A jövő gyilkosa, Trump kihívja a világot, Az Egyesült Államok őrült döntése, Goodbye America, Washington már nem a Föld szövetségese – ilyen címekkel reagáltak a fősodrú médiában arra a hírre, hogy múlt csütörtökön az Egyesült Államok elnöke bejelentette, kilép a 2015 végén a francia fővárosban elfogadott nemzetközi klímamegállapodásból.
A Fehér Ház rózsakertjében elmondott beszédében Donald Trump meg is indokolta döntése hátterét: Amerikának túl sokba kerülne, ha ragaszkodna a másfél évvel ezelőtt elfogadott szöveghez, túl sok munkahelyet veszélyeztetne, és túl engedékeny a fő gazdasági vetélytársaival szemben. Ez számokban: évi 250 milliárd dolláros csökkenést okoz a nemzeti össztermékben, a családok fogyasztása havi 160 dollárral kevesebb lesz, de különösen fáj majd a 2025-ig elbocsájtandó 2,7 millió főnek. Az elnök fel is sorolta, hogy mely államokat érintene ez különösen: Michigan, Missouri, Pennsylvania és Ohio.
A hangadó nemzetközi sajtóban eddig sem túlszeretett elnök most ezzel a határozatával kihúzta a gyufát, voltak olyan anyagok is, amelyek komplett idiótának nevezték őt.
Párizsban másfél évvel ezelőtt a világ 195 országa (és az Európai Unió is odafurakodott az aláíróasztalhoz) elfogadta azt a megállapodást, hogy a Föld légkörének felmelegedését két Celsius-fok alatt fogja tartani az elkövetkező években. Az Egyesült Államok kormánya vállalta, hogy a 2005-ös szén-dioxid-kibocsátáshoz mérve 2025-re 26-28 százalékkal mérsékli a káros anyagok légkörbe jutását.
Csupán két ország nem írta ezt akkor alá, az egyik Szíria, a másik Nicaragua. Damaszkusznak van egy érthető magyarázata: polgárháború zajlik az országban, nekik valószínűleg nem az üvegházhatású gázok légkörbe engedésével van a bajuk, hanem a becsapódó bombákkal. Érdekesség, hogy Nicaragua „szégyenpadra” kerüléséről sem szól a világsajtó. A közép-amerikai ország épp azért nem írta alá a dokumentumot, mert szerinte túl enyhék az abban foglalt szabályok, számtalan mód nyílik kijátszásukra.
A párizsi dokumentum hivatalosan csak egy megállapodás, nem szerződés, de még nem is egyezség – diplomáciailag a legenyhébb változat. Ha valaki visszaemlékszik a 18 hónappal ezelőtti helyzetre, akkor sokan eleve kudarcként tekintettek a párizsi klímacsúcsra. De a vendéglátóknak valami nagy dobást kellett tető alá hozniuk, mondjuk valami „történelmi” egyezséget, amely a szocialista François Hollande nem éppen sikerektől ragyogó elnökségére emlékeztet. Laurent Fabius külügyminiszter össze is tákolta a megállapodást, amelyben korábban senki sem hitt.
Fabius ezért Nobel-békedíjra ácsingózott, aztán be kellett érnie a francia alkotmánybíróság vezetői székével. A sebtében összehozott megállapodás egyik gyenge pontja az, hogy semmilyen büntető intézkedést nem tartalmaz. Az önkéntesség elvén alapul. Ha valaki teljesíti az általa vállaltakat, az dicséretes, de ha valamilyen visszahúzó körülményre hivatkozik, hogy miért nem állt helyt a szaváért, az is elmegy. Franciás könnyedség.
Az Egyesült Államok is aláírta a dokumentumot, amely éveken át a kerékkötője volt a nemzetközi klímaegyezményeknek. Barack Obama, aki elnöksége első felében nem túlzottan lelkesedett a környezetvédelmi szerződésekért – talán ő is az örökkévalóságra gondolva változtatta meg a véleményét –, tavaly mégis kézjegyével látta el az amerikai ratifikációt. Csatlakozott ehhez Kína és India is, így a világ három legnagyobb környezetszennyező országa önfeledten lapogatta egymás hátát Párizsban. Donald Trump azonban már akkor arról beszélt, hogy a globális felmelegedés egy kínai hazugság. Ennek az a célja, hogy a kínai hatalom behozza és túl is szárnyalja az Egyesült Államok gazdaságát.
Kína a párizsi megállapodás legnagyobb kedvezményezettje: Peking 2030-ig növelheti szén-dioxid-kibocsátását, csak utána kell csökkentenie. India is hasonló cipőben jár, kétszáz új szénerőművet engedélyezne számára a megállapodás. Erre mondta Trump, hogy Obama rossz tárgyalási stratégiát választott, amikor belement abba az utcába, hogy a fejlődőket gazdasági lemaradottságukért valamilyen formában kárpótolni kell, mert a fejlettek már eddig is bőven kivették a részüket a környezetkárosításból. Eközben – Trump meglátása szerint – „körberöhögik” az amerikaiakat, akik már régóta csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását. Kína az utóbbi időben rájött a környezetvédelem fontosságára, mégpedig olyannyira, hogy már látványos szövetséget is kötött Európával. Ám Peking szén-dioxid-kibocsátása továbbra is majd a kétszerese az amerikainak.
