Holesch Dénes kiállítását végigjárva az Abigail Galériában bizonyára sokan találnának olyan festményt, amelyet örömmel látnának az otthonuk falán.
A kalandos életű festő ugyanis nem valamiféle önterápiaként alkotott, nem lelke legsötétebb bugyrait vetítette ki a vászonra, hanem a legragyogóbbakat – tudatosan olyan képeket festett, amelyeket az emberek örömmel akasztanak a kandalló fölé vagy a dolgozószobájukba. Mert az alkotás számára nemcsak valamiféle heroikus önkifejezés volt, hanem el is akarta adni a műveit. Hiszen ebből élt. És megélt ebből a világ minden táján. Anélkül, hogy giccsbe hajló cicomás kompromisszumok miatt le kellett volna térnie a maga művészi útjáról.
Holesch Dénes 1910-ben született Besztercebányán nemesi családban, de nem folytatta az elismert építészdinasztia hagyományait, hanem festészetet tanult Budapesten Réti István növendékeként. 1933-ban indult világgá – nem Amerikába, az ígéret földjére, hanem Keletre –, bátyja hívására Kínába utazott, ahol portréfestőként lett keresett, és életképei is kelendőek voltak. Szabadság- és megismerésvágy hajtotta tovább a Fülöp-szigetekre, Balira, majd Ausztráliába, ahol a Levendula-öbölben festve felfigyelt a rádióban egy zongorajátékra.
Kiderült, hogy a zongoraművészt Joyce Greernek hívják, Holesch felhívta őt, és felajánlotta, hogy megfesti a portréját. – Úgy mutatkozott be annak idején Sydneyben neki, hogy „művésznő, hallottam az ön zongorajátékát, amely engem az egri törökverő nők dinamikusságára és harcosságára emlékeztet”. Tíz nap múlva már feleségül is vette a zongoraművészt, majd két gyerekük született, akikkel együtt ötven évig vándoroltak a világban – mesélte Fekete Klári, a festő életrajzírója, aki magától az özvegytől hallotta ezt a történetet.
Fekete Klári ismert manöken volt, majd a pályamódosítása után egy utazási irodában dolgozott, ahová egy nap besétált a festő özvegye és a fia, hogy egy lakást szeretnének bérelni zongorával, és elkezdtek mesélni Holesch Dénesről. Annyira megtetszett neki ez az életút, hogy évtizedek óta kitartóan dolgozik azon, hogy itthon is megismertesse ezt a festői életművet és a regénybe illő élettörténetet – kiállításokat szervez, A szabadság rabságában címmel portréfilmet készített, amely elérhető a világhálón, és elnyerte a Göcsej Filmszemle első díját, valamint a Savaria különdíját.
Holesch Dénes ugyanis ismertebb külföldön, mint idehaza. Ausztráliából Amerikába ment, ahol egyik kritikusa dicsérte a szabadon vágtázó lovakat ábrázoló képeit, és attól kezdve ez lett a fő témája – a lovak festőjeként tartják számon. Elképesztő sikerei voltak: például az Udvarlás című képe több mint egymillió példányban kelt el Amerikában poszter formájában – az eredeti kép és egy poszter is látható a kiállításon. Több mint ötven galériával állt kapcsolatban, amikor ezt írta a feleségének New Yorkból: „Tudod, az mind szép és jó, hogy mindig mindenhol vannak barátaink.
De a barátok soha nem tesznek engem jobb festővé, téged jobb zongoristává! Az embernek egy országra, egy nemzetre, egy atmoszférára van szüksége ahhoz, hogy ezt elérje. (…) Rájöttem, mindig tetszeni akartam az embereknek, de vajon akartak-e az emberek tetszeni nekem?” – Egyre nőtt benne a honvágy, de félt hazajönni, nehogy börtönbe kerüljön, mint sok hazatért emigráns. Idővel visszahódította őt Európa, Párizsban adta el a legtöbb képét a hatvanas-hetvenes években. 1983 februárjában tért haza Budapestre, de egy itt diagnosztizált rákban három hét alatt meghalt. Amikor eltemették, Magyarországon senki sem tudta, hogy Holesch Dénes egy sikeres festőművész – ismertette Fekete Klári.
Az Abigail Galéria és Aukciósházban január 28-ig látogatható tárlat gazdag anyagot vonultat fel, az emblematikusnak tekinthető lovas képek mellett – cirkuszi lovak, lóversenyek, rodeók, bikaviadalok egyaránt megjelennek ezeken – a szülői ház, az utazások emlékeit őrző kínai zsánerképek, párizsi és New York-i utcákat ábrázoló festmények, valamint portrék és önarcképek igazolják, hogy Holesch, bár rengeteg hatás érte, a kezdetektől a saját útját járta a festészetben is.
A tájékozódásban segítheti az érdeklődőt Feledy Balázs Holesch című könyve is, amely a galéria kiadványaként jelent meg.
Tárlatlátogatás előtt érdemes megismerni e világpolgár kalandjait, idegenségtapasztalatát, honvágyát és sajátos hazafiságát, amely elegánsan van kódolva a legszuggesztívebb, legdinamikusabb képeibe is.