Azért vannak néha megfontolásra méltó ötletei Emmanuel Macron francia államfőnek. Például az Európai Unió jövőjével foglalkozó, még szeptemberben elmondott beszédében azt vetette fel, hogy sürgősen létre kellene hozni egy európai ügynökséget, amely a jövő fegyvereinek ötleteit dolgozza ki.
A felvetés nem új, hiszen az Egyesült Államokban az 1950-es évek végétől működik a DARPA, a Pentagon szervezete, amely a védelmi kutatásokat hangolja össze.
Európában csak most esett le a tantusz: ha továbbra sem fogunk ezek terén együttműködni, ha erőink, tehetségünk, fejlesztési képességeink nem egyesülnek, hanem szétforgácsolódnak, akkor a három naggyal – az Egyesült Államokkal, Kínával és Oroszországgal – folytatott versenyben úgy lemaradunk, mint a borravaló.
Vagy már talán véglegesen le is maradtunk. Még ha az Európai Unió vezetése azonnal rábólintana a francia ötletre, akkor is évek kellenének ahhoz, hogy az ügynökség valóban elkezdhesse a munkáját.
A Pentagon intézetéhez, a DARPA-hoz olyan korszakalkotó újítások köthetők, mint a mára a köznapi élet részévé vált internet, a GPS, de hamarosan általánosan el fog terjedni az önvezető jármű is. Ezek mind hadiipari fejlesztésekből kerültek át a polgári alkalmazásba, mint az „új” felfedezések zöme.
Európa lemarad
Hogy valamennyire fellebbentsük a fátylat a jövőről, nem árt kicsit bepillantani – már amennyire engedik – a hadiipari fejlesztések boszorkánykonyhájába. Nem kell nagy időtartamra gondolnunk, csak úgy 15-20 évre, a 2030-as évek kezdetére.
Alig száz éve, az első világháborúban jelent meg a légierő, amely mára kulcsszereplővé vált. A fejlődéssel kinyílt az ég. A jövőben, aki a világűrt uralja, az a Földön is kedvező pozíciókat tudhat majd magáénak. A három „nagy” utolsó nemzedékes vadászgépfejlesztései erre utalnak.
A gépek hamarosan kiléphetnek a világűrbe, 2030 körül néhány forgatókönyv szerint egy légi, vagyis űrcsata inkább fog a Csillagok háborújára hasonlítani, mint jelenlegi légi ütközetekhez. Az amerikai fejlesztők az elképzelések szerint ekkorra már túl lesznek az első űrvadászrepülő tesztelésén.
Ebben a kategóriában az európaiak lemaradását most negyven évre teszik. Nem a technológiai lemaradás ekkora, hanem a fejlesztés hatalmas költségvonzata miatt kell elszenvednünk ezt a hátrányt. Az elemzők szerint ekkorra Kína már rendelkezni fog olyan hiperszonikus rakétával, amelyet képtelenség lesz semlegesíteni.
Az elektromos fegyverek is rohamléptekkel fejlődnek. Lézerpajzsot is létre tudnak majd hozni egy terület védelmére, hogy külső erővel – rakétákkal vagy tüzérségi tűzzel – ne tudjanak kárt tenni benne. Az amerikaiak 2030 tájékán automatikus lézervédelmi fegyverekkel láthatják el vadászgépeiket.
A jelenlegi légierő rendszere több elemből áll össze: pilóták vezette repülőgépek – ilyenek a vadászgépek, felderítő és kommunikációs AWACS-ek, helikopterek – és távolról irányítható repülő eszközök, mint a harci vagy hírszerzési feladatokat ellátó drón, de még a manőverezhető robotrepülő is.
A hangsúly egyre inkább az ember nélküli, távolról irányítható légi eszközök felé tolódik el. Anélkül, hogy elveszítenék pilótájukat, a gyors drónok képesek lesznek megnyitni az utat a világűrbe az űrvadászok előtt. A számítógépes forradalom, a mesterséges intelligencia megjelenése a hadiiparban éles szakítást jelent a mostani rendszerekkel.
Az „elektromos hadviselést” megújítják az új rendszerű, alacsony frekvencián működő radarok. Ám az utóbbi három évtizedben mintha csökkenne a nyugati légierő szerepe, különösen a korlátozott háború körülményei közt, hiába hoztak létre mind fejlettebb gépeket. A különböző nemzetek nem sajnálták a pénzt a korszerű légvédelem kiépítésére.
