Az idén nyolcvanöt éves Tímár Gábor volt már forradalmár, emigráns, mérnök, Kanadában egyetemi tanár, kutató Afrikában és a sarkvidéken, talán még csak vadakat terelő juhász nem volt. Most éppen író, harminc könyv szerzője. Legújabb, Isteni igazság című regénye fordulatos és izgalmas, ahogy az egy történelmi regénytől minimum elvárható. A kissé emelkedett cím valóságtévesztő lehet: a történetből jól sejlik, az igazságot mégiscsak itt, a földön döntik el, a győzteseknek kijáró jog szerint, sajátosan.
Történetünk a második világháborúba vezet, a mindennapos szenvedés és halál, kegyelem és kegyetlenség környezetében élő főszereplők, az osztrák katona Paul Huber és a nácik, majd a szovjetek elől menekülő magyar zsidó lány, Eszter találkozása és sorsa itt, az irracionális racionalitásban rajzolódik ki, nyer színhelyet. A fiatal tiszt megmenti a zsidó lányt, és életük nem várt fordulatot vesz. Paul ráeszmél arra, hogy az a helyzet, amibe fiatal tisztként belekényszerült, egyáltalán nem felel meg számára, az uralkodó, kegyetlen embertelenséggel ugyanis nem tud egyetérteni, ugyanakkor valahogy úgy kell kikerülnie a hadsereg kötelékéből, hogy közben elkerülje a hazaárulás vádját. Mindkét szereplő karaktere megnyerő, akinek elengedhetetlen, hogy szimpatizáljon a regények alakjaival, nos, azoknak nem okoz csalódást Tímár: hősei esetlenségükben is szerethetőre sikeredtek.
Mint az életrajzból tudható, Tímár Gábor kadétiskolában tanult, a háború szörnyűségei alól nem részesült felmentésben, tehát nem légből kapott, összeolvasott történetekből kaparta össze a sajátját, miként erről az előszó is tanúságot tesz. „Ott, a sáros út mellett, 1945 márciusában, egy teherautó tetején fogalmazódott meg bennem ez a regény.”
A lélektani drámának, pszichológiai brillírozásnak kicsit sekélyes szöveg nehezítheti az olvasást, azonban a látványos történetvezetés könnyedén átvezet ezeken a problémákon. Tímár Gábor leírásai látványosra és érzékletesre sikerültek, látszik, hogy szerzőnk sokat bízott a képszerűségre, filmszerűen pörgő jelenetei könnyen tetszést arathatnak az olvasóknál.
A könyv komoly erénye, hogy írója nem híve a fekete-fehér megoldásoknak, ítéletet nem mond, nem jó és rossz kettős természetében láttatja a dolgokat, leír, nem általánosít, tudja, a történelem súlya alól senki nem menekülhet. A férfias erények, mint barátság, hűség, bátorság is helyet kapnak Tímár könyvében, de – talán a fogalmak szimbólumértéke miatt – szerzőnk hébe-hóba közhelyes megoldásokra ragadtatja magát, mintha nem egyensúlyozna elég jól a fogalmakkal, nem bírja el a nagy súlyt, ami ezekkel a szimbólumokkal feltétlenül jár.
A regény, noha nem tesz hozzá semmit a második világháborúról eddig kialakult ismereteinkhez, és narratívájában sem igen tér el az ebben a témában eddig kijött regényektől, nem beszélve arról, hogy párbeszédei is egy B kategóriás amerikai akciófilm hangulatát idézik, egytéli olvasmányként elnyerheti az ilyen témákra fogékonyak tetszését.
Tímár Gábor: Isteni igazság, Athenaeum Kiadó, 2016.