Láncon tartott, rémisztő kutya ugat hevesen, amikor az ásatási helyszín felé tartunk. Hűvös, ködös, borongós az idő, ennek ellenére több hétvégi házban most is kint vannak a tulajdonosok. Búcsúznak az óévtől, készülnek az új év feladataira, ki tudja… A Nefelejcs-dűlő egyik portájánál járunk. Nem megyünk be, közelről sem látnánk többet a fóliával letakart, földdel borított romokból. A 2015-ös év régészeti szenzációja az a mintegy hatvan négyzetméteres terület, amelynek feltárása során két almafát és néhány csenevész bokrot kellett kivágni.
– Rendeztük a zöldkárt – állítja Pap Norbert, a Pécsi Tudományegyetem Kelet-Mediterrán és Balkán Tanulmányok Központjának igazgatója, a kutatás vezetője. Ő és kollégái a nagyközönséggel 2015 decemberében közölték, hogy valószínűleg megtalálták I. Szulejmán türbéjét. 1561-ben került a vár élére Zrínyi Miklós, aki kialakította a négy részből álló védőrendszert. A már idős és beteges Szulejmán 1566-ban indult utolsó hadjáratára: végső célja Bécs elfoglalása volt, de előtte Sziget várát akarta bevenni. Zrínyi parancsnoksága alatt a mintegy 2300 főnyi végvári katonaság – döntően horvátok és magyarok – 34 napig állta az ostromot a hatalmas túlerővel szemben, mígnem maradékuk Zrínyi vezetésével kitört, és hősi halált halt. Szigetvári diadalát maga a török szultán sem érte meg, az ostrom utolsó napjaiban meghalt, de ezt a hírt eltitkolták, nehogy az erősen megfogyatkozott sereg – 25 ezer török veszett oda – végképp elcsüggedjen. (A halálhírt hetekkel később Konstantinápolyban jelentette be utóda, az 1566–74 között uralkodó II. Szelim.) A rommá lőtt várat a törökök újjáépítették, létrehozva a ma is látható négybástyás várat. A hatalmas erődítmény 1689-ben került a Habsburgok birtokába.
A betegségben elhunyt szultánnal kapcsolatban a magyar képzelet többféle verzióval állt elő. Az egyik szerint nem betegségben halt meg, hanem a várból kilőtt ágyúgolyó ölte meg. A Budapesti Hírlap 1912. július 21-i számában Mészáros Gyula pedig arról írt, hogy volt Zrínyinek egy nagyon szép lánya, akibe beleszeretett a szultán. A lány belement, hogy a sátrában látogassa meg az uralkodót, ám odaérve bombát dobott Szulejmánra, aki így veszítette életét. Zrínyi és katonáinak önfeláldozása komoly jelentőséggel bírt, ugyanis Szigetvár kitartása megmentette Bécset egy újabb ostromtól. Zrínyi tettének jelentőségét a kortársak és a későbbi századok politikusai is felismerték, Richelieu francia bíboros például úgy vélte, Zrínyi Miklós és Szigetvár hős védői 1566 nyarán az egész európai civilizációt mentették meg a pusztulástól. Az ostromról – és Zrínyiék helytállásáról – idővel egész Európa hírt kapott. Az évszázaddal később élt költő és hadvezér dédunoka, Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című eposza is ezt az eseményt örökítette meg.
A szigetvári ostrom közben elhunyt szultán belső szerveit helyben, a sátránál temették el, a test többi részét Konstantinápolyban. A gyolcsba tekert belső szerveket elföldelték. Ha így történt, azokból semmi sem maradhatott meg. Egy legenda ellenben arról szól, hogy aranyedényben helyezték végső nyugalomra a szultán maradványait. 1693-ban már egyetlen faluk sem állt a korábbi épületeknek. Azóta senki sem tudja, hol lehet a szultán türbéje. 2012 vége óta folyik a török kormány támogatásával a kutatómunka, 2015 szeptemberétől pedig már a magyar állam is támogatja a feltárásokat – a hároméves kutatási programra hatvanmillió forint jut. A vár egykoron mesterségesen felduzzasztott tó közepén állt, amelyet mocsár vett körül. A hadműveletet irányító szultán nem gázolhatott a mocsárban, neki magaslat dukált, ott építhették ki a parancsnokságot. Egy 1689-es térkép ötszögletű építményt mutat kerítéssel és fákkal, nem messze az Almás-pataktól. Egy másik forrás szerint a szultán tábora vízfolyás mellett vagy tóparton állt.