Az aszimmetrikus háború szabályai alapján a terrorcsoportok jól elrejtőznek vadászgépek közeledtekor, vagy éppen a lakosságot használják emberi pajzsnak. Az interneten meg folytathatnak ellenpropagandát, bemutatva, hogy milyen barbár bombatámadást vittek végbe az eget uralók.
Lövészárok helyett tablet
Eddig a fejlesztések zömének költségét a légierő vitte el. Most azonban bejelentkeztek a bokorugrók, a szárazföldi haderő katonái is. A jövőben rájuk is jellemző lesz a „hiperkapcsolat” egymással és a parancsnoksággal, robotok, önálló fegyverrendszerek segítik majd tevékenységüket.
A nehezebb eszközök szállítását, csakúgy mint a munícióval történő ellátást, robotkutya teljesíti majd. A tabletje fölé görnyedő és azon kommunikáló gyalogos katona veszi át a száz éve még a lövészárkok ellen hősies rohamot indító honvéd helyét.
Ő csak az adatokat adja meg, meg hogy milyen erőt alkalmaznak, és máris küldik a drónt a szemben álló csapatok megsemmisítésére. De ha elég ehhez, akkor egy önvezető, géppuskával felszerelt kisebb páncélozott jármű is megteszi, és szórja a halált.
A gyalogos katonának az egyik legfontosabb dolga, mint azt szakértők megfogalmazták, hogy „szétoszlassa a csatazajt”, ne hagyja magát befolyásolni a körülötte zajló akcióktól.
A páncélsisakhoz csatolt infravörös és termikus képet adó látókészülék arra való, hogy a harcos teljes sötétben is nappali képet lásson. Előtte megjelenik a csatamező számítógépes változata minden adattal az égtáj meghatározásától a GPS-koordinátáig.
Az általa látott képet azonnal meg tudja osztani a parancsnoki stábbal, hogy ha kell, azok hozzák meg a döntést. Ezt a helyzetet videón rögzíthetik a későbbi vitás kérdések tisztázására vagy csupán továbbképzési célból.
A gyalogos által rögzített kép beszámol a csatamező topográfiai részleteiről, az ellenséges és szövetséges erők elhelyezkedéséről, sőt még arról is, hogy milyen fegyverekkel lőnek rájuk.
Ha „elromlik” a katona
A 3.0-s csatamező lényeges elemei a drónok, amelyek villámgyorsan csapást tudnak mérni az adott állásokra. A katonák rendelkezésére áll az önvezető járművekből álló gépkocsipark, amely, ha szükséges, fegyver-, lőszer- vagy állomány-utánpótlást is képes a helyszínre szállítani.
Ha véletlenül lerobbanna egy ilyen teherautó, azt nemcsak távdiagnosztikával látták el, hanem egy hozzáértő katona szemüveg segítségével képet tud küldeni a meghibásodásról, amelyet egy szakértő utasításai alapján megpróbálhat megjavítani. Ám mi van akkor, ha nem a gép, hanem a katona „romlik el”?
A harcoló katonánál gyakran felléphet fáradtság, vagy egyszerűen lebénulhat a stressztől. Az általa viselt mellény az orvosi adatokról is tájékoztatást küld a felettesei számára, ha szükséges, azonnal kivonják a tűzvonalból.
A legfejlettebb államok katonái 2025-2030 körül reménykedhetnek abban, hogy hasonló képességgel lesz felszerelve a szárazföldi erők zöme.
A robotok már megjelentek a különböző országok fegyveres erejében, de az adott időpontra általános lesz elterjedésük. Kicsit más lesz egy ütközet képe, mint manapság. És ez is a technológiailag fejlett, gazdag országok előnyét fogja konzerválni.
Ebben a mesterséges intelligenciával rendelkező gépek nemhogy automatikusan hajtanak végre hadi feladatokat, például egy objektum őrzését, hanem tanulni is képesek. A feladatuk egyszerű: ölni, minél tökéletesebben.
Elon Musk, a Tesla tulajdonosának vezetésével több mint száz nagynevű technológiai vállalat vezetője a közelmúltban az ENSZ-hez fordult egy beadvánnyal, amelyben felhívta a figyelmet azokra a veszélyekre, amelyeket mesterséges intelligenciával ellátott fegyverek jelenthetnek.
