2018. január 19., péntek, Sára, Marió napja
Kultúra
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: http://magyaridok.hu/kultura/nehez-idok-nehez-konyvek-2615899/

Nehéz idők, nehéz könyvek

Pillár Csaba háborús regénye szinte darabokra töri a gerincet

Ha úgy kezdem: nincs még jó magyar regény a második világháborúról, reményeim szerint heteken belül elárasztják a szerkesztőséget a jobbnál jobb regények, amelyekről valahogy pont nem hallottam (a Holnap fehér álom című már rajta van a listámon). Tehát nincs még jó magyar regény a második világháborúról, de az elsőről sem.

Természetesen a világégés rengeteg nagy írónk életművét átjárja, itt van mindjárt Örkény, Faludy vagy Pilinszky, de a háborús téma, vagyis a katonaemberek érzéseinek, tetteinek, gondolatainak ábrázolása harci cselekmény közben valahogy nem terjedt el íróink körében.

Pillár Csaba Nehéz idők című kétkötetes munkája tehát egyből nemzet­közi mezőnyben indul. Lássuk a bajtársakat, vagyis a jellegzetesen XX. századi irodalmi zsáner keresztapáit: Jaroslav Hasek, Erich Maria Remarque, Ernest Hemingway, Norman Mailer, Joseph Heller. Vajon Pillár munkája van-e olyan bátran abszurd, mint a Svejk vagy

A 22-es csapdája, van-e olyan megrendítő és letehetetlen, mint a Nyugaton a helyzet változatlan, a Meztelenek és holtak, a Búcsú a fegyverektől vagy az Akiért a harang szól? Sajnos nem. A Nehéz idők ennek ellenére és ezzel együtt is számos erénnyel és tanulsággal bír.

A főszereplő Andrásnak és barátai­nak, bajtársainak, szeretteinek története a szovjet frontig, majd vissza a kommunista diktatúra kezdeteinek Magyarországára alapos fejlődéstörténet. Nagyívű, epikus, lineáris elbeszélés szépen végigvitt karakterrajzokkal, viszonyrendszerekkel, szerelmekkel, halálokkal, szenvedésekkel, katartikusan emberfölötti és embera­latti pillanatokkal.

Jól hangzik, és jó is, de csak úgy jó, ahogyan kottából szokott focizni az ember: semmi meglepetés. Az egyes szám első személyű elbeszélés segíteni szokott ezen (Remarque is így csinálta), a nehezebb út, ha a mindenható külső narrátor visz bele olyan vállaltan személyes, meghökkentő, bizarr megoldásokat, mint amikor Svejkék haza­fias szemináriumot tartanak egy széttépett holttest fölött. A Nehéz idők derekas munka, az olvasó szinte látja maga előtt a rengeteg cselekményvázlatot, jellemrajzot, kronologikus jegyzetet.

Csak épp azt nem látja, milyen lehetett a második világháború az orosz fronton. A bőbeszédűség ellenére ugyanis többnyire lózungok hangzanak el – erősen túlírt például a „miért is megyünk előre a golyózáporban, amikor futhatnánk visszafelé is” örök lélektani kérdése. Számtalanszor a szánkba van rágva, hogy a hazáért, a bajtársakért, és mert nem tehetünk mást, magyar katonához méltón kell viselkednünk. Nincs ezzel semmi baj, de aki egy ilyen nehéz könyvet – kötészeti merénylet az olvasó ellen, darabokra kell törni a gerincet, mire normálisan lapozni tudjuk – kézbe vesz, akit ez a téma érdekel, ezt már rég tudja.

A figurák általános típusok, a naiv főhős tipikus legkisebb fiú, az öreg tiszt tipikus bölcs mester. A szóhasználat, mondatfűzés sokszor hiteltelen: „Kedve lett volna valami nem túl kedveset beszólni nekik…” 1945-ben senki nem szólt be senkinek, mert ez a szófordulat még nem létezett. Számtalan ilyen fordul elő a könyvben.

Hadtörténeti szempontból sem találunk érdekességet: túlélési, fegyverkezelési, harcászati technikák bemuta­tása, izgalmas csataleírások egyaránt hiá­nyoznak (megint csak Remarque lenne a minta). Pedig úgy szórják a lőszert a könyvben, mintha a szerencsétlen 2. magyar hadseregnek sosem lettek volna utánpótlás-problémái, dübörögnek a tankok, zuhognak a bombák, de a jelenetleírások általánosak, nem bírnak egyedi ízzel, ezért unalomba fulladnak.

Az biztos, hogy Pillár Csaba tud írni, és nem fél a munkától. Reméljük, hogy nem adja fel a küzdelmet, és követ­kező kötetére megtalálja saját írói hangját, és valóban fajsúlyos művet olvashatunk tőle.

Pillár Csaba: Nehéz idők I., II., Novum Publishing, 2017.

Kiemelt

Ünnepelt a sportos kerület

Budafok-Tétény tizenkilenc ifjú sporthőse gyűlt össze a Klauzál Gábor Művelődési házban és találkozott Karsay Ferenccel a kerület polgármesterével és Kulcsár Krisztiánnal, a MOB elnökével.

Poszt-trauma

A Budapest Pride csapata bedobta a Conchita-bombát

„Az egész országot szivárványba borítjuk”.

Oknyomozó riporternek csapott fel a DK elnöke

Bizonyára ő is a Gőbölyös Soma-díjra hajt.

Megkapták a leckét a fideszes parasztok

Az SZDSZ émelyítő bűzét böfögte fel Vajda Mihály.

Elképesztő információ látott napvilágot

Élő adásban vedlett álcivillé a Független Diákszervezet.

Hirdetés

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!