– Feltűnt a fesztivállátogatóknak, hogy a korábbiaktól eltérően miért csak egy alkalommal láthatók a versenydarabok?
– Él egy idea azzal kapcsolatban, hogy a versenyelőadások többször menjenek a fesztivál ideje alatt, de nem mehetünk el amellett, hogy egyes versenyprogramokra nem lehet megtölteni két alkalommal is a nézőteret. Számtalan olyan darab van, amelynek a bekerülési költsége nagyon magas – jellemzően a kamara-előadások tartoznak ide –, miközben rendkívül alacsony bevételt termel. A szakmai bizottság mérlegelte, hogy egyes előadások kétszer menjenek le, míg mások csupán egyszer. Ez azonban a verseny szempontjából talán nem lett volna előnyös döntés.
– A szakmai beszélgetés is visszatért az eredeti formájához, és a nézők kérésére a belvárosba, a Művészetek Házába került.
– A tavalyi volt az első tesztkör, amelyből leszűrtük, hogy a háromosztatú struktúra – a Zsolnay negyed, a Kodály Központ és a Pécsi Nemzeti Színház – működik, de azokat a pontokat, amelyekben nem hoztunk eredményt, megváltoztattuk. Ilyen volt a szakmai beszélgetések eredeti formájának visszaállítása is, amit már tavaly a fesztivál alatt megtettünk a közönség kérésére. A Zsolnay negyedben az emblematikus társulatok szerepeltetése például jó döntésnek bizonyult, azonban el kellett hagynunk a könnyűzenei fesztiválprogramok szerepeltetését. Ezekkel a programokkal visszatértünk a belvárosba a sétatérre. A versenyprogramon kívüli előadásokat idén már a Kamaraszínházban és az N. Szabó Sándor teremben is tartottunk. Ezentúl lényegesen megemeltük a közönségtalálkozók számát, és a Színház térre helyeztük.
– Van-e esély arra, hogy a korábbi évekhez hasonlóan a város még több terét vagy teraszát bevonja a fesztivál?
– Míg az elmúlt tizenhat évben nem volt fejlődési perspektívája a fesztiválnak, addig mi az első évben harminc, most további húsz százalékkal növeltük a bevételeket. Az idei 32 millió forintos bevételt könyvelhet el, amely lényegesen magasabb, mint a valaha volt fesztiválbevétel. Ezen a fesztiválon minden Zsolnay negyedes előadásunk tele volt, és minden Kodály Központban zajló előadásunk és a versenyelőadásunk a színházban telt házzal ment. Ki lehet még öt-hat helyszínre találni a fesztivált, ám mi mégis megfontoltan haladunk előre: megnézzük, hogy mire volt igény, és ahhoz mérten fejlesztünk tovább. Én azt mondom, akár töltsük meg az egész várost, de ezt akkor tudjuk megtenni, ha a jegybevételünk is ennek megfelelően alakul.
– A hangulati elemek – mint a POSZT-szelfifal vagy a plakátkiállítás – szintén megnyerték a nézőket. Az elmúlt 16 évben az volt a baj, hogy kizárólag ingyenes programok voltak, és senki nem törődött azzal, hogy miként lehet növelni a bevételt.
– Mintha a tavalyi kritikus hang eltűnt volna a fesztivál alatt mind a sajtó, mind a pécsi látogatók részéről.
– Én is úgy látom, hogy nem talált fogást rajtunk idén a sajtó, és a helybeliek is elégedettek a szervezéssel. Idén két műsorfüzettel jöttünk ki, a második, részletes verziót a fesztivál utolsó pillanatáig szerkesztettük. A közönség elismerése mellett pedig megkaptuk az Európa a fesztiválokért, a fesztiválok Európáért kiemelt európai fesztiválminősítést is.