A rendkívül friss hangú kötet hiánypótló a hazai világirodalmi kiadványok palettáján, eddig ugyanis sehol sem jelent meg hasonló, egy másik nyelvterület XX. és XXI. századi gyerekirodalmát ennyire széles körűen bemutató gyűjtemény. Az informatikus kutyáját lapozgatva egyébként talán az a legfeltűnőbb, hogy az egyes szövegek mennyire üdének hatnak, pedig nem kizárólag napjaink gyerekirodalma kapott helyet a kiadványban, hiszen a könyvben szerepelnek a hetvenes, hatvanas, sőt az ötvenes években megjelent szövegek is.
A legkiemelkedőbbek talán a fergetegesen játékos asszociációkon alapuló versek, mint például René de Obaldia Rotyog a fazék című műve („Rotyog a fazék rendesen, / annál is hangosabban fortyog, / mint amikor az apukám / eldugult orra éjjel hortyog.”) De figyelemre méltó a bátor témaválasztás is, ugyanis a kötetben szereplő belga és francia szerzők nagyon kísérletező kedvűek, fontosnak tartják a kibeszélést, bátran nyúlnak olyan témákhoz is, amelyek a közfelfogás szerint nem gyerekeknek valók. Elég csak Jean-Pierre Siméon Jaj, mi szegények! című művét említeni („Amott a messzi Ázsiában / ezrek és ezrek tűntek el / iszapfolyam nyelte el őket / na igen de itt minálunk / a sok felhőszakadás miatt / kétszázharminchárom pincét öntött el a víz / ez rettenetes ugye?”).
Kevésbé könnyed, filozofikus mélységű, mégis minden gyerek számára közérthető szövegeket is tartalmaz a kötet. Ilyen például az elmúlás, a halál témáját nagyon szelíd, elfogadó és egyáltalán nem ijesztő módon bemutató Gyerekek kórusa című vers. Az utóbbi években egyébként a magyar gyerekirodalomban is bekövetkezett a paradigmaváltás, és már bizonyos tabutémák – mint például a halál, a
traumák, a veszteségek – is kezdtek megjelenni a gyerekeknek szánt szövegekben. A kötet tanúsága szerint a francia nyelvű gyerekirodalomban ezek a témák már jó ideje jelen vannak, és elsősorban a játékos feszültségoldás célját szolgálják, mégpedig úgy, hogy ezeket a traumákat nem kendőzik el, hanem a maguk teljes valójában és természetességében mutatják be őket.
Fontos kiemelni a fordító által összeállított játékos életrajzgyűjteményt is, amely a kötet végén található. Ezek a rendkívül szellemes szövegek biztos, hogy minden leendő olvasó figyelmét felhívják a szerzőkre. Hiszen ki ne lenne kíváncsi egy olyan, szinte mesebeli hősként megjelenő költőre, akinek a „róla készült fotókon hol pipa, hol egy szál virág van a szája sarkában”, vagy aki a „verset asztalnak tekinti, megterítve kenyérrel és borral, melyen megosztozhatunk mindannyian”, illetve aki „azt mondta, a versírás őnála mindig úgy kezdődik, hogy néhány szó bekopogtat az ablakon”?
Az informatikus kutyáját remélhetőleg követni fogják majd más nyelvterületek legkiemelkedőbb gyerekverseit bemutató, újabb gyűjteményes kiadványok is, melyek frissességükkel és bátor szókimondásukkal várhatóan ösztönzőleg hatnak majd a magyar gyerekirodalomra.
Az informatikus kutyája, válogatta és fordította Lackfi János, Móra Könyvkiadó, 2016.