– Ön járt a chicagói kiállításon?
– Igen, az egyik kísérőprogramunkon, amely a kiállítás záróeseményeihez kapcsolódott. A Bauhaus egy nagyon sokoldalú irányzat volt, és – sokan nem tudják, de – Moholy-Nagy zenével is kísérletezett, a forma és a hangok közötti kapcsolatot kereste. Így erre az alkalomra létrejött egy magyar modern zenei együttes Gőz László vezetésével, aki a Budapesti Music Center igazgatója. Ebben ifj. Kurtág György is részt vett, és Moholy-Nagy alkotásai által ihletett zenét játszottak.
– A kiállítást a New York-i Guggenheim Múzeum kezdeményezte. Hogyan vettek ebben részt az amerikai magyar külképviseletek?
– A programsorozat a mi közreműködésünkkel zajlott és zajlik. Amikor Moholy-Nagy hosszabb németországi tartózkodás után Amerikába érkezett, a Bauhaus még viszonylag ismeretlen volt Amerikában. Moholy-Nagy ott a modern művészetek úttörőjének számít. Jó barátja volt Solomon Guggenheim, aki a hasonló nevű múzeumot és alapítványt létrehozta. A múzeum gyűjtötte a Moholy-Nagy-alkotásokat, és igen gazdag anyaggal rendelkezik. Utoljára a hatvanas években volt egy nagy életmű-kiállítás, de azóta rengeteg idő eltelt, ezért időszerűnek érezték, hogy egy újabbat szervezzenek. A Guggenheim megkereste a New York-i Magyar Intézetet, mi pedig örömmel vettünk részt. A múzeum elképzelése szerint a tárlatot három fő helyszínen mutatták és mutatják be: a Guggenheimben, a chicagói Art Institute-ban – ez Moholy-Nagyhoz köthető város, hiszen ott élt és alkotott –, illetve Los Angelesben. New Yorkban a kiállítással párhuzamosan szerveztük meg a Modernity by Hungary nevű művészeti fesztiválsorozatot. Chicagóban is szerveztünk kísérőprogramokat.
– Átlépték az amerikai sajtó ingerküszöbét?
– Kivételesen jó volt a sajtóvisszhang. Mindkét kiállítást százezrek tekintették meg. Chicagóban 150 ezer egyéni látogató célzottan erre volt kíváncsi. A vezető amerikai napilapok foglalkoztak a New York-i és chicagói eseményekkel, többek között a The New York Times, a Chicago Tribune és sok művészeti folyóirat is. Szinte példátlan sajtóvisszhangja volt egy Magyarországgal is kapcsolatos eseménynek, ilyet már rég nem láttunk.
– Persze ők Moholy-Nagyot már félig-meddig amerikainak tartják.
– Az volt a célunk, hogy arra a fajta kreativitásra irányítsuk a figyelmet, amit Moholy-Nagy is megtestesít, és a magyarokra is jellemző. Nem akartuk a magyar származásával „ellopni a show”-t. Inkább azt kívántuk hangsúlyozni: fontos, hogy Amerikában is ismerjék az itteni művészeket. Moholy-Nagy Magyarországon és Európában alapozta meg művészetszemléletét. Ráadásul az Egyesült Államokban mindenkit amerikainak tartanak, aki ott telepedik le, és persze jelentősen hozzájárul az amerikai művészetekhez. Chicagóban Moholy-Nagyot úgy tartják számon, mint a városba telepedett legfontosabb művészt.
– Terveznek más magyar vonatkozású kiállítást az amerikai intézményekkel közösen?
– Igen. New Yorkban az egyik legnagyobb magángaléria bevonásával idén egy neoavantgárd festészeti kiállítást szeretnénk bemutatni. Amerikai oldalról jött a kezdeményezés, de ezúttal magyarországi alkotókkal szeretnének foglalkozni. A chicagói Art Institute művészeti iskolájával is tárgyalunk. Az együttműködésekkel az a célunk, hogy rendszeresen legyünk jelen az amerikai művészeti életben, és előmozdítsuk a magyar művészet megjelenésének lehetőségét.
– Milyen képzőművészeti anyagot terveznek kivinni a neoavantgárd kiállításra?
– A kiállításnak amerikai kurátora van, ők válogatják majd ki az anyagot, mi csak közreműködünk. Ez egy rendkívül nagy galéria, és a tulajdonos jól ismeri a magyar képzőművészetet; most az 1960-as, 1970-es évek magyar művészeire koncentrálnak. A legeredetibb alkotókról van szó, akik egyre ismertebbek külföldön is. Nyugat-Európában és Amerikában egyfajta reneszánsza van a kelet-európai művészeteknek. Újra divatosak, vagy inkább most kerülnek a helyükre, mert a hidegháború korszakában nem volt nagy mozgás a két tábor között. Most rájöttek, hogy a vasfüggöny és az itteni művészetekre nehezedő ideológiai nyomás ellenére nagyon izgalmas és változatos alkotások születtek. Ezeket a közönség most fedezi fel.