2017. október 24., kedd, Salamon napja
Kultúra
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: http://magyaridok.hu/kultura/rioi-es-frankfurti-standok-kozott-2331472/

A riói és frankfurti standok között

Emmanuel Macron: Küzdenünk kell kultúránkért és könyveinkért

Nagyjából egy hónappal ezelőtt el tudtam menni a latin-amerikai kontinens egyik legnagyobb könyves seregszemléjére, a Rio de Janeiró-i nemzetközi könyvbiennáléra most pedig a 69. Frankfurti Könyvvásáron gondolok arra: ha létezne olyan diszciplína, hogy összehasonlító könyvvásártan („könyvvásár-komparatisztika”), akkor jelen bekezdésekben ehhez adnék adalékokat, melyek nem utolsósorban az adott kontinens könyvhöz, irodalomhoz és műveltséghez való viszonyát is jelzik.

Rióban a hangsúly az oktatáson és a vásárláson volt. A város peremén (harmincnyolc kilométerre laktam, ugyanabban a városban) lévő hatalmas hodályokban berendezett kiállításra – amelynek plakátjaival tele volt az egész város, a repülőterektől kezdve a tengerpartokig – az egész kontinensnyi országból ingyenesen vagy jelentős kedvezménnyel várták a különböző iskoláscsoportokat, a kiadók pedig egészen hihetetlen akciókkal és leárazásokkal buzdították vásárlásra a látogatókat. Mindennek hamar érthetővé vált a célja: a könyv és az olvasás megszerettetése.

A frankfurti könyvvásár ezzel szemben egy képzeletbeli ív másik végén helyezkedik el: a város szívében rendezik meg, minden iszonyú drága, cserébe az, aki bejut, nem bahtyini könyvorgiával, hanem decens (és németes) renddel, elegan­ciával és protokollal találkozik. Decens dizájn a standokon, halk tárgyalások, szerződéskötések, tőkekoncentráció: itt nem feltétlenül és elsősorban az olvasó mint vásárló a célközönség, hanem az olvasó mint néző (lásd a több mint négyezer programot). Illetve természetesen a könyvszakmai szereplők (főleg az első három nap). A könyves szakma vérkeringése, az ügynökök és a kiadók: ők azok, akik pontosan tudják, hogy fél vagy egy vagy két év múlva mit fogunk olvasni vagy ajándékba venni.

Fotó: MTI/EPA/Ronald Wittek

A német vásáron száznál több ország csaknem negyvenezer kötetét mutatják be

Rióban a szó legszorosabb értelmében „el voltam veszve”, nem ismertem a szerzők jelentős részét, nem értettem a hype-ok jelentős részét, a folyamatosan hullámzó és végtelen sorokba rendeződő tömeg elől félóránként ki kellett menekülnöm a hodályok közötti árnyékos kertbe. Frankfurtban viszont rögtön valamiféle otthonosságérzet lepett el: noha először vagyok itt, ismerem ezt a világot, együtt nőttem fel a sztárjaival (a szerzőkkel), értem a logikáját.

S akkor térjünk rá a konkrétumokra! A frankfurti könyvvásárt október 10-én, kedden Angela Merkel német kancellár és Emmanuel Macron, a díszvendég Franciaország államfője nyitotta meg. Az egykori NDK-ban felnőtt német kancellár beszédében a vasfüggöny leomlása előtti időkre utalt: aki átélte, hogy a hatalom korlátozása miatt nem olvashat el könyveket, amelyeket szeretne, az teljes szívvel küzd a könyvekben is megtestesülő szabadságért; a társadalomnak szüksége van az írókra, hogy ötleteket adjanak és hidakat építsenek a mai világban.

Szorosan hozzá kapcsolódott a francia államfő: a nyelv a többi nyelvvel kialakuló kölcsönhatásból meríti önazonosságát, ami azt mutatja, hogy a sokszínűség gazdagság. Majd hozzátette: „Küzdenünk kell kultúránkért és könyveinkért, mert kultúra nélkül nem létezhet Európa.”

Ezt pedig mi sem bizonyítja jobban, mit a számok: több mint száz országból több mint hétezer kiállító vesz részt az ötnapos vásáron, és csaknem negyvenezer alkotást mutatnak be hagyományos vagy digitális formátumban, több mint négyezer felolvasást és író-olvasó találkozót szerveznek – többek között Margaret Atwoodnak és Nádas Péternek –, és az elmúlt évek tapasztalatai szerint nagyjából háromszázezer vendégre számítanak. Köztük azokra is, akik majd rácsodálkoznak az elég szépen sikerült magyar stand dizájnjára. A paradigma:ariadné nevű iroda koncepciója Kassák Lajos művészetére utal mind formaelemeiben, mind anyaghasználatában. A könnyű nyersfa szerkezettel és nagy krómfelületekkel szellemesen több részre bontott kiállítótér részei egyszerre lehetnek szobák, kávézói helységek, intim előadóterek vagy egymástól elválasztott kiállítóterek.

Az új teret pedig meg is töltik a magyar szereplők, az első napok tárgyalásai és szakmai megbeszélései után a helyet az élő irodalom és a beszélgetések veszik át: Bartis Attila, Kiss Tibor Noé, Szőcs Petra, Térey János, Temesi Ferenc, (posztumusz) Esterházy Péter mellett szerda délután könyvbemutató sajtótájékoztatót tartott német fordítójával, Brenner Kolomannal együtt jelen sorok írója is: a téma Az Úr Nyolcadik Kerületének hamarosan elkészülő német és angol fordítása volt.

Hirdetés

Kiemelt

Ünnep, idézőjel nélkül

Olyan nap volt ez a mostani október 23-a, amilyennek lennie kellett. Benne volt minden, ami tükrözi, visszaadja a mai helyzetet.

Poszt-trauma

Nagy Bandó András gyűlöletbeszéde

A Soros-kommandó szövegét Jóistennel mondatja ki.

Imre, te mit tennél?

Ez nem egy koncert, itt nincs esőnap, október 23. ma van.

Visszanyal a fagyi

A fake news és a baloldal.

Magyargyalázás megbocsátva

Pedig, ha a bordély becsődöl, nem a bútort (meg a reklámokat) kell cserélni!

Hirdetés

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!