Álmos, meleg nyári napon spanyol rendszámú autó állt meg Monostorapáti főterén; középkorú úr szállt ki belőle, szétnézett, de sehol senkit nem látott. Csak az erdészet bejárati nagykapuja volt tárva-nyitva, ezért találomra bekopogtatott az első ajtón, és tört magyarsággal megkérdezte, hol találja az almádi monostort.
A helyi lakosok persze számon tartják a XII. századi épület maradványát, készségesen el is igazították az úriembert az erdő közepébe. Annál is inkább, mert a négyszög alakú kolostori lakóépület, a quadrum öt méter magas falcsonkja szinte semmit nem változott az elmúlt száz évben. Legalábbis az 1900-as évek elejéről fennmaradt, első ismert fényképfelvételt nézve az emlékjel láthatóan nem pusztul, szilárdan áll.
A Monostorapátiba érkező idegent a „spanyol menyasszony” vonzotta idáig. A legenda szerint ugyanis II. Endre magyar király Jolánta nevű lánya mint az aragóniai király jegyese utolsó magyarországi éjszakáját az almádi bencés apátságban töltötte, s a szegények hajdani jótevőjét mind a mai napig nagy tisztelet övezi Spanyolországban. Monostorapáti szintén megőrizte emlékezetében a spanyol menyasszonyt, de az itt élők ismerik a leányrabló veres barátok legendáját is, s az öregek esküsznek arra, hogy a közeli nagyvázsonyi várat alagút köti össze az almádi monostorral, és elásott kincsekről mesélnek. Ez utóbbiról nem is alaptalanul: az elmúlt két év ásatásai során kolostori temetőre, freskótöredékekre és ezüstpénzekre, köztük XIII. századi tiroli veretekre bukkantak. Felszíni kallódó leletként pedig – talán egy szarkofág darabjaként – növényi mintás, fehér márványfaragvány került elő.
A kincslegenda a XVI. századi török–magyar végvári harcok idejéből származhat. Többen tudni vélték, hogy fennmaradt egy írás, amely pontosan eligazítja az elszánt keresőt, hol és milyen mélyen találja az ezüst- és aranypénzeket befalazva. A mendemonda nemcsak a kincskeresők fantáziáját, de a talajfelszínt és a falakat is alaposan megmozgatta, a több évszázados kutatómunka „eredménye” ma is jól látható. Tucatnyi kőhalom és irgalmatlanul vastag omladékréteg borítja a hepehupás talajt.
Bár a helyiek tudtak a maradványokról, és a kincskeresőknek sem a hely felkutatása okozott nehézséget, a tudomány számára azért mégiscsak fel kellett fedezni az almádi monostort. Az 1800-as évek második felében még főként arról szólt a vita, hogy miért nem Balatonalmádi közelében keresik a romokat.
Kapolcsot elhagyva, Monostorapáti határában ma már műemléktábla jelzi, hol érdemes a földútra rákanyarodni, aztán minél előbb az apostolok lovára váltani, és úgy ballagni fel a vízmosásos emelkedőn az egykori monostor maradványaihoz. A középkori Almád nevű falu helyén járunk, amely hallótávolságra volt a Budát Rómával összekötő főúttól, a pannóniai Via Magnától – nagy hadúttól. A település forgalmát növelte, hogy a szomszédságában álló kolostor 1249-től hiteles helyként és gazdag könyvtárral rendelkező kulturális központként működött, nem véletlen hát, hogy Almád község Mátyás király uralkodásának idején megkapta a mezővárosi rangot. Kiérve a tisztásra megelevenedik a hely: tízéves kislányok, kamaszkorú fiatalemberek és felnőttek készítik elő éppen az almádi Szűz Mária és Mindenszentek bencés monostor jövő évi régészeti feltárását.
