2018. január 16., kedd, Gusztáv napja
Lugas, Lugas Kritika
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: http://magyaridok.hu/lugas/akacfa-piros-kerettel-2600095/
Kiállítás

Akácfa piros kerettel

Kiállítás – Incze Mózes és Varga Melinda a Társalgó Galériában

Incze Mózes negyvenes évei elején járó, erdélyi születésű festőművész – aki a Marosvásárhelyi Művészeti Líceumban murális festő szakon végzett, majd a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetemen 2000-ben szerzett diplomát – nem először állít ki a budai Társalgó Galériában, egyéni és csoportos kiállításon már korábban is láthatók voltak itt művei.

A Szinopszis című, Varga Melinda szobrászművésszel együtt jegyzett, nemrég megnyílt tárlatán húsz darab, zömében nagy és közepes méretű táblaképe tekinthető meg. Ezek túlnyomó többsége 2017-ben készült, de akad közöttük néhány régebbi alkotás is, amelyeknek egy részét időközben át is festette.

Incze Mózes tántoríthatatlan, továbbra is a hagyományos olajfestészet híve. Legújabb képei részben folytatják, részben magasabb szintre emelik azt a meglehetősen elvont, filozofikus művészetet, amelyet szinte kezdettől fogva képvisel.

Festészetében a realizmus, a tökéletes anatómiai ismeretekről és kitűnő festészeti tudásról tanúskodó női és férfitestek, -testrészek ábrázolása szervesül szürrealisztikus megoldásokkal: lebegő tárgyakkal, különféle valós és virtuálisnak tetsző terek együttes megjelenítésével, egymásból nyíló és egymásba csúszó világok hatásos vizuális megformálásával.

Most kiállított művein csakúgy mint korábban, a valóságot emberi testek, olykor tárgyak – mobiltelefon, asztali mikrofon, nejlonszatyor, kábelek – és legfőképp emberi kezek jelenítik meg. A valóságtól való elrugaszkodást pedig az emberi testek és tárgyak viszonya – például a testekhez kapcsolt kábelek –, illetve a különös tér- és eszközábrázolások teszik élményszerűvé.

A festőtől korábban megszokott allegorikus szemléletmód továbbra is jelen van a képeken, befogadásuk, értelmezésük azonban több odafigyelést igényel, mint korábban. Festményei különös képzettársításokra adnak lehetőséget, s habár első ránézésre a jól kivehető figurális formák mellett gyakorta csupán kaotikus módon egymásra rakott festékrétegeket látunk, érdemes több időt fordítani a képek részletesebb vizsgálatára.

A felületes szem ugyanis könnyedén átsuhan ezeken a részeken, ugyanakkor a durván felvitt, nyers, sokszor visszakapart festékrétegek érdekes részleteket rejtenek.

Incze bizonyos művei szakrális tartalmúak. A Vizek fölött című képen a láp fölött megnyíló külső dimenzióból lenyúló kezek érzéki ujjai között USB-kábel látható, a lápból pedig növényzet helyett szintén csatlakozók merednek az ég felé, mintha a felsőbb szférák felé tekintve kapcsolatot szeretnének teremteni a feljebbvalóval. A kapcsolatfelvétel sikeressége – látva az azonos típusú csatlakozóvégeket – azonban erősen kétséges.

A szakralitás az Ima, a Négykezes és a Reményketrec című képeken is megfigyelhető. Utóbbin – amely a tárlat egyik legsikerültebb darabja – sötét háttér előtt a kép alsó harmadában a semmibe hullást megakadályozó férfikéz látható, amint kalitkaszerű tárgyat tart, benne pedig valami rózsaszínű, megfoghatatlan légnemű anyag: talán maga a remény…

A festőművész képei mellett Varga Melinda három alkotása is helyet kapott. Közülük a posztamensre helyezett, kis méretű Akkumuláció című objekt a legérdekesebb, amely fából készült, kis alakú keretek különös konstrukció­ja, de a Városi fa című, az ágai növekedését piros kerettel kordában tartó akácfa is erős jelentéssel bíró mű. A kiállítás ugyan kétszereplős, mégis egészen egyértelmű, hogy kié a főszerep. Varga munkái mindössze kiegészítik Incze falakon látható alkotásait, amelyeket kimagasló festészeti technika és mély gondolatiság jellemez.

Incze Mózes művészetének megértéséhez kevésnek bizonyul a művészettörténeti jártasság és a kortárs alkotások befogadásához nélkülözhetetlen nyitottság. Mérhetetlen figyelemre, empátiára, a művésszel való együtt gondolkodásra van szükség a képekbe ágyazott gondolatok felfejtéséhez.

(Incze Mózes és Varga Melinda Szinopszis című kiállítása 2018. január 26-ig hétköznap 11 és 18 óra között, nyitvatartási időn kívül pedig bejelentkezés után látogatható az Art Salon Társalgó Galériában)

Kiemelt

De kinek kell egy bohóc?

Magyarország első újcirkusztársulata mozgásszínházi eszközökkel és az előadók személyiségét karakterré formálva túllép a hagyományos cirkuszszámokon.

Poszt-trauma

Megfeszítették a vásárhelyi plébánost

Farkasbőrbe bújt bárány férkőzött a hívek közé.

A hülyeségnek úgy tűnik, nincs határa

Magyarországnak szerencsére kerítéssel védett.

Aczél Endre ezúttal Balczó Andrásba rúgott bele

Szabadnépes stílus.

Jöhet a 45 millió ukrán!

A „demokratikus” baloldalt a tények továbbra sem zavarják.

Hirdetés

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!