„Ben tegnap éjjel, álmában meghalt Jáva szigetén, a világnak azon kis szegletében, ahol felnőttkorában rengeteg időt töltött, amelyet szeretett, és ahol tisztelői és régi, közeli barátai vették körül – írják. – Az elmúlt hetekben rendszeresen beszéltünk, kapcsolatban voltunk vele, hogy véglegesítsük A Life Beyond Boundaries című visszaemlékezéseit.”
Az angol–ír apa és angol anya gyermekeként 1936. augusztus 26-án Kunmingban, Kínában született Benedict Anderson fő műve kétségtelenül az Elképzelt közösségek (Imagined Communities, 1983) című könyv volt, amelyben a nacionalizmus kialakulásának fő okait vizsgálta, elemezte, hasonlította össze – különös hangsúlyt helyezve a gyarmatosító hatalmak uralma alól felszabadult, harmadik világbeli, fiatal országok felébredő nacionalizmusaira. Állítása szerint egy korábban nem létezett, de a felfedezett közös eredet, tartalom és mondanivaló által létrejött úgynevezett „elképzelt közösség” kialakulásához és fejlődéséhez elengedhetetlenül fontos a nyelvileg – például a latin vagy a gyarmatosító ország nyelve által – privilegizált tartalmakhoz való hozzáférés csökkentése, az isteni eredetű törvényekre építkező vagy monarchikus eszmék szerinti társadalmi berendezkedéstől való közösségi elmozdulás, illetve a saját, azaz nemzeti nyelven írt nyomtatott sajtó megjelenése és kapitalista logikájú általános térnyerése.
Benedict Anderson sok valóban izgalmas és eredeti példával bemutatott feltevésének egy sarkalatos pontja a nyomtatásra, a nyomtatásban megjelenő és terjedő írásbeliségre és a nyomtatott szépirodalomra vonatkozik. Anderson szerint egy-egy területen a nemzeti gondolat, a nemzeti eszme, a nacionalizmus kialakulása és elterjedése egyenes arányú, szoros összefüggésben van az adott régió vagy ország nyomdaiparának fejlődésével és az ennek köszönhetően egyre nagyobb számban megjelenő nyomtatott könyvekkel és sajtótermékekkel. Az új, nemzeti identitás egyrészt ebben a nyelvben tudja megtalálni és megfogalmazni magát, másrészt ebből – ebből a nyelvből és ennek a nyelvnek köszönhetően – alakul ki és erősödik meg.
Az Elképzelt közösségek pontos megfigyelései és néhol erősnek ható állításai mellett olvasmányos, az érdeklődő és nyitott elméjű nagyközönség számára is befogadható nyelven megírt és gondolatébresztő mű. A szerző valamennyi mondatán és bekezdésén átjön a Kínában töltött gyermekkorban szárba szökkenő, az angol–amerikai iskoláztatásban vagy annak ellenére – gondoljunk csak a gyarmatbirodalmi tudat hanyatló és kapaszkodó pöffeszkedésére – megerősödő multidiszciplináris, multifokális érzékenység. Ez szépen kiegészül a szerző választott területe, a délkelet-ázsiai régió országainak és sorsának beleérző vizsgálata közben szerzett tapasztalataival, illetve az angolszász tudományos esszéhagyomány szerinti elegáns, nagyvonalú, de nem túlzó, a ló másik oldalára nem áteső nyelvi, retorikai és gondolati igényesség méltó folytatásával.
Benedict Anderson műve ma is fontos és elgondolkodtató szellemi termék, annak ellenére is, hogy bizonyos állításai – főleg azok, amelyek a nyomtatás és nyomtatott irodalmi kultúra meghatározó szerepére vonatkoznak – az internet- és a mobilkorszak fejleményeinek köszönhetően már nem annyira aktualitásukban, aktualizálható olvasatukban fontosak, hanem inkább csak történeti dimenzióikban, történelmi jelentőségükben izgalmasak.
Itthon, a magyar olvasóknak pedig külön is elgondolkodtató, esetenként zavarba ejtő olvasmány lehet ez a könyv. Az elmúlt évtizedek meghatározó nyugati nacionalizmuskutatásának irányzatai és alapművei közül Anderson munkája az, amely talán a legtöbbet foglalkozik a magyar nemzetépítéssel is, a legtöbb áthallást vagy összehasonlító értelmezési lehetőséget felvetve – ezek közül a Sziámmal való párhuzam egészen meglepő – hazánk nemzeti identitásának genezisében, kialakulásában és mintázatának – a különböző történelmi korok sajátságait figyelembe vevő – fejlődésében.
Benedict Anderson visszaemlékezéseinek befejezése, végleges formába öntése kiadójára marad. Nekünk, olvasóknak pedig itt maradnak a művei. Rajtunk múlik, hogy kiírjuk-e őt és
az Elképzelt közösségeket a gondolkodásunkból, vagy újra elolvassuk, felfedezzük magunknak, továbbgondoljuk és továbbvisszük-e valamilyen formában.