A 2014-ben megkezdett ásatás vezetője Buzás Gergely régész, a visegrádi Mátyás Király Múzeum igazgatója, akinek keze alá dolgozik az almádmonostori önkéntesek csapata. Gulyás Erzsébet alpolgármester és Hangodi László történész, tapolcai főmuzeológus irányításával az emlékhely megmentésére időt, pénzt és energiát sem sajnáló, vállalkozó kedvű társaság a feltárások első lépéseként, még 2011-ben megtisztította az addig megközelíthetetlennek látszó dzsungelt: a kolostori épületegyüttes rommezejét.
– Idén a romkonzerválást és a részleges rekonstrukciót megelőzi a beomlott falú kutatóárkok kitakarítása, a falakra részben ránőtt és a hozzáférhetőséget akadályozó akáctuskók eltávolítása, amelyet a háromnapos kolostormentő táborunk ideje alatt szeretnénk elvégezni – mondja Hangodi László, aki diákkora óta a történelem és a régészet bűvöletében él, már fiatalon a környékbeli várakat, kolostorokat járta, köztük persze az almádi monostort is.
– Az emlékhely maradványainak megtalálása Sebestyén Gyulának, a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtára igazgató-őrének köszönhető, aki nyugalmazott muzeológusként az 1920-as években levéltári kutatásokat és területbejárásokat végzett a környéken. Utána Szentpétery Imre történész feldolgozta az apátság fennmaradt alapítólevelét, s ezzel véglegesen és megnyugtatóan eldőlt, hogy az almádi bencés apátság az Atyusz nemzetség által 1121-ben alapított magán kegyúri monostor. Mivel a XII. században jellemzően királyok és főpapok alapítottak kolostorokat, ez a magánalapítású monostor országos viszonylatban is az elsők közé tartozott.
Az Atyusz nemzetség tagjait a XII. században a király közvetlen környezetében találjuk. Akadt közöttük Jeruzsálemet megjáró keresztes lovag és főpohárnokmester, birtokaik behálózták az egész Balaton-felvidéket. A család egyik tagja, Bánd mester fiatalkorában Szent László lovagja volt, később Könyves Kálmánt szolgálta, amikor Mária-jelenést követően elhatározta, hogy az Istenanya tiszteletére, maga és családja lelki üdvére apátságot alapít. De a tehetős kegyúr a felszentelést már nem érte meg. Végrendeletében két felnőtt fiára bízta az építkezés befejezését, akik jól sáfárkodtak a vagyonnal, mert az 1121-ben felszentelt kolostorban az egész környék művelődésére erőteljes hatást gyakorló bencés szerzetesi közösség lakott az 1540-es évekig.
– Gyakorlatilag az élet szűnt meg itt az 1540-es évekre – meséli a történész. – Ahogy sorra török kézre kerültek a környező várak, a szerzetesek félelmükben elhagyták a rendházat, és lassan minden az enyészeté lett. Ez történt az almádi bencéseknél és a környékbeli sáskai, uzsai, vállusi és salföldi pálos kolostornál. Az épületek pusztultak, a falak összedőltek, idővel pedig építőanyag-bányaként használták fel a köveket a környező falvak lakói. A nagyvázsonyi vár falszövetében megfigyelhető, hogy a várúri család is az almádi monostorból termelte ki a törökök elleni erődítési munkálatokhoz szükséges kőanyagot.
Ahol évszázadokon át csak morzsolódtak a kövek, ott most felépülhetnek a falak, és helyére kerülhet a nemrégiben talált, ép állapotú pillérfő. Takács Péter még nem volt Monostorapáti polgármestere, de már az önkéntesek csapatában munkálkodott, és Illés Sándor, az egyházközség plébánosa területgazdaként szintén kulcsszereplő a műemlék megmentésében.
– A monostorapáti egyházközség tulajdonában lévő öt hektáron találhatók az apátsági romok, a hajdani kolostori halastavak és források. Az Európai Unió Natura 2000 listáján is szerepel a terület, itt tehát a természetvédelmi és a műemlékvédelmi hatóságok is jelen vannak. Érdeklődésünkre, hogy a jelenlegi törvények szerint hogyan lehetne a hely szellemét megőrizni, azt a tanácsot kaptuk, hogy állítsuk vissza szakrális térnek az egykori búcsújáró helyet – mondja a plébános.
