A tematikus lapszám tartalomjegyzékében négy nagyobb egység található: A sebek földjén ciklusban fontos irodalomtörténeti megállapítások szerepelnek többek között Kányádi Sándorról, Király Lászlóról, Farkas Árpádról és Ferenczes Istvánról, és az említett szerzőktől verseket is olvashat az érdeklődő olvasó Lőrincz György, Csiki László és Beke György prózái mellett.
A második, Csángó kiáltások című ciklusban a csángó primér irodalom és elemzett anyag is helyet kap, sőt beszélgetésrészlet is olvasható Kallós Zoltánnal. A Székelyföld a magasban nem más, mint a kortárs szerzők Székelyfölddel kapcsolatos írásainak gyűjteménye.
Innen mindenképpen ki kell emelni Fekete Vince, Molnár Vilmos, Csender Levente, Lövétei Lázár László, Muszka Sándor, Orbán János Dénes és Vári Attila műveit – ezek az írások megmutatják, hogy milyen módon lehet még a „székely” hagyományhoz irodalmi eszközökkel viszonyulni, és azt is, hogy a „székely” irodalmi hagyománynak milyen leágazásai lehetségesek.
Az identitás sugarai című utolsó fejezet a szépirodalmi alkotásoktól a tudományos értekezésig sok mindent tartalmaz: kiemelésre méltó Cseke Péter székely népballadákról szóló írása, Balázs Géza A székely nyelvjárás, a székelyek beszéde című tanulmánya, Kányádi Sándor írása (Az Ábel megfilmesítéséről – Előrehozott gondolatok Tamási Áron Ábel a rengetegben című regényének forgatókönyvvé formálása, filmesítési szándéka alkalmából) és Bertha Zoltán A székely humor villanásai című esszéje.
Ez utóbbiból idéznék is, mert egyik kedvenc szerzőmnek, Karácsony Benőnek a sajátos humorát is megcsodálhatjuk benne, amelyben egy fontoskodó kishivatalnok karikatúráját rajzolja meg:
„Egészen bizonyos – folytattam én zavartalanul –, hogy a természet nem azért fúrt-faragott az emberen annyi évmillión át, hogy a fejlődés során végül radírgumit csináljon belőle, és arra kényszerítse, hogy napszámra folyton csak radírozgassa itt a számokat a régi raktári lapokról. Vagy azt hiszi, Sram úr, hogy a természet magát azért hozta létre, hogy telefirkálja ezeket a könyveket behajthatatlan követelésekkel és késedelmi kamatokkal? Vagy talán azt képzeli, hogy a természet azért formálta ilyen laposra a fülét, hogy tintaceruzát viseljen rajta? Nem – ráztam a fejem, mint egy keleti bölcs, és éreztem, hogy lengeti a szél hosszú, őszbe csavarodott szakállamat –, nem, Sram úr, az embernek más dolga van itt a földön.”
Aki szépirodalmi élményre vágyik, ugyanúgy magas minőségű szövegeket talál a gyönyörű kiadványban, mint aki a tudományosság igényével közeledik a téma felé.
Külön kiemelném a lap nyomdai kivitelezését, az egészen elképesztő fotóanyagot, és külön bájos a tartalomjegyzék alatt az a megjegyzés, amelyik a szándék komolyságát és a vállalt feladatnak megfelelni akarást mindennél ékesebben kifejezi: „A lapszámban nem egységes a transzilvanizmus szó helyesírása, tiszteletben tartottuk a szerzők szándéka szerinti írásmódot.”
Irodalmi Magazin. Székelyföld irodalmából 1945-től napjainkig. V. évfolyam, 2017/2.