Miért kellett bejelentenie Trumpnak a kilépést, amikor elsunnyoghatta volna a teljesítést? – még ilyen ötlettel is előállt a liberális média. Mivel elnökségének első száz napja inkább a sorozatos védekezésekből állt, kellett egy olyan téma, amelyet kampányában megígért, és látszólag könnyű teljesíteni. Már februárban megsemmisítette Obama rendelkezéseit, amelyek gátolták a szénbányászatot, újból engedélyezte a hidraulikus technikával folytatott olajkitermelést, megszüntette az előző elnök moratóriumát, amellyel akadályozta egy északi olajvezeték megépítését.
Ezeket az intézkedéseit látva egyértelműen hadat üzent a környezetvédő lobbinak, aminek egyenes következménye a mostani kilépés a klímamegállapodásból. Vannak olyan hivatkozási pontjai az amerikai elnöknek, amelyekkel a jelek szerint csupán a választóinak akart megfelelni. Egy tanulmányból idézett, amely azt állítja, hogy Amerika 2025-ig a párizsi alku következtében 2,7 millió állást veszít el. Az ellentábor azonban számokkal bizonyította, hogy az alternatív energia alkalmazása sokkal több állást teremt, mint a szénbányászat, a kohászat vagy a fosszilis ágazat újraerősítése.
Amerika távolmaradása a megállapodástól már eleve lehetetlenné teszi az ott kijelölt célok teljesítését? Egyes szakértők szerint ez 2100-ig, ha minden így marad, 0,3 Celsius-fokkal emelheti meg a hőmérsékletet. Ha minden így marad. Ám az Egyesült Államok is megosztott ebben a kérdésben. Elon Musk, a villanyautó-gyártó látványosan elhagyta Trump tanácsadói körét. Tehát Musk nem fejleszti tovább a Tesla gépkocsikat, nem ruház be többet a napelemekbe, nem tervez minden eddiginél jobb akkumulátorokat?
Dehogynem. Csakúgy mint a többi nagy cég vezetője, akik hitet tettek a globális felmelegedés csökkentése mellett, most majd visszatérnek a gőzgépek korába? Ha olcsóbb lesz a megújuló energia, akkor biztosan azt választják, ugyanis senki se önmaga ellensége. Mint ahogy Kínában és Indiában sem biztos, hogy élnek is azzal az idővel, amelyet biztosítottak nekik az elavult erőművek használatára, hiszen már ma Peking vezeti a világ napkollektoriparát.
Ráadásul az amerikai kilépés nem azonnal lép életbe, hanem 2020. november 4-én. A következő amerikai elnökválasztást követő napon. Így Donald Trump – lehet, hogy akaratlanul, de – ki is jelölte a választás egyik fő témáját. Ha Trump, mint bírálói tartják róla, „a legrosszabb amerikai elnök”, akkor nyilván nem választják meg újra. Négy év Föld-történeti méretekben nem nagy idő. Akkor meg mire ez a nagy sírás-rívás, hiszen az új elnök első intézkedésével helyrezökkenti az idő kerekét…
Míg más országokban az egész társadalom meghatározó többsége elfogadja azt, hogy a globális felmelegedésért az emberi tevékenység a felelős, ez a szám az Egyesült Államokban csupán ötven százalék. Az amerikaiak harmada szerint a természet okozza a felmelegedést, amely majd visszakerül a normális állapotba. Számos amerikait nem győzött meg az a tudományos magyarázat, amely évszázadokra előre tizedfokra pontosan meg tudja határozni a Föld hőmérsékletét. Úgy 12 százalékuk pedig egyetért azzal a felfogással, hogy az egész felmelegedésügy nagy kamu.
Érdekesség, hogy a globális felmelegedés kapcsán szinte teljes az összhang Donald Trump és Vlagyimir Putyin közt. Az amerikai és az orosz vezetőnek hasonló a véleménye a felmelegedés okairól, szerintük azt nem az emberi tevékenység váltja ki, hanem a természeti folyamatok ciklikussága. Ilyen elmaradott, szűk látókörű, ósdi szemléletű tanácsadói lennének mindkét ország első számú emberének? Vagy ennyire gerinctelenek, a Föld jövőbeli sorsát teszik kockára, és csupán csak a maguk haszna hajtja őket?
Oroszország mindenesetre jelezte, hogy nem áll szándékában elhagyni a párizsi klubot, bár még azok közt az államok közt van, amelyek nem emelték törvényerőre a rendelkezést, 146 ország parlamentje már ratifikálta azt. Putyin azonban nem vállalt szerepet a Trumpot elítélő kórusban. „Nem tapsoltam meg akkor Obama döntését sem, most sem szólok semmit Trump ellen” – mondta a szentpétervári gazdasági fórumon. Egy gondolatot azért megjegyzett, amely Trump védelmeként is felfogható: „Nem szabad elfeledkezni azokról, akik a felmelegedés elleni harc »oltárán« vesztik el állásukat, nem szabad magukra hagyni őket.”
„Engem Pittsburgh és nem Párizs polgárai választottak meg” – utalt Donald Trump a rózsakertben azokra a bányászokra, akik most nem találnak munkát. Ezzel egyértelművé tette, hogy belpolitikai okai voltak döntésének. Valamit mutatni kellett a választóinak, hogy róluk sem feledkezett el, az ő gondjaikat is szem előtt tartja.
Az alkukirály egyébként megpendítette, hogy alkalomadtán hajlandó újratárgyalni a párizsi klímamegállapodást, de valószínűleg ezt ő sem gondolta komolyan. A történelmi világegyezség, amely oly nagy büszkeséggel töltötte el a balliberális köröket, most kénytelen legnagyobb szereplőjétől megválni. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy 194-en ne folytathatnák a küzdelmet.
Eredményhirdetés majd az évszázad végén vagy esetleg még később.