A Zempléni fesztivál régi látogatói már tudják, néhány nap elég a teljes átlényegüléshez. A vasárnapot a Kodály-emlékév előtt is tisztelgő, Hollerung Gábor művészeti vezető dirigálásával és értelmezésével kísért Aurin Leánykar koncertje, a Gál Tamás vezette Csavar Színház előadása és Malek Andrea mélyből előtörő lélekhangja, a Soulistic tette feledhetetlenné.
Hogyan szólalhat meg dzsesszes elemeket vegyítve, némi spanyolos, bolerós hangzással az Indulj el egy úton…, és egyáltalán miként érthető meg a mi magyar érzésvilágunk a déli, spanyol ajkú nép számára? Malek Andrea és Jáger András billentyűs csaknem egy éve kísérletezik a Soulistic formációban a magyar folklór, a dzsessz, a soul- és a latin zene elegyéből egyedi hangzást létrehozni. Az énekesnő Mád községben tartott vasárnap esti koncertje az eredeti műsortervvel szemben zárt térbe, a művelődési házba került; telt ház előtt, eddig nem hallott formában csendültek fel a jól ismert magyar népdalok: köztük az Édesanyám rózsafája, a Jaj, de széles, jaj, de hosszú vagy az énekesnőt is könnyekig megható Én vagyok az, aki nem jó. A valódi lélekhangok ismeretlen húrokat pendítettek meg a hallgatókban, Malek Andrea előadása a fesztiválhoz fűzött reményeket már beváltotta, egyben magasan húzta meg a mustra zenei színvonalát, amikor még nagyon-nagyon sok értékes előadás, a találkozó kétharmad része van hátra. Gyenge pontja a szervezésnek, hogy éppen e napra és éppen egy műsorsávba helyezték a találkozó másik sztárvendégének, Miklósa Erika (képünkön) operaénekesnek és a fesztivál létrejötténél bábáskodó, ide rendszeresen visszatérő Liszt Ferenc Kamarazenekarnak a koncertjét.
Több mint hatvan produkciót, a régizenétől a dzsesszig vezető zenetörténeti utazást látogathatnak a Zemplénbe érkezők idén is, miközben utazókoncertekkel kisvasúton, gyalogszerrel bebarangolhatják a festői Tokaj-Hegyalját Szerencstől Kőkapuig. A negyedszázados tavalyi jubileum után idén két új település, Taktaharkány és Baskó is csatlakozik a programhoz. Több koncert tiszteleg a Kodály Zoltán halálának ötvenedik évére rendezett Kodály-emlékév előtt, illetve a reformáció 500. évfordulóját egyházi zenék megidézésével ünnepli.
Hollerung Gábor művészeti vezető ezúttal a sárospataki Művelődés Házában az Aurin Leánykart vezényelve hozta közelebb már hagyományosnak mondható, A megérthető zene című sorozatával a kodályi életmű üzenetét, a magyar virtust, az Egyedem-begyedem tengertánctól a Pünkősdölőig. A Kodály szülővárosából, Kecskemétről érkező világhírű kar egy nappal korábban a mesés Komlóska falu hegyoldalában nyújtott feledhetetlen koncertélményt, változatos, a XX. századi művekig folyamatosan bővülő repertoárjával.
A hazai késő reneszánsz épület legértékesebbje, a sárospataki Rákóczi-vár falai közül kilépve a lehető legautentikusabb hangzást a reneszánsz lant jelenti, és annak leghitelesebb hazai képviselője Kónya István. Erdőhorvátiba visz utunk, hogy az ottani református templom és közösség melegségében hallgassuk meg a reneszánsz lant tizenkilenc húrjának összhangzását. Mellé pedig a gregorián, egyházi népének, zsoltárének, zsoltárfordítás históriás és történeti, valamint a szerelmi ének magyar dalait a csodálatos Bognár Szilviától. A két nagyszerű előadóművész egy órában esszenciális válogatást, zenetörténeti kuriózumot, felemelő élményt jelentett.
A Demetervin Pincészetben Mádon fiatalosabb a hangulat: Gál Tamás felvidéki színész mindenfelé turnézik az országban a Csavar Színházzal: a mádi pincében „AZÖRDÖGBE!” című népmeséjén mulatnak kicsik és nagyok.
Zemplénben az utazókoncertek hagyományához tartozik a helybeli borászok, háziasszonyok vendégszeretete: állomásról állomásra házi sütemények, borkóstolók vallanak arról, hogy az itt élők módfelett szeretik a páratlan szépségű környezetet, és gondoskodnak arról, hogy mi, látogatók