Visky András költészete elválaszthatatlan drámaírói munkásságától, hiszen színdarabjait verses formában írja, verseit pedig általában jellemzi a pontos dramaturgia, a monologikus, illetve párbeszédes forma, és egyfajta színpadiasság, szertartásosság, ami emlékeztethet minket az egyházi szertartásokra is. A kilenc plusz egy (jegyzetek címet viselő) egységből álló új kötete a korábbi drámai művekhez hasonlóan szintén önéletrajzi ihletésű, és párbeszédbe lép a Szentírással, a Biblia egyes történeteit pedig a hétköznapi életbe, a mindennapokba beemelve tökéletesen átélhetővé teszi. Visky András költészete egyfajta lírai írásmagyarázat, a megemelt versbeszéd pedig tökéletesen alkalmas arra is, hogy kiemelje, szinte biblikus fénybe állítsa a hétköznapok rendkívüli, megrendítő pillanatait.
Visky András életét és művészetét alapvetően meghatározta, hogy édesapját, Visky Ferenc református lelkészt 1958-ban évekre börtönbe zárták, az akkor kétéves szerzőt és hat testvérét pedig édesanyjával együtt munkatáborba száműzték. A család egyetlen napi olvasmánya a Biblia volt, és a gyermek Visky számára az egyiptomi fogság egyet jelentett családja történetével. A Vörös-tenger volt számára a Duna-delta kietlen vidéke, ahova száműzték őket, börtönbe zárt édesapja pedig Mózes, akitől remélték, hogy majd visszatér és hazavezeti őket. A téma Visky számos művében megjelent, többek között ezt dolgozza fel az édesanyja alakját középpontba állító, Júlia című drámája is.
A Nevezd csak szeretetnek című könyv is ennek a történetnek egy újabb, igen megrendítő, a szerző személyes sorsát a Biblia egyetemes és örök történetei közé emelő olvasata. A kötet címe a József és testvérei című versben jelenik meg („Mennek a gyilkosok, mennek / lefelé, egyenesen József kitárt / karjaiba, örök jövevények. / Csak a befogadó bosszú ment meg / attól, aki vagy, nevezd csak szeretetnek.”) A vers a szeretet egy abszurd megjelenési formáját mutatja be, és így sikerül nagy szavak nélkül, mégis tökéletesen érvényesen beszélnie róla.
Ugyanez igaz az egész kötetre is: a szerző azt hangsúlyozza, hogy a szeretet nem egy kifejezés, hanem egy történés, megigazulás, beteljesülés. A szeretet ugyanis nehezen megfogalmazható dolog, nem könnyű róla érvényesen beszélni, kimondva gyakran giccsesnek, gyöngeségnek hat. József megbocsát testvéreinek, de az, hogy visszafogadja és megpróbálja szeretni őket, egyfajta bosszúként jelenik meg a versben. A kérdés, nevezhetjük-e ezt is szeretetnek?
A kötet egyik legmegrendítőbb darabja A szikárius Júdás búcsúlevele című vers, amely az árulás folyamatát bontja ki és fordítja a visszájára („Szavaiból megértettem, hogy nem én árultam el őt, / hanem ő engem, de ezt már nem sikerült értésére adnom. / Előtte indulok a halálba, elsőként akarom üdvözölni / a túloldalon.”) Kiemelkedő még a Borbély Szilárd halálára írt rövid szöveg is, egyfajta nyers, szikár gyászmunka, mely Shakespeare 64. szonettjének első sorát megidézve az idő bonyolultságát hangsúlyozza.
Visky András: Nevezd csak szeretetnek. Jelenkor Kiadó, 2017.