A genovai Art Commission egyesület rendezésében A művészet égtájai: Magyarország–Olaszország címmel magyar művészek munkáit is bemutatták a 2015-ben a Dózse-palotában nyílt tárlaton. Ennek viszonzásaként, illetve az együttműködés folytatásaként jött létremunkáiból össze az olasz és magyar kortárs alkotók állított, A művészet rétegződései – Le latitudini dell’arte című kiállítás a Pesti Vigadóban.
A tárlat célja, hogy a művészet teremtette érintkezési formák által kontaktust létesítsen az alkotó és a befogadó között, egyéni elképzelésekkel láttassa a belső, avagy a világ látható függönye mögötti világot és bemutassa a hozzá kapcsolódó érzéseket.
A 2008 és 2017 között készült, zömmel olasz alkotók munkáin nem lehet gyorsan átrohanni. Finoman és fokozatosan kell rájuk hangolódni, időt kell szánni minden művész alkotására, hogy beinduljon a képzeletünk, és elragadjanak a képi és formai világok. Megannyi emberi érzést mutatnak be a különböző anyagokból és technikákkal készült tárgyak, Marilena Vita Inanna című fotói az elhagyatottságról és a folytonos álarcviselésről szólnak, míg Christian Zanotto videóművész Hollywoodi csata című digitális munkája a meztelen színes testek kavargásával az állandó harcot tárja elénk, amely nem csak a hírességek sajátja. Giancarlo Marcali És minden kihűl című alkotása Krisztus szenvedéseit mutatja be mesteri árnyékolási technikával, csak kézzel írt szöveg felhasználásával. Isabel Consigliere Fehér kavicsok című művéhez régi üvegeket használt fel, amelyekből egy labirintus rajzolódik ki egy emberalakkal, aki a jó irányt keresi, Corrado Zeni Atlasza pedig a rohanó világ magányával szembesít minket. Alex Pinna két figurából álló szobra a bizalom keresését, mégis a távolságtartást mutatja be, továbbá a világtól való elrugaszkodás hiányát. Nem messze tőle már Giacomo Costa digitális fotója tárja elénk egy város apokaliptikus pusztulását, Sergio Sorri az ember és az elektronika összefonódását és az attól való függést ábrázolja, Enzo Rovella pedig Az éjjellátás technológiája című festményén lebbenti fel a fátylat a vakságunkról.
Az egész kiállításra jellemző a pusztulás és az újjászületés, a régi és új korok váltakozása, valamint a tér és idő egybemosása, amit tökéletesen szemléltet Michelangelo Galliani márványból készült puzzle-ikonja egy reneszánsz korabeli itáliai pár portréjával és Lory Ginedumont Ágyamban című alkotása: hét különbözően széttúrt ágyacska lóg a falon, mellette pedig egy monitoron láthatjuk a művésznőt, aki ágyában fekve mutatja be audio- és vizuális eszközökkel lelke rezdüléseit, kétségek közötti hányódását – ez a gesztus Yoko Ono művészetét is megidézi.
A Magyar Művészeti Akadémia és a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége közös tárlata, amelyen a kortárs művészet sokszínűségével, a felhasznált anyagok, élmények és ötletek tárházával találkozhat a látogató, aki elég mélyre mer ásni a lelkében, október 8-ig tekinthető meg.