Eszenyi Enikő és Vidnyánszky Attila nyitotta meg csütörtökön a Nemzeti Színház melletti Zikkuratban A képzelet terei című tárlatot, Helmut Stürmer díszlet- és látványtervező színpadi munkájának lenyomatait. A csiga alakú építmény különböző szintjeinek tereiben megannyi makett, mozgó szobor, jelmez és látványterv eleveníti meg a csaknem öt évtizedes életművet.
„A Katona József Színházban a Trolius és Cressida című előadáson ismertem meg Helmut munkáit, a retinámba égett, sosem felejtem el azokat a képeket” – kezdte megnyitóbeszédét Eszenyi Enikő, a Vígszínház igazgatója. „Ahányszor Kolozsvárra mentem játszani a fesztiválra, a büfében mindig vetítették Silviu Purcarete híres előadását, a Faustot. Lenyűgözve néztem a díszletet, amit most itt, a MITEM-en alkalmunk lesz testközelből látni” – fogalmazott.
„Mi minden lehetett volna Helmut Stürmer? Fantasztikus festő vagy szobrász, grafikus, de lehetett volna ruhatervező, maszktervező, és nem akarom végigsorolni, hogy mennyi minden kell ahhoz, hogy ilyen díszlettervek és abból ennyire fantasztikus előadások szülessenek. Arra gondoltam, amikor egyre feljebb és feljebb jutottam az életműben, hány és hány embert kellett meggyőzni, hogy jó lesz, mekkora költségvetéseket kellett átvinni a gazdasági igazgatókon. Hány színész szentségelt, amikor bele kellett bújni a ruháiba és a maszkokba, vagy éppen érezte magát elemelve a ruhaköltemények viselése közben?” – vetette fel a kérdést Eszenyi Enikő, aki szerint Helmut Stürmer alkotói létezésében az a fantasztikus, hogy senkit nem utánoz, mindenről önálló véleménye van.
Mint kiderült, a művészt Magyarországhoz nagyon régi, a kilencvenes évek óta tartó művészi barátság köti. Helmut Stürmer szerint a látványtervező vagy illusztrál és a rendezőnek teret készít, vagy a képzőművészeti énje kerül előtérbe, és mint mondta, ez utóbbi valójában minden díszlettervező vágya. Vidnyánszky Attila szerint fontos, hogy a látványtervező képes legyen a darab hangjait megszólaltatni. Mint kifejtette, a Stürmer által tervezett tér zenél; ő olyan alkotó, aki nem lezárja, hanem kivételes módon kinyitja a teret, így minden díszlete titokkal és költészettel teli.