Szűcs Attila festőművész munkásságát hivatott bemutatni a Ludwig Múzeum február végéig látogatható nagyszabású kiállítása, a Kísértetek és kísérletek. Az itthon komoly szakmai figyelem övezte képek a magyar festészet egészen újszerű arculatát nyújtják, mindezt úgy, hogy a laikusok is felfedezhetik munkáiban a számukra rokonszenves és érthető vonásokat.
Aki tisztában van a XX. század történelmével, jól teszi, ha ellátogat Szűcs Attila tárlatára. Aki tisztában van a bonyolult diktatúra és a bonyolultabb szabadság természetével és kudarcaival, szintén jól dönt, ha betéved a kiállítótermekbe. A cím kifejező és találó, noha a kísértetként megjelenő szellemek közül nem egynek örülhetünk, Buster Keaton vagy Csontváry Kosztka Tivadar alakja bizalommal, újkori nosztalgiával tölt el minden látogatót – ismeretlen ismerősök Szűcs Attila-i keretben.
A Nappali a Kádár-villában vagy a Hitler a kutyája nélkül című képek a terrort, a diktatúrát megtestesítő alakok magánszférájába hatolnak be, hozzák közelebb a hideg kegyetlenség kitakarta intimitást, olyan élethelyzeteket teremtve, amelyek ritkán vetődnek fel, ha egy diktátorra gondolunk. Ebben a közelségben parodisztikussá válik minden, emberivé és sérülékennyé. Kádár nincs ott a képen, csak a rendszer hatása egy szobába zsúfolva, a mennyezetről lapok zuhannak alá, mindenhol káosz uralkodik és sötét színek, a rendszer összeomlása után az átláthatatlan rendetlenség lesz úrrá mindenen, míg Adolf Hitler kutya felé nyúló érintése is a levegőben lóg, szeretethiányosan. Szűcs a történelemhamisítókat kiforgatja, nevetséges pózba, komikus helyzetbe hozza. Úgy kell nekik, mondhatjuk. Úgy kell nekünk látni őket, amilyenek valójában: nevetségesnek.
Szűcs Attila embertermészet-kutató. Feltár. Megmutat. Élénken nyugtalan színei is diagnózisok.
Egy-egy képe láttán hiányérzetünk támadhat, űrt fedezhetünk fel, és ha észrevesszük, ne várjunk vele, szépen fejezzük be. Szűcs bízik a külső figyelemben, a nézőre bízza, hogy adjon végső formát a látványnak, egészítse ki – teljesítse be. Szűcs Attila érzékeny szemlélődésre tanít, miközben egy pillanatra sem engedi el a kép előtt állók kezét, észrevehető fogódzókat nyújt. Nem hagy tanácstalanul magára minket a képeivel.
A festő majdnem minden munkája megállít, például a Csillagok a mocsárban, a Szertartás vagy a Látogatók címűek. A képek álomszerűek, mintha a képzelet nagyfokú kiterjedésének eredménye gyanánt születtek volna, mintha egy fantáziadús isten teremtései lennének. A legtermészetesebb dolgot ábrázoló festmény is félelemmel tölt el, a tárgyak szimbólumértékek, Szűcsnél a legjelentéktelenebb dolognak is komoly jelentése van, utalás az utalásban, jelkép a jelképben.
Szűcs Attila a nyugalom megzavarására alkalmas képeket fest – téttel. Hatása túllép a festmények keretein. Másképp nem is lehet, másképp nem is érdemes.