Pap Norberttel az egyik feltételezett helyszínre, a Magyar–Török Barátság Parkba igyekszünk. Ehhez tényleg közel csordogál az Almás-patak. Egy 1664-es ábrázolás szerint a türbét kis erődítmény védte, árokkal körülvéve. Többen úgy vélték, az Almás-patakból vezették oda a vizet. A sok apró részlet alapján határoztak úgy negyedszázada, hogy a jelenleg ismert helyen épüljön meg az emlékpark a szultán születésének ötszázadik évfordulójára. Ennek része a szimbolikus sír, amelynek földjét a szultán szülőhelyéről, Trabzonból hozták.
– Mi több okból elvetettük ezt a helyszínt. A legfontosabb, hogy a források magaslatról beszélnek, szőlőst-gyümölcsöst említenek, márpedig az emlékpark lapos, vízjárta hely. Biztosan nem ártéren építkeztek a törökök – állítja Pap Norbert. Ráadásul romokat sem találtak.
A másik szóba jöhető helyszín a Segítő Boldogasszonyról elnevezett, a helyiek által turbéki templomként emlegetett kegytemplom. A búcsújáró hely Mária-jelenésnek köszönheti létét. (Egy helyi polgár állítása szerint 1705-ös csodás gyógyulását Máriának köszönhette.) Először egy kápolna épült, amely hetven év alatt fejlődött a ma látható templommá. Az 1720-as évektől az idetelepített németek szakrális központja lett, majd a Dráva menti horvátok is előszeretettel jártak ide. Ahogy fogyott, asszimilálódott a két közösség, úgy lett egyre kisebb a kegytemplom jelentősége. Mai méltatlan, rogyadozó külseje a hívek elmaradásával magyarázható. A templom egyes tartozékai egyértelműen oszmán koriak – ilyen a szenteltvíztartó is, amely eredetileg mosakodómedence lehetett –, ezért a helyi hívők körében megerősödött az az elképzelés, hogy a templom az egykori türbe helyén épült. (A korábban említett Mészáros Gyula közel száz éve azt írta, hogy a szultán sírja pontosan ott van, ahol az oltár lépcsői kezdődnek.) Azonban – bár árnyalatnyival magasabban van, mint az emlékpark területe – ez a hely nem a szőlőhegy része, inkább vizes rét. A „hegy” négy-hatszáz méterre található.
A pécsi kutatók, hogy biztosak legyenek a dolgukban, a legkorszerűbb módszerrel vizsgálták meg, mi található a környező talajban. Elemezték a templomkertet, az épület mellett húzódó betonút mindkét oldalát. Nincs várárok, nincs épületrom. Egy korábbi, 2009-es ásatás sem vezetett eredményre. És még egy ok, amely miatt ez a helyszín nem lehetett a szultán táborának a helye: innen nem látható a vár. Márpedig egy ostrom irányításának elemi kritériuma, hogy a vezér lássa a legyőzendő objektumot. 2013-ra derült ki, hogy az emlékpark és a turbéki templom sem lehetett a szultán sírhelye.
Maradt az Almás-pataktól kissé távolabb, a zsibóti vízfolyáshoz közelebb fekvő, eddig figyelmen kívül hagyott terület: a templomtól 1200 méterre lévő turbéki-zsibóti szőlőhegy teteje. A szőlőhegy sem igazán hegy, de mégis negyven méterrel magasabban van, mint az emlékpark. A Nefelejcs-dűlő – ettől északra és délre fekszik a lelőhely – 4,2 kilométerre, azaz egyórányi gyaloglásra van a vártól. Katonai támaszpontnak ideális. A helyszín az írott forrásokkal jól összeegyeztethető, ráadásul a helyi lakosok szerint itt egykor „török rom” állt, és többször is bejelentést tettek oszmán kori régészeti maradványokról. A 2014–15-ben folytatott geofizikai és távérzékeléses vizsgálatok révén meghatározták több jelentős méretű épület nyomát, amelyek délkeletre néznek. Közülük egy szinte tökéletesen a mekkai irányra tájolt.
