A 25., jubileumi rendezvénysorozatot (a gastroblues-vándorkiállításról és magáról a fesztiválról többször beszámoltam lapunk hasábjain) lezáró, kicsit ünnepi, kicsit óévbúcsúztató hangulatú sajtótájékoztató és lemezbemutató a szokott módon kezdődött a paksi Új Hullám sörözőben, az egész ügy atyjának, Gárdai Györgynek és családjának műintézményében.
Hagyományosan mindenki ott volt, aki kötődik a valóságos értékmentő mozgalomhoz: polgármesterek és alpolgármesterek Visk, Galánta, Zenta, Esztergom, Dunaújváros, Paks, Kézdivásárhely képviseletében, borászok, gasztronómiai potentátok, régi és új barátok. Ahogy többször is elhangzott: egy nagy család.
Gárdai György végleg átadta fia, Gárdai Ádám és többi családtagja kezébe a legendás fesztivál szervezését – ezzel kapcsolatban az őspaksisták között komoly viták zajlottak:
– Szerinted változik valami?
– Igen! Ugyanilyen jó lesz.
A nemzetmentő tevékenység változott, előrehaladt: most már nem a viski magyar óvoda megépítésére, hanem fenntartására gyűjtenek a gastroblueson – jelenleg 92 magyar gyermek jár oda.
Még pár szám az évértékelésből: idén megjelenik a 70. Gastroblues lemezkiadvány (az ilyen jellegű rendezvények közül a legjobban dokumentáltról beszélünk, erről Molnár Gyula fotóriporter, illetve a kézdivásárhelyi Hobby Video Team gondoskodik – a koncertfelvételeket világsztárok tűzik a dicsőségfalukra Cliff Moore-tól Ian Siegalig), most tartjuk kezünkben a 69-et, valamint itt készült Török Ádám 25. koncertfelvétele és a Magyar Atom 1. lemeze.
A beszédek után jóféle töpörtyűvel, szalonnával, pörkölttel, sajtokkal, fröccsökkel felszerelve nézegetjük a tavalyi felvételeket a templomi koncertekről (a 25. Jubileumi Gastroblues Fesztivál DVD-je kereskedelmi forgalomba nem kerül, bizony el kell menni érte Paksra, a fesztiválra, de erősen megéri), aki ott volt, büszkén szakérti a többieknek Török Ádám fuvolahangzását és a katolikus templom akusztikáját.
Szintén kezünkbe vehetjük a Huszonöt fesztivál – és harminc év klub története című könyvet interjúkkal, visszaemlékezésekkel: felbecsülhetetlen értékű dokumentum.
Beszéljünk az ESZI Csarnok nagykoncertjeiről, a jammelésekről az Új Hullámban, a templomi koncertekről vagy a Dunakömlődi Faluház bulijairól, ezek a helyszínek egyszer úgy fognak bevonulni a magyar rocktörténelembe, mint anno a Metro Klub, a Csepeli Munkásotthon vagy még később a PeCsa.
A faluházban az esztergomi Tűzkerék xT, majd a belgrádi Texasflood köt össze nemzedékeket és világokat. Ritka előadóművészeti csemege és hatástanulmány két olyan, teljesen eltérő megjelenésű és karakterű frontembert látni egymás után, mint Anda Bálint és Nenad Zlatanovic.
Anda komplett táncshow-t prezentál, miközben őrült tempóban ontja a hajtépő Hendrix-témákat, röpül a gitár a kezében. Zlatanovic úgy zeneileg, mint alkatilag „súlyos” egyéniség, zenéje is ilyen: dübörgő monolit, amelyre ugyanolyan merészen pakolja a szélfútta, texasi távlatokat és a balkáni betyárvirtust.
A paksi gastrobluesfesztiválra minden normális embernek el kell jönnie egyszer. Hogy aztán még sokszor el akarjon jönni.