fiatalon, 41 évesen halt meg – meséli Marosvölgyi Gábor, a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány művészettörténésze, miközben a Várkert Bazár Testőrpalotájában ballagunk fölfelé a lépcsőn. A hely adottságaihoz igazodva a kiállítást két szinten rendezték meg. A tárlat „motívumok, sorozatok és témák alapján épül fel: a klasszikus művészetre visszautaló angyalok, szentek, próféták és történelmi események mellett megjelennek saját korának izgalmas témái is, mint a repülés, a gépmonstrumok vagy az ember fokozatos elidegenedése az egyre inkább széteső világban”
– olvasható a kogart.hu-n.
– Kondornak csak 15 év állt rendelkezésére – mondja Marosvölgyi –, de ez idő alatt akkora életművet hozott létre, mint más harminc év alatt. Felfokozott tempóban készültek a munkái. Legendássá vált a Bécsi utcai műterme, mely az akkori magyar értelmiség találkozó- és gyűjtőhelye lett. Ezerkilencszázötvenegytől három évig a Képzőművészeti Főiskola festő szakára járt, ahonnan „alapvető szakmai és szemléletbeli ellentétek miatt” eltanácsolták. Koffán Károlyék mentették át a grafika szakra.
Kondor magas szinten ismerte az anatómiát, és rendkívül jó kézügyességgel rendelkezett. Gyakran nyúlt vissza a középkor és a reneszánsz művészetéhez. Az angyal, az egyházművészetből származó motívum esetében egyfajta szellemi létezés jelképe volt, mely lehetett jó és rossz is. A forradalom kis angyala vagy a Szárnyas farkas című festményein beteríti az egész felületet, nincsenek üres terek, a keret széléig feszíti a képeket. Ez a feszített kompozíciós megoldás szinte valamennyi munkájánál érzékelhető.
A Dante és Vergilius című képén Lucifer, a bukott angyal jelenik meg. Az Úr előtt ő volt a legkedvesebb, neve is azt jelenti, hogy a legfényesebb csillag, de mivel szembefordult a teremtőjével, lebukott a földre, és a pokol ura lett. Kondornál soha nem lehet egyértelműen kimondani, hogy valami jó vagy rossz, képeire az állandó feszültség jellemző. A szentek és próféták ábrázolásánál átvette és újragondolta a formákat, például az ikon- és az oltárszerkezetet vagy a fülkékbe helyezett szentek alakját. Küzdött az istenkereséssel, de őt a művészethez fűzte szerzetesi alázat. Pléhkrisztusa úgy szép, hogy egyszerre borzongató és katartikus. A nyúzott testen mintha nem lenne bőr, csak a nyers hús, a teljes kiszolgáltatottság állapotában mutatja meg, ugyanakkor a környezete egyszerre régi és új, jelezve, hogy Jézus és a benne megtestesülő eszmék örökké jelen vannak.
Az emeleten a murális, a falat díszítő munkái, illetve pályázatokra beadott anyagai láthatóak. Némelyikből nagy botrány lett, mert kiderült, a mű mégse fért bele a szocreál ízlésbe, ezért a festőnek vissza kellett fizetnie az előleget. Akkoriban „sok volt” a Kondor-jelenség, reprezentációra nem tudták felhasználni, ezért egy idő után már csak megtűrték. A festő egyetlen eredeti helyén felállított murális munkája az 1968-ban készült Szent Margit legendája volt, a pannó ma a Margitszigeti Nagyszállóban látható. A portrék és az önarcképek is nagyon foglalkoztatták, de elsősorban szerkezetként vagy az emberi karakter hordozójaként, nem pedig hasonmásokként. Nyomon követhető, hogyan jut el a realista ábrázolástól a konstruktívabb, alapelemekre bomló szerkezet felé. A Valaki önarcképe című sorozat láttán az én szétesésének és újra összeállításának lehetünk tanúi.
Kondor sok verset írt, de életében csak a Boldogságtöredék című kötete jelent meg. Versillusztrációi vizuális formában a szavak testetlenségét próbálják visszaadni. Hangszereket is készített, zenét szerzett, fotózott, barkácsolt, folyamatosan aktív volt. Saját korában csak egy szűk kör értette igazán.
– Ma is idő kell hozzá, míg Kondor munkáiba beleszeret valaki – teszi hozzá a művészettörténész. – Képein a formák látszólag nehezen kivehetőek, a lecsupaszítottságuk miatt talán szokatlanok is, de ha az ember felfedezi a belső, mélyebb igazságot, felismeri katartikus kifejezéseit, akkor végleg beszippantja.
A Kovács Gábor Művészeti Alapítvány Kondor Béla gyűjteményes kiállítása 2017. július 2-ig látogatható a Várkert Bazár Testőrpalotájában – Budapest, Ybl Miklós tér 2.