A Tatabányai Jászai Mari Színház 2015-ben mutatta be Csehov Sirály című drámáját. A történet fogva tartotta az alkotók fantáziáját, ebből született az ötlet, hogy a mű továbbgondolásával a cselekmény még ki nem bontott részeibe is beletekintsünk. Történetesen abba, hogy mi is zajlik a harmadik és a negyedik felvonás között eltelt mintegy két és fél évben, amiről csak rövid, pár mondatos utalásokból lehet tudomásunk.
Néhány éve rendezte Miskolcon Kiss Csaba a Sirályt, de korábban több jeles előadást állított színre Csehov novelláiból, leveleiből – talán ezért is találta meg őt a felkérés, hogy írja meg a „hiányzó jeleneteket” a drámából.
– Amennyire izgalmas első hallásra az ötlet, éppen annyira veszélyes is – állítja a rendező. – Csehov zseniális alkotó, megírni egyik legismertebb darabja, a Sirály folytatását elég nyaktörő vállalkozás. Féltem is tőle. Kezdettől fogva éreztem, hogy csak akkor sikerülhet, ha nem utánozni vagy másolni akarom őt, hanem a saját világomat, érzéseimet, csehovi emlékeimet fogalmazom meg. Elég sokat foglalkoztam vele rendezőként is, íróként is, de a Nappalok és éjszakák egy 21. századi magyar író játéka Csehov figuráival, történeteivel.
Stílusjáték, mondhatnánk, mint ahogy a zenészek feldolgozzák egy másik zeneszerző témáját – mondta a rendező. De még így is jó hónapnyi gondolkodási idő után mondott igent a felkérésre, amikor már úgy érezte, hogy lesz saját mondanivalója a történettel.
Nem véletlen hogy a 3. és a 4. felvonás közötti időszak merült fel, hiszen ez a legnagyobb időbeni ugrás a darabban, és a legtöbb titok – már ami az érzelmek alakulását illeti – ebben az intervallumban keresendő.
– A csehovi művek lényegi eleme, hogy a nagy drámák a falakon kívül, a háttérben zajlanak, a nyílt színen többnyire a beszélgetéseknek és a róluk való gondolkodásnak lehetünk szemtanúi. Itt a hiányzó két évben egy fiatal lány megszökik otthonról, színésznőnek áll, elcsábít egy negyvenéves, híres írót, gyereket szül neki, de a gyerek meghal, a férfi pedig visszatér korábbi életéhez. Szóval drámai történés van bőven. Annyi előzménye volt a munkámnak, hogy 2001-ben megrendeztem a Csehov szerelmei című előadást Kulka Jánossal és Györgyi Annával. A darab az író és három nő szerelmi levelezésére épült. Akkor Radnai Annamáriával gyakorlatilag a teljes levelezését átnéztük, tehát eléggé sokat tudtam Csehov magánéletéről, személyiségéről. Ez azért fontos, mert a Sirály minden darabja közül a leginkább önéletrajzi ihletésű munka. Ezek a mozzanatok a Kardos Róbert által oly finom humorral játszott Dorn doktor történeteiben találhatók meg. A Nappalok és éjszakákat igyekeztem úgy megírni, hogy az is tökéletesen megértse és élvezze a darabot, aki soha nem látta vagy olvasta a Sirályt. De jól lehet hallani előadás közben, hogy hol ülnek a Csehov-rajongók, van néhány utalás, ahol ők mindig felnevetnek – avat be Kiss Csaba a részletekbe.
– Én azért szeretem, mert nagyon sokszintű író és rendkívül árnyaltan beszél az emberről. Néha nem is lehet eldönteni, hogy épp mulat-e a szereplőin, vagy mélységesen megveti őket. Nála nagyon közel van e két viszonyulás: az empátia és az irónia egymás mellett él. Történetei nem rendkívüliek, többnyire napi szerelmek, féltékenységek, vágyak elviselhetetlenné fokozva; én ezt a hétköznapi tragédiát szeretem a csehovi sorsokban, azt, hogy jó esetben a magunk életét, vívódásait látjuk a színpadon. Sok a boldogtalanság a hőseiben, de mégsem depressziósak: újra és újra megpróbálják – folytatja a gondolatmenetet az író-rendező.
A színház kérése volt, hogy minél több szereplőt tartson meg szerepében a rendező a Sirály-előadásból, de vannak meghívott művészek is az új műben.
– Györgyi Anna néhány éve játszotta Arkagyinát Miskolcon, ezt a szerepet most neki írtam. Trokán Annával pedig egy Boris Vian-vígjátékban dolgoztunk együtt, most a Nappalok és éjszakákban Nyinát, a fiatal színésznőt alakítja. Hihetetlenül izgalmas dolog „élő” színészre írni egy darabot: óhatatlanul beleszövi az ember a saját tudását, véleményét és azt is, hogy mi állna jól az illető színésznek. Danis Lídiának is írtam egy Mása-monológot, amit gyönyörűen játszott. Éreztem, hogy ez meg fogja őt érinteni. Először voltam olyan helyzetben, hogy a két munka, az írás és a rendezés időben ilyen közel esik egymáshoz. Kezdetben annyira friss volt a darab – pár nappal az olvasópróba előtt fejeztem be –, hogy egy ideig még íróként viszonyultam a saját történetemhez, a rendező csak kóstolgatta. A színészek kérdései, megfejtései által váltam lassan részévé az előadásnak, kezdetben csak figyeltem őket – mint író. Nagyon érdekes volt a váltás, ahogy egyszer csak kiment belőlem az író és bejött a rendező. Más nézőpont – vonja le Kiss Csaba a végkövetkeztetést.
A Klebelsberg Kultúrkúria meghívásával először kerül ki a saját teréből a darab.
A rendező bízik abban, hogy – miként az ilyenkor lenni szokott – új színeket, hangsúlyokat kap majd március 1-jén az előadás.