Szenvedéseink és szolidaritásunk e történetét halott barátainknak és szüleiknek ajánljuk – olvasható az Életben maradtak című kötet előszavában, melyet mind a 16 túlélő aláírt. Negyvenöt évvel ezelőtt, 1972. október 13-án az uruguayi légierő Chilébe tartó repülőgépe pilótahiba és a rossz időjárás miatt az Andok egyik csúcsának oldalába csapódott. A gépen a személyzeten kívül nemcsak a Keresztény Öregfiúk amatőr rögbicsapat 15 tagja, hanem 25 barátjuk, rokonuk is utazott.
A Fairchild F–227 típusú repülőgép két szárnya és farokrésze letörött, a törzs pedig 3500 méter magas hómezőn feneklett meg. Tizenketten a balesetben, öt súlyos sérült másnap reggel, egy ember pedig a lezuhanástól számított nyolcadik napon halt meg. Nyolc embert pusztító lavina temetett be és fojtott meg. A 45 utasból mindössze tizenhatan élték túl a légi katasztrófát és a hegyen töltött hetven napot.
Hetven nap. Vagyis két és fél hónap víz, élelem és meleg ruha nélkül, mínusz húsz fokban a kietlen hómezőn, egy géproncs törzsébe zsúfolódva – ezt kellett túlélni. Lehet filozofálni a természet kezdetek óta adott, magától értetődő erején és tiszteletre méltó szépségén. Miként az ember veleszületett képességeinek és ösztöneinek mindenkori határain, továbbá mindezek kölcsönhatásain. Civilizációban élve soha nem derül ki, magára hagyatva mit meg nem tesz az ember az életéért. A túlélésért. Kerüljön az örök hóhatár dermesztő fogságába vagy az Egyenlítő körüli esőerdő mélyére.
Az Andokban a túlélés a hit erején és – szörnyű ezt leírni – a kannibalizmuson múlott. A túlélők halott bajtársaik húsát és belső szerveit ették meg. Nem maradt más választásuk, miután elfogyott az a minimális tápanyag is – csokoládé, bor, lekvár és fogpaszta –, amelyet egyáltalán elfogyaszthattak. A légierő mentőakciója nem járt sikerrel, és a szülők kétségbeesett próbálkozásai sem vezettek eredményre. A civilizáció nyolcnapi kutatás után halottnak nyilvánította a hegyen rekedt fiatalokat.
Összesen nyolc expedíció indult a roncstól különböző irányokba. Végül az utolsó, emberfeletti próbálkozással, Roberto Canessa és Fernando Parrado tíznapos hegymászás és ereszkedés után a Los Maitenes völgyében emberlakta területre ért. Egy rozsdás konzervdobozt találtak először – el nem képzelhető, milyen euforikus érzést jelentett ez a két fiúnak. És nemsokára segítőkész chilei földművesek látták el az éhező, lerongyolódott, mosdatlan és szakállas alakokat. A túlélők később minden alkalommal hangsúlyozták mélyen megélt keresztény hitüket, hiszen mentálisan, szellemi értelemben ez tartotta őket életben.
Az Andok mentőszolgálata 1973. január 18-án a Fairchild roncsaihoz repült, összeszedte és eltemette a halottak maradványait. A sírkereszt egyik oldalára ezt írták: „Uruguayi testvéreinek a Világ.” A másik oldalára pedig ezt: „Közelebb, Uram, Hozzád.”
(Piers Paul Read: Életben maradtak. Európa Könyvkiadó, 2017, 410 oldal. Ára: 3490 forint)