– Az önök életében a népdal volt előbb, vagy a könnyűzene?
Kiss Kata: – A zenekar 2009-ben alakult, akkor még nem volt divatos modern hangzással keverni a népzenét. Talán könnyűzenei énekesnek nevezném magam, de valahol a kettő között van a műfajom.
Bikics Tibor: – Könnyűzenész vagyok, régebben rockzenész voltam. A Beatricében is játszottam, 1986-ban a Queen előtt léptem fel a Z’Zi Laborral a Népstadionban. Közösen alakítottuk ki a zenekar hangzását.
– 2013-ban Olaszországban a XI. Nemzetközi Iskolafesztiválon első díjat nyert a projektjük. Miért számít ez a program újítónak?
K. K.: – 2013-ban A zene benned van! című oktatási programunkat mutattuk be a fesztiválon. Lényegében modern köntösbe öltöztettük a népzenét, úgy tanítottuk a gyermekeket. Már szünetben dúdolgatták a Kis kece lányomat, pedig amíg csak a népdaloskönyvből tanulták, addig nem énekelték.
B. T.: – Szabadabban értelmeztük és tanítottuk a ,,kötelezőket”. És sikeres vállalkozás volt, mert csak két hónapig próbáltuk kísérleti jelleggel a harsányi Hunyadi Mátyás Általános Iskolában, de úgy látszik, elég volt ahhoz, hogy Olaszországban első díjat nyerjünk a gyermekekkel.
K. K.: – Nehéz mezőnyben, 250 innovatív oktatási programmal versenyeztünk. Bár magyarul énekeltünk olasz, angol és más nemzetiségű gyermekeknek – hisz őket kellett tanítani –, mindenki megértette a zene nyelvét. Azt hiszem, ez a program minden nemzet nyelvére átültethető. A fesztiválon két népdalt öltöztettünk modern formába, és a gyerekek közösen zenéltek, énekeltek, néptáncot jártak. Nemcsak első díjat kaptunk, hanem az akkori olasz köztársasági elnök érdeméremmel is kitüntetett.
– Ezt a programot folytatják a Magyarból jeles című kiadványukkal?
K. K.: – Miután hazajöttünk, Balog Zoltán miniszterrel elkezdtünk közösen arról gondolkodni, hogy miképpen folytathatnánk ezt. Ez a lemez háromévnyi munka eredménye, a programunk egy továbbgondolt változata.
B. T.: – Ez jól illeszkedik a mindennapi énekóra tervébe. A Magyar vagyok című dalt a pápai Erkel Ferenc Ének-zenei Általános Iskolának a gyermekkórusával vettük fel, pont azért, hogy a gyermekekkel megismertessük és megszerettessük ezt a zenét.
– Mit tartalmaz a lemez?
K. K.: – Négy dalt, amely a nemzeti ünnepeinkről és emléknapjainkról szól. Olyanok, mintha népdalok lennének, de a Kossuth Lajos azt üzente címűn kívül a másik három népzenei hatással ugyan, de saját szerzemény. A CD-n a dalok zenei alapja is rajta van azért, hogy iskolák, kórusok, énekkarok is el tudják énekelni nemzeti ünnepeink alkalmából. A kiadvány DVD része a Kossuth Lajos azt üzente című népdalfeldolgozásunk videoklipjét és a werkfilmet tartalmazza. Rengetegen jelezték, hogy ez hiánypótló anyag. Az album megjelenése előtt már sokan elkérték a zenei alapokat, de hivatalosan csak március 15-én jelent meg. Tizedikén volt a díszbemutató a Magyarság Házában, ahol átadtuk az első 500 példányt Solti Péternek, a Klebelsberg Központ elnökének.
B. T.: – Noha általános iskolásoknak készült, de nemrég kaptunk egy videót, amelyben egy óvodáscsoport énekli az egyik dalt. Ennek a felvételnek a világhálón három nap alatt már 70-80 ezres volt a nézettsége.
K. K.: – A célunk nem csak az volt, hogy emlékezzünk ezekre a napokra és tisztelegjünk a hősök előtt. A dalokkal azt is megfogalmaztuk, hogy mit jelentenek a nemzeti ünnepeink a jelenben. Olyan kiadványt alkottunk, amely a zenével, a közös éneklés élményén keresztül elülteti a lélekben és a szellemben is a nemzeti identitás magját. Elsősorban a gyermeki lélekre gondoltunk, a felnövekvő nemzedékekre, akik az alapjai egy egészséges és összetartó nemzeti jövőképnek.
– Tervezik, hogy határon túli iskoláknak, közösségeknek is eljuttatják a kiadványt?
K. K.: – Igen. Először arra törekszünk, hogy a könyvtárakban is meg lehessen találni. A nemzetpolitikai államtitkársággal már elkezdtünk tárgyalni arról, hogyan juthatna el a határon túli magyar iskolákba is a kiadvány, vagy akár az egész produkcióval fellépnénk a külhoni magyar közösségek előtt.