meséli
2012-ben az al-Kaida radikális iszlamista terrorszervezet Északnyugat-Afrikából leszivárgó fegyveresei átvették az irányítást az ország nagy része és egyik legnagyobb városa, Timbuktu fölött. Az elfoglalt területeken erőszakkal bevezették az iszlám vallási jogot, a saríát, amelynek köszönhetően mindennapos lett, hogy a tetten ért tolvajok kezét levágták, a házasságtörő asszonyokat megkövezték, az ellenállókat és tevékenységüket kritizálókat kivégezték. Ezek mellett kilátásba helyezték, hogy elpusztítják Timbuktu eredeti, hagyományos észak-afrikai építési technikával épített – a világörökségi listán is szereplő – városrészeit, az észak-afrikai korai iszlamizáció emlékhelyeit, illetve a timbuktui könyvtár kéziratgyűjteményét.
Ez a gyűjtemény főleg a XIV. és XVI. században keletkezett kéziratokból áll. A vallási szövegek és Korán-magyarázatok mellett számos tudományos, orvosi, történelmi, filozófiai, irodalomelméleti és szépirodalmi szöveg, geometriai, algebrai, asztronómiai és asztrológiai tanulmány található benne –egy részük az eredeti ógörög szövegek másolt példánya –, valamint olyan etikai kérdésekkel foglalkozó írások, melyek a rabszolgaság fenntarthatóságának és a jó kormányzás módjának kérdéseit, esetleg a szexualitás és erkölcs problematikáját vizsgálják. Többségük abban az időszakban keletkezett, amikor Timbuktu jelentős és gazdag város volt, kereskedelmi útvonalak kereszteződésében feküdt, amelynek köszönhetően a legkülönbözőbb népek és kultúrák találkozási és keveredési helye lett, komoly intellektuális központ, olyan egyetemekkel és mecsetekkel, amelyek messzi vidékekről is idevonzották a korszak tudósait.
Térjünk vissza 2012-be. Ahogy egyre kilátástalanabbá és durvábbá fajult a helyzet, Abdel Kader Haidara elkezdte megszervezni a kéziratgyűjtemény kimenekítését. Az életveszélyes műveletben minden merészségére, dörzsöltségére és kapcsolatára szüksége volt. Terve nem kisebb volt, mint hogy az al-Kaida pusztítása elől Mali déli, egyelőre biztonságos területeire kimenekítsen háromszázötvenezer kötetet.
Joshua Hammer The Bad-Ass Librarians of Timbuktu – And Their Race to Save the World’s Most Precious Manuscripts (Timbuktu kőkemény könyvtárosai, avagy a világ legértékesebb kéziratgyűjteményének megmentése) című, idén áprilisban publikált könyve róla szól, az ő élettörténetét meséli el. Azt a hihetetlen történetet meséli el, hogy miként vált egy szelíd természetű, kedves modorú, művelt levéltáros és történész a világ egyik legrafináltabb csempészévé.
A számos díjjal kitüntetett amerikai újságíró és világutazó könyve mégsem csak egy életrajz, inkább egy izgalmas műfaji keverék, melyben egyszerre van jelen a riportok gondos és felderített tárgyilagossága, az útirajzok átélt egzotikus kalandjainak rögzítése, a kultúrtörténetek idői gyökereztetése, a geopolitikai röpiratok szenvedélyes érvelése és a thrillerek hátborzongató jelenetezése.
A könyv több kritikusa szerint ezeknél a részeknél válik igazán izgalmassá a The Bad-Ass Librarians of Timbuktu. Szinte ott ülünk egy blokáddal megerősített al-Kaida ellenőrző pontoknál veszteglő taxi hátsó ülésén, hogy aztán egy öreg lélekvesztő csónakban folytassuk utunkat, vagy órákon át bujkálunk egy rablóbanda elől, vagy lefizetjük a korrupt kormányerők katonáit, és még folytathatnám azoknak a végtelenül feszült atmoszférájú jeleneteknek a felsorolását, amelyekben együtt izzadunk és rettegünk az életüket egy-egy köteg kéziratért kockára tevő önkéntes csempészekkel – azokkal az ismeretlen férfiakkal és nőkkel, akik arra tették fel az életüket, hogy megmentsék az emberi kultúra örökségét a szélsőséges vallási és politikai indulatok pusztító tüzétől. Minden elismerés, tisztelet és hála az övék!