2017. október 24., kedd, Salamon napja
Interjú, Kultúra
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: http://magyaridok.hu/kultura/siker-bukas-ujrakezdes-2046268/

Siker, bukás, újrakezdés

Király István naplójának kiadása egy időszerű folyamat része
A rendszerváltás előtti időszak híres és hírhedt irodalomtörténészének, Király Istvánnak nemrég megjelent naplójából számtalan, eddig homály fedte dologra derül fény. A kötet szerkesztőjével, Soltész Márton irodalomtörténésszel beszélgettünk a naplóról és Király szerepéről.

Az ön szerkesztésében jelent meg Király István irodalomtörténész naplója a Magvető Kiadónál. Korábban Csalog Zsolttal foglalkozott. Hogyan talált rá ezek után Királyra?
– Mintha nem is én választanám a témáimat – inkább azok engem. Király esetében is így volt. Az MTA KIK kézirattárában egyik első munkám Király kortársa és fő ellenfele, Nagy Péter hagyatékának feldolgozása volt. Kerülő úton, a riválisáról külön dossziét vezető Szabó Dezső-monográfus közvetítésével kerültem közel azután a Király-anyaghoz – s e különc páros vitái, levelezése, összeütközései és kibékülései adták az elsődleges indítást a napló kiadásához is. Az örökösökkel, Király Júliával és Király Katalinnal, akik a kézirattárnak ajándékozták a becses anyagot, szintén ekkoriban, 2013 őszén-telén ismerkedtem meg.

Tartogatott a napló meglepetéseket?
– Nagy meglepetések nem értek. Sajnáltam kissé, hogy az ’56-os eseményekről olyan kevés szó esik; csodálkoztam a művelt professzor Kádár iránti rajongásán; a legérdekesebb azonban az a különös keveréknyelv volt, amelyet briliáns filológus és műfordító kollégám, Katona Ferenc „King’s English”-nek nevezett, s amelyen a kézirat jó kétharmad része íródott. Vérbeli meglepetésekkel inkább a jegyzetanyag kapcsán végzett filológiai háttérmunka szolgált. Sokáig nem tudtuk például, hogy a napló első, 1956. május 25-i bejegyzésében említett tag-
gyűlés mikor volt, s hogy egyáltalán kik vettek részt rajta – az írószövetség vagy a párt tagjai. Végül a Király által szerkesztett Csillag folyóirat történetével foglalkozó T. Tóth Tünde fejtette meg a „feladványt” levéltári anyagok alapján.

Mennyire határozta meg Király irodalomszemléletét az aczéli kultúrpolitika?
– Azt hiszem, a sorrend inkább fordított lehetett. Hiszen az 1949 és 1954 közötti időszakot börtönben töltő Aczél volt az, aki a Rákosi-vonal emblematikus „sztálinista” szerkesztőjével, Királlyal íratta beszédeit; aki Szabolcsi Miklós, Pándi Pál és Nagy Péter mellett számos kérdésben a pesti egyetem professzorával dolgoztatta ki a „központi álláspontot”. Olyasféle kollektív hatalmi játéktér rajzolódik ki a korszak kutatója előtt, amelyben Aczél elsősorban a stratégiai kontrollinstancia szerepét vitte, míg a szakmai munkát a nálánál felkészültebbekre bízta. Olyanokra, akik hol duzzogva, hol lelkesedve, a szent eszme érdekében – önmagukért és persze egymás ellen – rendre kiszolgálták „főnökük”/„barátjuk” politikai céljait.

Fotó: Teknős Miklós

Dr. Soltész Márton portré

Miért lehet érdekes az olvasó számára Király naplója? Kordokumentum, egy szelet a Kádár-rendszerből?
– Persze, mindezek. De emellett tény, hogy alig ismerjük máshonnét a hatalomközeli tudós perspektíváját. Néhány éve megjelent ugyan Ortutay Gyula naplója, s készül Nagy Péteré, Köpeczi Béláé is, de Király családi, politikai és tudományos helyzete okán az ő naplója unikális jelenség: így, ebből a pozícióból egyedül a pesti bölcsészkar rettegett-bálványozott professzora látta s láttathatta korának problémáit. S akkor a megrendítő személyes szálról még nem is beszéltem. Az alvégélmény, a kikapaszkodás, a siker, a bukás, az újrakezdés, a reformvágy, a mégis-kitartás és a belepusztulás stációi közt kígyózó emberi útról, amely ebből a filológiai regénytöredékből a szemünk láttára bontakozik ki.

– A jegyzetekből kitetszik: munkatársaival alaposan újraolvasták Király István műveit. Mit gondol, akadnak a mai irodalomtudomány számára érvényes szeletei ennek az életműnek?
– A Kosztolányi-könyv mindenképpen ilyen, ahogyan az Útkeresések nagy ívű Szabó Dezső-kísérlete is, amelyhez hasonlóval azóta sem próbálkozott senki. Én például szívesen megírnám egyszer a Mikszáth-monográfia ikerkönyvét, annyi vitára ingerlő és továbbgondolandó ötlet rejlik benne; de talán a négykötetes Ady-torzó szövegterében megfigyelhető stiláris, módszertani és szemléleti módosulásokat is érdemes volna számba vennie egy Ady-kutatónak. Csak hát az az igazság: ezen az életművön (miként a már említett Nagy Péterén, Szabolcsi Miklósén és Pándi Pálén) egyszerűen túllépett a szakma. S ami a fő baj: tette ezt anélkül, hogy a belőlük származó pró és kontra következtetéseket levonta volna. Légüres térbe kerültek ily módon e grandiózus víziók
– ugyanolyan megszakítottságot eredményezve, mint amilyet az 1945 utáni átszervezés hozott. „Aki másnak vermet ás…” – mondják erre egyesek, de csak félig van igazuk, hiszen minden megszakítottság elsősorban minket, utódokat szegényít. Ezért is nem győzöm hangsúlyozni: nem Király Istvánt kívántuk leleplezni vagy rehabilitálni a napló kiadásával, csupán egy időszerű folyamathoz szerettünk volna hozzájárulni a magunk szerény eszközeivel.

Hirdetés

Kiemelt

A Fitch még javíthat idén a magyar osztályzaton

Még egy alkalom marad 2017-ben, hogy változzon hazánk hitelminősítői megítélése, miután legutóbb a Moody’s nem nyúlt Magyarország osztályzatához.

Poszt-trauma

Nagy Bandó András gyűlöletbeszéde

A Soros-kommandó szövegét Jóistennel mondatja ki.

Imre, te mit tennél?

Ez nem egy koncert, itt nincs esőnap, október 23. ma van.

Visszanyal a fagyi

A fake news és a baloldal.

Magyargyalázás megbocsátva

Pedig, ha a bordély becsődöl, nem a bútort (meg a reklámokat) kell cserélni!

Hirdetés

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!