2017. április 30., vasárnap, Katalin, Kitti napja
Kultúra
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: http://magyaridok.hu/kultura/st-louis-horvath-kertben-1500436/

St. Louis a Horváth-kertben

1976 van. Anyám a húgommal terhes, én tizenhárom éves vagyok, és az Urániában új filmet adnak. Az a címe, hogy Régi idők rockzenéje.

Anyám mondja, hogy ezt megnézzük. Úgyhogy megnézzük. Nem vagyok túl lelkes, nem ígér sok jót ez a cím, nekem legalábbis semmit sem mond, de hát anyám akarja, elkísérem.

Pereccel ülök a sorban, és elkezdődik. Fekete-fehér képek jönnek, egy pap beszél, igen, valószínűleg pap lehet, fehér ingben van, és szenvedélyes hangon, gesztikulálva mondja, hogy a rock’n’roll tönkreteszi az ifjúságot, az ördög műve, és akkor egy gyors vágás, és belerobban a képembe valami. Valami zene. Egy fura, fekete fickó játszik. Olyan a bajsza, mint egy cigányprímásnak vagy a Horváth Pistának, aki a Hej, rigó, rigót énekelte, csiricsáré az inge, és olyan hatalmas a keze feje, hogy szinte eltűnik alatta a gitár nyaka.

Reuters

Ez a fickó játszik, és belerobban a képembe a School Days:

„Up in the mornin’ and out to school / The teacher is teachin’ the Golden Rule / American history and practical math / You studyin’ hard and hopin’ to pass / Workin’ your fingers right down to the bone / And the guy behind you won’t
leave you alone […]”

Jobb napjaimban ugyanaz a srác vagyok, aki ott ül, 1976-ban az Urániában. Belepréselődve a székébe, ütemesen doboló lábbal, karfán ütött ritmussal, vigyorogva. Akkor, abban az első pillanatban még összenézek anyámmal, aki ugyanúgy mosolyog, és azt mondja: – Na? Ez volt apáddal az ifjúságunk… – aztán nem nézünk össze többet, én megbabonázva bámulom mindazt, ami a mozivásznon történik, hallgatom ezt a furcsa, fekete palit, nézem, ahogy áttáncol a színpadon azzal a leírhatatlan lábtartással, ahogy vigyorog, és amit látok, az olyannyira nem egyeztethető össze a kinti világgal, hogy egyszerre értelmet nyer mindaz, ami normális körülmények között semmit sem jelentene, értelmet nyer anyám mondata a saját ifjúságukról, és inkább érzem, mintsem tudom, hogy ez mostantól az én ifjúságom is, s hogy ez a fura fekete pali a fura cigányprímás bajszával beleette magát örökre a lelkembe.

S aztán megszületik a húgom, kezdődik a gimnázium, jön mindaz, amitől soha, egyetlen pillanatra sem tudtam megszabadulni azóta sem, és minden pillanatában felbukkan ő.
Minden házibuli vele indul, mi mással?

„Deep down Louisiana close to New Orleans / Way back up in the woods among the evergreens / There stood a log cabin made of earth and wood / Where lived a country boy named Johnny B. Goode / Who never ever learned to read or write so well/But he could play the guitar just like a ringing a bell […]”

Nem játszik többé az a hatalmas kéz, nem táncol többé át a színpadon az a rongyláb.

Azt írták: meghalt Chuck Berry, meghalt a rock’n’ roll.

Igen. Úgy valahogy. És sajnos most vele halt az ifjúságom is. Aminek egy része ott élt mindig is vele, St. Louisban. De az is lehet, hogy St. Louis élt itt velem, a Horváth-kert környékén. Akár így, akár úgy, ez már odavan. És mostantól megint rosszabb hely lett a világ. Egye meg a fene. De csak azért is: „Go, Johnny, go, go Johnny B. Goode.”

Kiemelt

Eső, hó, jég, hideg, meleg nem számít

A jövőben a gumiabroncsok is intelligensek lesznek, mivel olyan szenzorokkal szerelik fel őket, amelyek közvetlen információt juttatnak el az érintkezési területről.

Poszt-trauma

Az afrikai bíboros az európai szélsőliberálisoknak üzent

Nekik is jobb lenne, ha megértenék.

Túltolta a béreket a Hír TV

Jól fizet Simicska tévéje, csak meddig?

Gyurcsány mégis megszerezte a dokumentumokat

Csak nem azokat.

Így fonják át Soros polipjának csápjai a ballib médiát 4.

A polip működése, nyomásgyakorlása a médián keresztül mutatható be legegyszerűbben.

Hirdetés

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!