– A dűlő egykoron olyan mély volt, hogy az emberek nem láttak ki belőle. A környék kiskertjeiből kitermelt törmelékkel töltötték fel a történelmi útszakaszt – magyarázza Pap Norbert, akitől azt is megtudtuk, hogy a felszínen rengeteg leletet, korabeli épülettörmeléket találtak. Az árokrendszer is meglepő egyezést mutatott egy 1664-es rajzzal. Egykoron itt három épület állt egymás mellett: egy kolostor, egy nagyobb dzsámi és egy kisebb türbe. Ahhoz azonban, hogy pontosan meg tudják mondani, melyik a szultáni sírhely, valamennyi épület funkcióját tisztázni kell. Az egyik épület falainak maradványait a tavaly októberben és novemberben végzett régészeti ásatások során tárták fel. Az oszmán korban emelt épület négyszögletű, széles falait téglából és kőből rakták. Az épület központi helyisége 7,8 x 7,8 méter. Északnyugati irányból, hármas osztatú előcsarnokon keresztül lehetett megközelíteni. Minaretnek nincs nyoma. Az épületet kőlapokkal burkolták, a központi részén nagy méretű, két méter mély rablógödör tátong, amelyet minden valószínűség szerint XVII. század végi fosztogatók áshattak ki – elképzelhető, hogy az arany tárolóedényt keresték. Az egykori épület egyes, szerencsésen fennmaradt díszítéselemei az isztambuli Szulejmán-türbe díszítéseivel vannak rokonságban. Jelenleg minden arra mutat, hogy ez lehetett a szultán sírhelye.
A derviskolostor innen nem messze épült. Ezt is megtalálták – a romok belső udvarról nyíló cellákat sejtetnek. Minden a helyére került, de még közel sem tudnak mindent. További vizsgálatokra, a környezetében álló további épületek feltárására is szükség van. A műszeres vizsgálatok és a régészeti feltárás tavasszal folytatódik – ígéri a kutató. A török szakemberek már ennyi lelet alapján is azt mondják, hogy ez egyértelműen szultáni épület. – Mielőtt idejöttünk, minden második ingatlan eladó volt. A fiatalok elköltöznek, az öregek nem bírják a szőlőműveléssel, gyümölcstermesztéssel járó terheket. A romok feltárása kitörési pontot jelenthet, hiszen ha rekonstruálják az épületeket, nemcsak magyarok ezrei repülnek majd Törökországba, hanem törökök is hasonló nagyságrendben jöhetnek legnagyobb uralkodójuk halálának helyszínére. A török állam egyértelműen támogatja az emlékhely fejlesztését – ecseteli végezetül a felfedezésben rejlő lehetőségeket Pap Norbert.
Szimbolikus hely
A szigetvári vár ostromának 450. évfordulója alkalmából a 2016-os évet „Zrínyi Miklós–Szigetvár, 1566” emlékévvé nyilvánította a kormány. Az emlékév részletes programjainak, költségvetésének és koncepciójának kidolgozásával megbízott Zrínyi Miklós Emlékév Emlékbizottság megalakulását Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár jelentette be tavaly decemberben. Az emlékévet azzal indokolta a kormány, hogy az 1566-os szigetvári ostromban Zrínyi Miklós és a vele harcoló magyar és horvát katonák hőstette olyan történelmi esemény, amely máig ható nyomot hagyott a magyar és a közép-európai nemzeti emlékezetekben, a szigetvári várat pedig szimbolikus hellyé tette a magyar, a horvát és az osztrák (stájer) történelmi hagyományvilágban. Ezt a példaértékű helytállást ismerte el a „Civitas Invicta” – Szigetvár, a leghősiesebb városról szóló törvény, amelyet az Országgyűlés 2011. október 17-én fogadott el.
A 2016-os év emlékévvé nyilvánításának célja a történelmi eseményről való méltó megemlékezés. Információink szerint a török állam kétmillió euróval támogatja a szigetvári várban található dzsámi felújítását.