Ezeket a világszervezet betilthatja, de már léteznek ilyen eszközök, és jó pénzért mindig találni megfelelő szakembert, vállalatot arra, hogy az ilyen fejlett gyilkolóeszközök fejlesztésé-ben, létrehozásában részt vegyenek.
Ugye, milyen szép lesz ez az új világ? A „katona” földrészek távolságából joystickkel játszva már ma képes lemészárolni egy szakasz ellenségnek kikiáltott embert.
A különböző kibertérben megvalósuló támadások ellen az Egyesült Államok és Kína jelentős anyagi áldozatot hoz, míg Európa igencsak le van maradva, neki fontosabb a szájkarate a liberális értékek védelmében. Ám a kibertér más veszélyeket is rejt. Mégpedig olyanokat, amelyekről jelenleg fogalmunk sincs.
A szakértők abban egyetértenek, hogy egy jobb programozó kezébe kerülő bármely számítógépes megoldást könnyű a kitaláló ellen fordítani. Egyszer majd beállhat az „elmezavar”, a mesterséges intelligenciájú, fegyverekkel felszerelt robotok fellázadhatnak a megalkotóikkal szemben.
Hagyjuk ezt a rémhírkeltést, amely még egy jobb tudományos-fantasztikus filmben sem állná meg a helyét. Vagy mégis?
A „nagy ugrás”
A katonai fejlesztéseket eleve homály fedi, de különösen igaz ez Kínára. Azt tudni lehet, hogy az ázsiai nagyhatalom mind nagyobb összeget fordít a hadi fejlesztésekre, az Egyesült Államok után ebben a rangsorban a világon a második, mégpedig 250 milliárd dollárra becsült hadi kiadással.
Ha igaz az állítás, hogy szárazföldi csapatok felszerelése terén Amerikával szemben az európai haderők vagy harmincéves lemaradásban vannak, akkor különösen megáll ez a nyáron kilencvenedik születésnapját ünnepelt Kínai Népi Felszabadító Hadsereg esetében. Ám szemünk előtt zajlik a „nagy ugrás” – a kínai hadseregben.
Szinte nincs olyan fegyvernem, ahol ne folyna korszerűsítés, mégpedig az amerikai költségek töredékéért. Kezdve a gépkarabélytól a kétéltű harci járműveken át egészen a hiperszonikus fegyverrendszerekig, mindenhol zajlanak kínai fejlesztések. Sokszor csak az jelenik meg ezekről, hogy ez és ez a fegyver az amerikai hadseregben rendszeresítettnél jobb.
A jövő évtized közepére elkészül az a lézerfegyver, amellyel Kína műholdakat tud semlegesíteni, akár egész országok kommunikációs rendszerét gajra tudja majd vágni. Készül az ugyanilyen célt szolgáló ballisztikus rakéta is. A Csengdu J–20 vadászrepülőgépet még az idén rendszeresítik a kínai haderőben.
Az ötödik generációs gépről külföldi megfigyelők is csak jót írtak eddig, úgy értékelik, mint valódi fenyegetést az amerikai légierővel szemben, ám a legújabb amerikai vadászgép, az F–35 színvonalát nem éri el.
Amiben azonban jócskán le van maradva Kína, az a repülőgép-hordozók száma és minősége. Öt éve adták át a félkész ukrán hadihajóból varázsolt első kínai repülőgép-hordozót. Négy év múlva várható – ez már teljesen kínai fejlesztés – a második anyahajó hadrendbe állítása.
A ZTZ 99-es harckocsi hat éve van szolgálatban. Bár harci körülmények közt még nem próbálták ki, állítólag páncélzata megbízhatóbb még az amerikai M1 Abramsnál és az orosz T–90-esnél is. Továbbfejlesztett típusait Kína csak exportra gyártja.
A Keleti Szél névre keresztelt hiperszonikus rakétát azért fejlesztették ki, hogy az amerikai repülőgép-hordozókra veszélyt jelentsen. Évek óta folyik Kínában DF-ZF kódjellel egy hiperszonikus repülőgép kifejlesztése, eddig mind a hét kísérlet sikeresen zajlott le.
Állítólag sebessége miatt hagyományos légvédelmi fegyverekkel kizárt a megsemmisítése. Úgy hírlik, hogy ezen a téren Peking már megelőzte a washingtoni fejlesztéseket.