– Méltó helyre kerül-e lassan Hamvas életműve? Tanítható-e? Elemezhető-e? Használható-e? Bekerül-e a közgondolkodásba a praxis szintjén?
– Annak, hogy Hamvas tanítását miként lehet bevonni az oktatásba, két iránya lehetséges. Egyrészt megismertetni irodalmárokkal, filozófia iránt érdeklődőkkel a bölcsészkar bármelyik szakán szabadon választható kurzusként magát az életművet. Másrészt az antropológiai, etikai vonatkozások beépíthetők az etikatanár-képzésbe. Ennek többéves gyakorlata van Egerben. Óriási műveltséganyagot mozgósít Hamvas, és – ezt tapasztalatból mondom – a hallgatóságnál olyan szinteken indít be további gondolatokat, amilyen műveltsége magának az embernek van. Az életmű kifejezetten olyan írásokat is tartalmaz, melyek a realizálásproblematikával foglalkoznak, például a Mágia Szutra. Alcíme is ez: Az életvezetés fonala. Ez az írás állandó önreflexió, önvizsgálat, önbírálat, vívódás, hogy mit tegyek, hogyan legyek normális ember, hogyan realizáljam magamban az ép, egészséges, tisztességes ember képét. Az etikatanár-képzésben határozottan lehet ezeket a fogalmakat működtetni, használni. Hamvas fogalmai arra is alkalmasak, hogy a tanárok középiskolákban szóba hozzák őket. Mondok két fogalmat: univerzális orientáció és transzparens egzisztencia. Bármelyik középiskolás megérti, hogy ha transzparens, átvilágítható, megszólítható, megérthető vagyok, és kész vagyok a kommunikációra, az már a magatartásomnak egy magas minősége. És ha ez párosul egy univerzális orientációval, azaz nem zárom be a kaput semmilyen új gondolat, megközelítésmód előtt, akkor máris sokat tettem. Az etika semmi egyéb, mint a másik követelésének megszólalása bennem, ahogy Derrida mondja. Azáltal, hogy létezik a másik ember, engem állásfoglalásra, ítélkezésre késztet. Aki transzparenciát és megszólíthatóságot hirdet, az már nagyon sokat tett azért, ami az igazi etikatanításnak is egyik célkitűzése lehet.
– Minden gondolkodó esetében munkál bennünk egy kanonizációs kényszer. Hamvas gondolkodását hogyan, miféle rendszerbe illeszthetjük?
– Hamvas pont azt a nyugat-európai áramlatot folytatja magyar szemmel és szívvel, ami épp a rendszerben filozofálás ellen emel szót. Kierkegaard és Nietzsche azt mondja, hogy a lét a filozófia kontextusában nem válhat átfogó rendszerré. Hamvas ezt a tradí-
ciót is komolyan véve nem akart rendszerezett életművet létrehozni. Ő azt mondja, az egész létnek van rendszere. Így beszél: rend az, ami önmagát önmagából szabályozza és rendben tartja. Amikor a rend elvész, akkor jelennek meg a rendszerek. Azért nem tudom leképezni azt, amit tapasztalok a kultúrában, társadalomban, az ember világában, mert elveszett a rendről való tudat. Erre utal az a bizonyos hamvasi fogalom, a létrontás, ami Heideggernél a létfelejtés.
Amikor Kierkegaard a pillanatról beszél, azt mondja: minden döntésed, választásod létminőség-választás legyen, és ez úgy történjen, hogy döntésedben az örök nyilvánuljon meg. A pillanatban az örökkévaló nyilvánul meg, mert a pillanatnak nincs időbeli kiterjedése. Azt mondom: most, és belepereg a múltba. A következő pillanat pedig még nincs itt. A pillanatban fölvillanhat a teljes, az egész, a minden. Hamvas inkább erre törekszik, mintsem valami összeeszkábált, racionális, ontológiai vagy ismeretelméleti rendszert csináljon a létnek. Dehogy törekedett ő egzakt rendszer létrehozására! Pontosan ezért választotta az esszéformát és regényformát. Mindkettő a szabadság és személyesség műfaja.
– Ami a ma emberének különösen vonzó Hamvasban, az a nyugati és keleti hagyományok szintézise.
– Az ő kutatása Kelet és Nyugat értékei felé egyrészt invokáció, segítségül hívás, másrészt kapaszkodó. Valóban szintézis, sajátosan magyar, ugyanakkor egyetemes szintézis. Hamvastól megkérdezték hajdanán: miért nem lóg a falán Nietzsche képe? „Miért kéne itt lógnia?” – kérdezett vissza. „Mert ön a magyar Nietzsche!” Azt hiszem, ez vállalható. Inkább a magyar Nietzsche, mint a magyar Steiner vagy a magyar Coelho. Az a kánon, melybe ő beletartozik, nagyon gazdag. A fentieken kívül Jaspers, Guénon, Böhme, Baader, Pascal, Joyce, Sterne, Proust, Powys, Platón, Szent Ágoston… nem lehet mindenkit fölsorolni.
– Dúl Antal ’95-ben azt mondta: sok rajongója narkózisként használja Hamvast.
– Sőt, gyógyításra is lehet használni. Harminc évvel ezelőtt az egri Hamvas-olvasókörrel együtt táboroztunk egy társasággal a Bakonyban. Depressziósokat, személyiségzavarban szenvedőket gyógyítottak Hamvas-szövegekkel. Önismereti, önreflektív szövegeket választott a terápia vezetője, melyek aztán – hosszadalmasan persze – gyógyuláshoz vezettek. Hamvas etikája, antropológiája csodálatosan hasznosítható. Egész tanítása végső soron a realizálásról szól. Az állandó önreflexió igényéről, a lét egészének állandó esedékességéről, a teljességtudatról, az éberségről. Ezek mind olyan hívó szavak, amelyek hasznosak lehetnek a modern ember számára is.
Túlélte a bombatalálatot a kézirat
Feleségéhez írt, majd saját kezűleg könyvvé formált személyes hangvételű Hamvas-kézirat kerül december elején a boltokba a Medio Kiadó gondozásában, az író szépirodalmi ciklusát lezáró három művet tartalmazó kötetet pedig a jövő év elején adja ki a hagyaték két gondozója, Palkovics Tibor és Szakács Gábor, akik egyúttal a kiadó vezetői. A hazai irodalom és bölcselet egyik legnagyobb huszadik századi alakjának tartott szerző elismertsége még mindig csak verbális szinten létezik, a „mérvadó” irodalomtörténet csak marginálisan vagy egyáltalán nem említi, életművének kiadása több mint huszonöt éve folyik.