– A monostorhoz közeli Szentkútra korábban is így tekintett a faluközösség, de a jogi viszonyok rendezése után érezhetően új életre kelt a monostor és környéke. Atya, voltál már az apátságodban? – hívtam misézni a címzetes almádi apátot a szent helyre. Voltam kétszer, egyszer meg is találtam – jött a felelet Balázs Pál balatonkenesei plébánostól, aki ünnepélyes szentmise keretében megszentelte a közösség tagjai által a tisztáson felállított fakeresztet. A monostorapáti fiatalok keze munkája ott látható a megújuló környezeten, és a közös cél csak még tovább erősíti az összetartozás tudatát a közösségben.
Egyed Péter, az egyházközségi képviselő-testület elnöke, az évenkénti apátsági szabadtéri szentmisék előkészítője és az ásatásokat szolgáló valamennyi munkálat fontos társszervezője a háromnapos kolostormentő tábor idején szintén a kőomladékot hordja. Mellette tucatnyi fiatal áll láncban, és adogatja a kővel teli vödröket, vagy talicskázza a kőhalmokat elszántan. Az önkéntesek külön kupacokba teszik a majdani rekonstrukció során felhasználható apróbb, gyerekfej nagyságú köveket, és külön a nagyobb súlyú, úgynevezett „malacokat”. Az ásatások megkezdése előtt az apátságból csupán faltöredékek látszottak, és az omladékrétegek olyan építészeti maradványokat is eltakartak, amelyek fordulatot hoztak a feltárás történetében. A legváratlanabb a XII. századi körtemplom, a rotunda megtalálása volt.
– Jézus Krisztus keresztre feszítésének állít emléket a jeruzsálemi Szent Sír-templom, amelynek kicsinyített mása a rotunda – mondja Hangodi László. – Összesen öt ilyen jellegű centrális építmény található a Kárpát-medence területén, de az almádi hengeres hajótestű templomocska művészi színvonalával kiemelkedik kortársai közül. Ez a körtemplom láthatóan vakolva volt, freskók díszítették a falfelületét, és a belsejében hat darab, rendkívül igényesen kiképzett falfülke található. A tavalyi ásatási szezonban geometriai minták maradványai kerültek elő, vörös sávfestések és csíkdíszítmények.
A korban legdrágább, kék színű festékkel készült freskótöredékek sokaságát találtuk a keleti falfülke előterében a járólapra lehullva, ami jellegzetes, kék mezőben elhelyezkedő, aranyozott Krisztus-portrét vagy mellképet enged feltételezni. És ahogy az történni szokott, a feltárási szezon utolsó napjának utolsó órájában, a rotunda hajójának közepén jelentkezett az alapítók sírfoltja. Itt valószínűleg kifosztott temetkezési hellyel állunk szemben, mert már a rétegről rétegre mélyítés közben törmelékes embercsontok sokaságát találtuk. A kincsásók minden bizonnyal előttünk fedezték fel az építtető testvérpár és alapító atyjuk temetkezőhelyét, de erre a feltevésre majd a jövő nyári ásatások adják meg a végső választ.
A lelkes közösség tagjait addig is összetartják a távlati elképzelések: 2021-re, a felszentelés 900. évfordulójára helyreállítják a rotundát. Mivel pályázati forrással nem rendelkeznek, önerőből, kis lépésekkel halad az országos viszonylatban is egyedülálló, történeti, régészeti és művészettörténeti szempontból egyaránt jelentős építmény rekonstrukciója. De a tervek szerint a kör alakú templomocska pár év múlva újra állni fog, és a falazat felett szabad betekintést nyújtó farekonstrukció megjeleníti az egykori emlékhelyet.