A költő és pap előadásokat is tart buddhizmus a mindennapokban témakörben.
Az egyik ilyen alkalomra mi is ellátogattunk. Laár András nem csupán rövid bevezetést tartott az indiai gyökerű vallás tanaiba, hanem mantrákat is énekelt, meditálni is tanította közönségét. Ahogy – lelkesen – reméltük, néhány poén is elcsattant, amelyek egyáltalán nem veszélyeztették a hitelességet, a kellő komolyságot is igénylő téma kibontakoztatását. Az előadás után tovább faggattam a művészt humor és buddhizmus kapcsolatáról. „A megvilágosodás vidám dolog, sőt maga a vidámság is képes elvezetni a megvilágosodáshoz, nem véletlenül fontos eleme a zen koanoknak sem a derű” – magyarázta a művész.
„Már kisgyerekként éreztem a mindent betöltő intelligencia létezését, de hiába cipelt el nagyanyám templomba, ott nem azt kaptam, amire vágytam, először a Krisna-tudattal ismerkedve találtam »elfogadható« dolgokat, majd később jött a buddhizmus…” – meséli, mikor arról faggatom, hogyan talált rá ezekre a tanításokra. Legmeghatározóbb élménye azonban 2002-ben érte, amikor az orvosok szerint kizárólag műtéttel gyógyítható porckorongsérvéből egyik percről a másikra kigyógyult. „Nem vagyok normális, ha ezek után nem hiszek Istenben” – mondja a tanító és humorista.
Laár András előadásainak célja nem a „megtérítés”, nem akar egyetlen vallást vagy gondolatot sem eladni „fogyasztásra” a társadalomnak, csupán tájékoztat és alternatívákat kínál. „A keresztény Szűz Mária alakja ugyanaz, mint a buddhizmusban Tárá, de az ősmagyar vallásban is megtalálható ez a nőalak, az ősisten párja, hiszen a legősibb vallások sajátja a bipolaritás, a férfi és női oldal kiegyenlített jelenléte” – meséli a művész, aki explicit formában is vallja, hogy az egyes vallások ugyanannak a lefordításai, számos, különböző úton el lehet jutni a megvilágosodáshoz.
A közönség számos, a buddhizmust övező tévhitre is megnyugtató választ kaphatott; például hogy a vágyaktól való megszabadulás csupán az irreális vágyakra vonatkozik, vagy hogy a „mentesség” nem feltétlenül jelent ürességet is. Hiszen, mint az előadó mondta, nincs a dolgoknak „önmagaságuk”, minden a tudatban van, így semminek sincs „semekkorasága” se, minden az értelem mérhetetlen terességében van.
Maga a buddhizmus egésze persze még nagy vonalakban sem ölelhető fel néhány óra alatt, viszont már ennyi idő is elég, hogy találjunk például a görög filozófiával közös pontokat. A görög kultúra pedig az európai gondolkodás bölcsőjének számít, vagyis a közös gyökerek mélyebbek, mint gondolnánk.